Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Hivatalos, hogy 'Ghosts Again' a címe az új Depeche Mode kislemeznek

2023. január 29. - Szigi.

Anton Corbijn ebben az interjúban kotyogja el a korábban még nem hivatalos (bár eddig is szinte biztosra vehető) információt.

 

"Dave Gahan némi ipari hangulatot csempészik a The Raveonettes Chains című dalába" - a The Rolling Stones cikke.

"Dave Gahan némi ipari hangulatot csempészik a The Raveonettes Chains című dalába" - a The Rolling Stones cikke.

Sune Rose Wagner, a The Raveonettes énekes-gitárosa: "Az emberek a sikert mindig az albumeladásokban, listás helyezésekben mérik, de számomra a siker mindig arról szólt, hogy NAGYOT álmodj, higgy magadban és abban, amit csinálsz és amit képviselsz. és mindig állj ki mellette. Az, hogy Dave feldolgozza az egyik dalunkat, számomra siker! Ez megtiszteltetés, és megmutatja, hogy gyerekként álmodozni jó és kreatív dolog, még akkor is, ha az emberek introvertáltnak neveznek, vagy ADHD-t diagnosztizálnak nálad, vagy bármit, a fenébe is! ÁLMODJ NAGYOT!"

Dave a Memento Moriról stúdiómunkálatairól, és Andy haláláról: "Az összes dalt megírta martin Fletch halála előtt, de amikor ilyesmi esemény történik az életedben, a dalok megváltoznak. Más formát öltenek, és más jelentésük van, amikor énekled őket. Azt hiszem, amikor néhány vokált énekeltem, mindenféle dolgokon gondolkodtam, de az biztos, hogy Fletch elég sokszor felbukkant a fejemben".

Itt a Rolling Stone magazin cikke.

"A Depeche Mode rejtélyes visszaszámlálással készül az új zenei anyagra" - az NME új cikke

"A Depeche Mode rejtélyes visszaszámlálással készül az új zenei anyagra"

Dave: "Ez a lemez nem olyasvalami volt, amibe nyakig belevettem magam. Eleinte elég nagy ellenállást tanúsítottam. Azt mondtam: "nem tudom, hogy akarom-e még ezt csinálni", szóval a szokásos dolgok, de ezúttal azért kicsit többről volt szó, mint a szokásos."

"Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy zenét csinálok Martinnal, aztán mehetünk és csinálhatjuk a dolgunkat, és remélhetőleg ez majd összehozza az embereket (...) Valahogy meg kell találnod a helyed. Nekünk most ez a helyzet: újabb lemezt készítünk, és nekivágunk a világ színpadainak".

Az NME új interjúja elérhető itt.

35 éves a Hydrology: The Sermon

A ma 35 éve megjelent második Recoil szólólemez, a Hydrology utolsó dala a THE SERMON, ami néhány másodperccel hosszabb, mint 15 perc. Sok szempontból a legpopulárisabb dal az amúgy nem populáris lemezen. Már a kezdése valamivel (de csak valamivel) felemelőbb, mint amit a Grain és a Stone után várunk), a felfelé haladó szintidallam pedig már-már slágeresnek mondható. Természetesen a Kraftwerk szelleme itt is kísért. 2:47-nél elhalkul a zene, egy román nyelvű rádióadó pár másodperce hangzik fel, majd beindul a mormogó basszus, ami sejteti, hogy a lemez legtempósabb daláról van szó. A román nyelvű adás később is visszatér (Alan ezt nyilatkozta ezekről a véletlenszerű "rádióadásokról", amik már a Stone-ban is feltűntek, hogy "Ez volt az első dolog, ami bejött, amikor a rádió gombját csavargattam. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, csak a nyelv hangzása tetszett, más kelet-európai nyelvekkel együtt, amelyek zenék a fülemnek."). A mormogást véletlenszerű effektek színesítik, majd egy zengő basszus erősíti meg a kitörés előtt álló hangzást. Hosszú percek telnek el így (...), majd mélyül a basszus hangzás, majd egy újabb mélyülés és magasodás után bejön a szinte már várt agresszív nyolcvanas évekbeli dobgéphang. Kétségtelenül nagyon hatásos, bár valószínűleg nem ez a rész öregedett a legjobban a lemezről. Plusz effektek jönnek be, amik még tovább növelik az amúgy is nagyon ritmusos részt táncolhatóságát, majd újra előkerül a dalt nyitó slágeresen emelkedő (egyébként szintén elég Kraftwerkes), visszhangos szintidallam. Szépen lassan a dobgép lehalkul a háttérben, marad egy "Radioactivitys" szintiszőnyeg, az emelkedő dallam, és a mormogó basszus, majd aztán csak a mormogás marad egyedül. Az utolsó bő 4 percre pedig egy ősi törzs harci éneke kúszik be - egy ennyire elektronikus lemezen elég érdekes lezárás! A meglehetősen disszonánsnak ható, egyre gyorsuló kántálás aztán a dal 13 percétől váratlanul kiáll és onnantól egy meglehetősen ritmusos, már-már táncolható kántálásba megy át, amelyben még valami primitíven hangzó furulyaszerű dallam is van. Ezzel az érdekes kántálással zárul le a Recoil második nagylemeze, a Hydrology.

