Egy újabb tempósabb alkotás következik a ma 20 éve boltokba kerülő Counterfeit 2 című Martin-szólólemezen, ez pedig a LOVERMAN, Nick Cave dala! Szinte illő volt, hogy a Mute istállóból is válasszon valakit Martin, vagy mégsem? Martin: "Nagyon szerettem volna egy Nick Cave dalt feldolgozni. Véleményem szerint Nick Cave az elmúlt 20 év egyik legnagyobb dalszerzője. Még a néhai 'Birthday Party' egyes számait is kedvelem. Nick az a dalszerző, akinek a munkásságából örömmel és könnyű szerrel akár 2-3 dalt is választhatnék, hogy feldolgozzam. A választás a 'Loverman'-re esett és azt hiszem sikerült egy igazán érdekes változatot elkészítenünk. A legfontosabb, hogy az általam készített feldolgozás teljesen eltér az eredeti változattól. Sőt, az én változatom megkockáztatom, hogy nem is hasonlít Nick Cave stílusára. (...) "A 'Loverman' nagyszerű dalnak tűnt a feldolgozáshoz, mert tényleg nagyon nehéz volt újraértelmezni, hiszen egy feldolgozás csak akkor érdekes, ha az egész szám eredeti lényegét megőrzi, miközben átértelmezi azt. Remélem, egyszer majd megismerem Nick véleményét erről a feldolgozásról. (...) A The Birthday Party óta nagy rajongója vagyok Nick Cave-nek. Először az egyik B-oldalát, a 'Cassiel's Song'-ot akartam venni, de nem tetszett, amit csináltunk vele. A 'Loverman' egy olyan dal, amely a vágy és a sors témáját járja körül, és megpróbáltam egy érzékibb változatot készíteni belőle, mint az eredeti. Azt hiszem, soha életemben nem énekeltem még ilyen hangosan!"
Kopogó basszusával és lépegető tempójával igazi kislemezvárományosként indul Martin dala (és aztán tudjuk, hogy kislemezes dal is lett belőle). Sejtelmes effektek kúsznak be a háttérbe, Martin zaklatott éneke mögé, majd jön a zeneileg kiníró refrén, ahol Martin valóban kiabál, tőle teljesen szokatlanul. Amit viszont talán még kevesebbet hallhattuk Martint, az a "szavalva" előadott mondókaszerű rész a refrének után. A második versszak zenei fokozásai egészen kiválóak, majd jön a lemez többi részéhez képest meglepően zajos refrén, aztán újra a "kiszámoló" rész. A meglepően hosszú, 7 perc feletti alkotás hosszas és élvezetes instrumentális levezetővel zárul.