Larry Flick zenekritikus a Billboard magazinban így írt 1997-ben a Barrel Of A Gun-ról: "Az elektro-pop egyik úttörője egy hosszú szünetet zár le egy igencsak kielégítő, bár gyakran maró zenei eleggyel, technos hangzású szintetizátorokkal és a metálgitárokkal. Az énekes Dave Gahan nagyszerűen beleéli magát Martin Gore szokásosan súlyos dalszövegeibe, magabiztosan ingadozva a hipnotikus letargia és az elszánt intenzitás között. Tim Simenon producer bölcsen reflektorfénybe helyezi a számot azzal a fajta hip-hop megközelítéssel, ami manapság poppiac meghódításához szükséges, ám mindeközben úgy szövi a hangszerelést, hogy a rockerek és a klubarcok egyaránt boldogan bólogathassanak erre a számra - fognak is."
A Barrel Of A Gun albumverziója 5 és fél perces: adja magát, hogy a kislemezverzió vagy a klipváltozat rövidebb legyen. Meglepő módon ez nem így történt ezúttal; a kislemezverzió is a "hosszú" Barrel Of A Gun lett, és még a klipet is ehhez forgatták, elég szokatlan módon. De azért létezik a dalnak egy egész frappánsan megvágott radio edit-je, is, ami a promo CD-n kapott helyett. Íme:
A New Woman így írt a Barrel Of A Gun-ról: "Meg ne hallgasd, ha sajnálatra van szükséged magad iránt!"
A mixek sorát a BARREL OF A GUN (UNITED MIX) zárja, A talányos United produkció Marc Waterman producert, és régi ismerősünket, Paul Freegard-ot takarja (Martin jóbarátja és segítője az Exciter és a Counterfeit 2 időszakban, valamint olyan mixek készítője, mint a I Feel You Babylon Mix, az I Feel Loved Chambers Mix, vagy éppen a Garbage-féle Queer: The Most Beautiful Woman In Town átdolgozása). A mix máris "érdekesen" kezdődik: egy olyan "uuuu" hangmintát használnak, amelyet Barry Adamson is felhasznált ugyanebben az évben (később) a Recoil: Control Freak-hez készített mixében! Alant állítólag kissé kellemetlenül érintette ez a nyilvánvaló hasonlóság, hiszen a DM frissiben kivált tagja ekkor nem igazán volt már képben a Depeche Mode kislemezeinek tartalmával. (Alan azt írta a Q+A oldalán, hogy ha tudja, hogy Barry Adamson ugyanazt a sample-t használta, mint a Depeche Mode, akkor ő azt eltávolíttatta volna a saját kiadványáról.) A United mix aztán később a korszak jellemző, "trip-hopos" hangulatában folytatódik, "dülöngélő" dobhangzással, sokféle effekt keveredésével, kissé torz és néha kaotikus hangzással. Nem rossz mix, számomra a One Inch Punch mixek mellett ez jellemzi még nagyon a Barrel Of A Gun kislemezt. 4 perc felé közeledve egy kiállásban kellemes meglepetésre egy női hang is megjelenik, az "Is there something you need from me" énekelve. A mix 14 évvel később rákerült a Depeche Mode második remixválogatására, a Remixes 2: 81-11-re is; 1997-ben a limitált vinylen és a "CD 2-n" kapott helyet.
A Satellite TV Europe meglátása a ma 25 éves Barrel Of A Gun című dalról: "A szám sokkal sötétebb, mint eddig náluk valaha. Inkább Nirvana, mint New Romantic."
A mixek felsorolásában BARREL OF A GUN (ONE INCH PUNCH MIX) következik. Ez a már elemzett One Inch Punch Mix Version 2 egy kissé letisztultabb változata, a legfeltűnőbb különbség az, hogy a keverés során az egyik ciccegő ütőshangot ebben a mixben alig lehet hallani, míg a V.2-ben az előtérben van. A mix CD-n és vinylen is megjelent 1997-ben.
A Barrel Of A Gun általában minden zenekritikus tetszését elnyerte, habár többen megemlítették, hogy meglehetősen nehezen emészthető dalról van szó. A következő néhány hozzászólásban - a mixek bemutatása mellett - hozok néhány véleményt is (általában a HDMFC fordításait.)
"A mostanra négy alapítóból háromra zsugorodott Depeche Mode megintcsak elérte hatását dark, indusztriális hangzásával, amely végül is nagyá tette Európa szerte, csak most azzal a különbséggel, hogy adtak egy kis teret Simenonnak is. David Gahan eltorzított énekhangja egy kis Nine Inch Nails stílust visz a dolgokba. A szám vágott, rádió változata már elviselhetőbb a közemberek számára is. Kicsit ironikus, de az Underworld Soft Mix bizonyult a legcsiszoltabb gyémántnak a többi közt."