35 éves a Hydrology: Stone

A STONE a következő dal a ma 35 éve megjelenő második Recoil lemezről, a HYDROLOGY-ról. A csaknem negyedórás alkotás halkan induló, majd egyre közeledő vokálhangokkal kezdődik (mintha az It Doesn't Matter Two, illetve a Behind The Wheel vokáljai lennének kicsit más formában újrahasznosítva), majd nyugtalanító effektek kúsznak be, további vokálhangokkal, később pedig csilingelő szintieffekttel, és orgonaszerű kitartott hangokkal. A lassú, ám erőteljes zenei hangosodás, "közeledés" szinte az elviselhetetlenségig fokozódik, majd két erőteljes dobhang és egy "filmszerű" vonós effekt zárja le a kezdő részt, hogy aztán beinduljon a kifejezetten kemény, feszített, Kraftwerk iránti hódolattól átitatott rész. Kőkemény basszusok, elszórt ütőshangok, "lézerhangok", "vascsövet húzok a kerítésen" effektek fémjelzik ezt a "második tételt". 6 perc után jön a következő váltás, kemény Kraftwerkes alap megmarad, de egy robotszerű férfihang mintha valami olyasmit ismételgetne, hogy "Cincinatti" :D Aztán a Kraftwerkes alap elhalkul és visszatér a kezdő rész vésztjósló hangulata erősödő és halkuló, egy hangot ismétlő szintetizátorhanggal. A "Cincinatti" rész is elhalkul és jön egy némiképp dallamosabb rész, Radioactivity lemezről ismert szintiszőnyeggel, és különböző nyelvű (francia, lengyel, orosz) bejátszásokkal (a mozgalmi dal néhány másodperce a lemez legfurcsább pillanatai közé tartozik). A nyugtalanító, "ambientes" hangulat (disszonánsnak ható fúvósokkal, néha "belemormogó" szintetizátorokkal) aztán halad az elkerülhetetlennek tűnő végkifejlet felé: visszatér a kezdő "Martin-vokálhang", a dobhangok, majd a csilingelés is, hogy aztán 13 perc után (...) megérkezzen az őrület, agresszív, már-már "rockos" dobok és elszabadult effektek formájában. És ahogy azt Alantól megszokhattuk, a dal a legizgalmasabb résznél elkezd szépen lassan lehalkulni, és így is ér véget...
 

35 éves a Hydrology! Elsőként jöjjön a Grain.

Egy igazi klasszikus kiadásának kerek évfordulóját ünnepeljük ma: 35 éve jelent meg Recoil HYDROLOGY című nagylemeze! A három számos, instrumentális alkotás Wilder szerint "valamilyen módon a Depeche Mode ellenszere: egy módszer, hogy enyhítsünk azon a frusztráción, hogy mindig pop formulákon belül kell dolgozni". Az 1988-ban, a Music For The Masses Tour kellős közepén megjelenő album artworkje Martyn Atkins nevéhez fűződik.
 
Mindössze két kritikárul tudunk a Hydrology-ról, ám azok meglepően kedvezőek voltak. A Music Week így írt a lemezről: "Ez a Recoil produkció második lemeze, és a korong a zeneszerző jelentős fejlődéséről tanúskodik. A billentyűs hangszerek és a hangminták ezen a lemezen is fontos szerepet kapnak. de Alan sokkal bátrabban kísérletezik, mint a másik "pop-énje". Az ismert okokon kívül a Recoil azért létezik, hogy melegséget és gyengéd érzéseket keltsen és sugározzon. Ezen az albumon az éteri zongorhangoktól kezdve a törzsi dobolásig és a tömör feszes dobritmusig minden azért van jelen, hogy elménket utazásra hívja. Kivételes és rendkívüli módon élvezhető.”
 
Az Underground Magazine is megemlékezett a lemezről, így: „Recoilt a titokzatos személyisége és érzéki stílusa teszi egyszerre fenségessé és klasszikusan vonzóvá, miközben személyiségének természetes ekleticizmusába burkolózik."
 
Alan később a weboldalán így nyilatkozott az első két lemezéről: "Nem meglepő, hogy ezek a legkevésbé kedvelt Recoil kiadványok. Valójában jobban aggódnék, ha nem így lenne. Nem arról van szó, hogy egy lemez népszerűsége összefüggésben van a minőségével - nem hiszem, hogy ez igaz lenne, de ha valamilyen módon kreatív vagy, akkor természetes, hogy azt hiszed, hogy mindig a legutóbbi munkád a legjobb. Ha úgy érzed, hogy nem fejlődtél valamilyen módon, akkor itt az ideje befejezni. Bármennyire is naivnak hangzik most számomra, az '1+2' és a 'Hydrology' még mindig mond valamit a Recoil mögötti elképzelésről és a zene felépítéséről. Ebből a szempontból még mindig érdekesek."
 
Nézzük meg a dalokat, amelyek ráadásul hosszú év után nemcsak hozzáférhetőek a Youtube-on is, hanem a Grain-hez és a Stone-hoz izgalmas klipet is forgattak.
 
A Grain egy vésztjósló, zongoraalapú dal, nagyon is hajaz az ugyanebben az évben megjelenő Stjarna című Depeche Mode instrumentálisra. Ugyanúgy, mint a Stjarna esetében is, egy idő után szintetizátoreffektek kúsznak be, sőt, még egy gitárszerű Emulator-hangot is hallhatunk a háttérben, de a hangzás nem igazán nyílik ki, végig marad az enyhén fenyegető hangulat. A dal felénél van egy kiállás, ahol még (mű)fúvósok is megszólalnak, majd némileg improvizatívabban, csilingelésekkel cseng le a dal. A fanvideó pedig egészen kiváló :)
 

Brighton, 1988, de csak erős idegzetűeknek

Ezt viszont csak hardcore fanoknak ajánlom: 35 évvel ezelőtti koncertfelvétel, Brighton-ból, a Music For The Masses Tour brit miniturnéjáról. Nos, nem a legjobb minőség, de legalább "megvan" :) És itt a letölthető link is a DM Live Wikiről
 

süti beállítások módosítása