Kerek évfordulós kiadványunk van ma: ma 40 éve jelent meg a Some Great Reward első kislemeze, a PEOPLE ARE PEOPLE!
Két vascsörömpölés majd egy dob zuhanása, majd máris érkezik a tudatmódosító dob, hogy aztán a zajos, indusztriális kezdést egy popos, himnikus refrén zárja: így indul a People Are People. A toleranciáról szóló dalszöveget agresszív zenei háttér színesíti, mintha minden pillanatban szét akarna esni a dal, de mégis diadalmasan gördül előre. Az egyetlen líraibb rész Martin „I can’t understand...“ része. A kemény, ipari hangszerelés remek kontrasztot alkot a törékeny, egymás elfogadására, szeretetére buzdító dalszöveggel. A dal végén marad Martin törékeny szövege, ahogy Dave-vel felelget, és amit egy visszhangos, akusztikus gitárra hajazó hang kísér, amelyre ijesztő kontrasztot alkot a menetelős zenei alap (és kliprészlet).
Az alábbi idézetek a Some Great Reward SACD-DVD-n található dokumentumfilmből származnak:
Alan: "A Hansa négyszintes stúdió; mi a legfelső, negyedik emeleten dolgoztunk. A kettesben hatalmas felvételi teret alakítottak ki, Gareth meg egy erősítőrendszer kiépítésén törte a fejét. A négyest és a kettest iszonyú mennyiségű kábellel kötötte össze. A szólamokat, a hangokat, a zajokat „izomból”, a membránokat nem kímélve küldtük át az erősítőrendszeren..."
Gareth Jones: "A People Are People hangjainak, ütemének dinamikája mind-mind ezen szobáknak köszönhető. A hangok jöttek-mentek az épületben: három szinttel lejjebbről jött a basszus, a pergő hangja az elsőről, a többi dobhang egy másik szobából. Az egész épület beleremegett...
Alan: "A szó szoros értelmében "nagyot szólt" ez a felvétel. Soha hangosabbat nem rögzítettünk."
Dave Henderson: "Szociológiai és politikai vonatkozásai mellett dallamos és könnyed hangzású volt."
Gareth Jones: "Mindenki el volt ájulva, milyen nagyszerű: egy csipetnyi, a 80-as évek közepére jellemző zene. Nem állítom, hogy ez lenne Martin legjobb szerzeménye, de akkoriban telitalálatnak bizonyult... Szerintem nagyon beletrafált a közepibe..." Nekem azért tetszik annyira a számhoz készült videó, mert a csatahajó látványa megteremti a zenéhez illő „ipari” környezetet, s számomra kellően tükrözi mindazt, amit az album felvételei során a zenével ki akartunk fejezni."
Daniel Miller: "Mintha minden gombnyomásra történt volna... Ment, mint a karikacsapás... Még el sem készültünk a végleges változattal, de már tetszett a hangzása."
Andy: "Jó dalnak tartottuk. Most már nem lelkesedünk annyira érte... Talán a legeslegnagyobb slágerünk, amit nem játszunk élőben."
Jürgen Kramar [[a német Intercord lemezkiadó tehetségkutatásért felelős vezetője]: "Nagy meglepetést okozott nekünk, annak dacára, hogy húzós dalnak számított. Könnyed szám, az üteme lenyűgöző, a dallamát pedig bárki el tudja énekelni."
Walter Farber: "A németek azonnal értették, hogy a People Are People címe egyfajta „játék a szavakkal”. Többek között ezért is lehetett akkora sláger belőle."
Neil Ferris (promoter): "A People Are People-re lecsaptak a rádióadók, s nagyon hamar bekerült a rendszeresen játszott dalok közé."
Craig Kostich [a Reprise Records rangidős alelnöke]: "A People Are People letaglózta a hallgatóságot. A rasszizmusról, a szexközpontúságról és a másik elfogásáról szólt. Azt hiszem, akkoriban a menő rádióadók nagyon is fogékonyak voltak az ilyen témákra."
Jürgen Kramar: "Nagyon meglepődtünk, hogy ekkora sláger lett belőle. A People Are People-t nyugodtan nevezhetjük megaslágernek..." (a fordítások a Freestate.hu oldalról származnak)