Music & Media [97.01.25.]
A következő mix a PAINKILLER (PLASTIKMAN MIX), amely a limitált vinylen és a "CD 2"-n kapott helyet. A minimáltechno pápája, Richie Hawtin, azaz Plastikman - nem meglepő módon - a gazdagon hangszerelt, színes Painkiller-ből egy minimalista változatot készített. A dal jellegzetes, sztereóban kiválóan hallható basszusával kezdődik az átdolgozás, ami szinte végig jelen is marad az alkotás során. Aztán jönnek az eredeti verzió effektjei, de sokminden tompítva, visszafogva, hogy aztán egy hideg, jellegzetesen Plastikmanes, kattogó-csattogó dobhangzás vigye végig a remixet (lehet mondani, hogy mintha egy nagyon hideg Kraftwerk-dobalap lenne). Plastikmanhez méltóan a részletekben van a lényeg, főleg a finom ciccegésekben, kerregésekben a háttérben. Persze az eredeti dal szenzációs "gyomorhangjai" is jelen vannak, de itt most a hideg, pompázatos minimáltechno hangzás van előtérben, ellentétben az eredeti verzió már-már "rockos" dobalapjával. Ez az újragondolás majdnem 9 perc és nagyon hirtelen ér véget. Ezzel a remixszel kezdődött minden egyes The Singles Tour fellépés 1998-ban (tehát NEM az eredeti Painkiller-rel).
És mit szólt Alan Wilder a Barrel Of A Gun-hoz? Nem meglepő módon az 1987 és 1994 között a DM-be egyre több "groove-ot" hip-hop és egyéb effekteket csempésző zenész hiányolta a "csak saját forrásból" személethez visszatérő Barrel Of A Gun "groove-jait", "gördülékenységét".
""Igazából eléggé bejön... bár számomra az Ultra utáni időszakből nehéz véleményt alkotni a dalokról. Nem is tudom, egyszerűen kínosnak találom... de a Home-ot és a Barrel Of A Gun-t eléggé kedvelem. Van valami éles, durva benne, aminek a kiküszöbölésén sokat dolgoztunk az előző albumon... de most megint itt van. Dave-nek meg ugye voltak problémái, és azt hiszem, a hangja régebben markánsabb volt.Talán azóta egy kicsit túl tiszta, steril hangzásúvá váltak, de itt még megvolt a "kosz". Ez egy átmeneti időszak volt számukra a Songs Of Faith And Devotion után, szóval egész jó dal. Amikor először hallottam, azt éreztem, hogy túl rideg, túl sok a dobgép... és továbbra is ezt érzem az újabb dalaiknál, hogy egyszerűen túl rideg, főleg a ritmus. Nincs groove, nincs semmi emberi a ritmusban, ami egyfajta melegséget adni. Túl sok az elektronika, szerintem. Persze, én szeretem az elektronikát, de szeretem az emberi dolgokat is, kedvelem a természetes előadásokat, és főleg ezek keverékét. Szóval kicsit merev hangzású dal, de nem rossz."
A következő mix a BARREL OF A GUN (UNDERWORLD SOFT MIX). Ez a CD1-en volt sokunk kedvenc pihentetője a Barrel Of A Gun és a Painkiller vadulásai után, de felkerült a 12'' vinylre is. Ez a mix zörejekkel indul, majd először halk, majd egyre erősödő, jellegzetesen Underworld-ös szintiszőnyegek következnek. Megjön az Underworld Hard Mix-ből a női hang, akiről nem lehet megállapítani, hogy mit mond a háttérben (I'm Martin Gore? valami Dave Gahan? Underworld? vagy valami I'm not (....)?). Jön Dave viszhangosított éneke, és finom ütősök, de általában sem ez, sem pedig az erősödő szintihangok nem bontják meg az áhítatos ambient hangulatot. Közkedvelt mix; én egyébként kevésbé találom meg benne az izgalmakat, mint a One Inch Punch mixeiben, vagy akár az Underworld Hard Mixben.
És miről szól a Barrel Of A Gun dalszövege? Martin szokatlanul közlékeny ezúttal a témával kapcsolatban, de Dave is megadja a saját értelmezését:
Martin: "A "Barrel Of A Gun" [Puskacső] számomra nem igazán erről szól (a halálról). A jelentés inkább pejoratív értelmű.... Véleményem szerint, nincs olyan sok választási lehetőség, mint amennyit szeretnél ahhoz, hogy döntéseket hozz. Mindenképpen hiszek abban, hogy mindannyian valamifajta genetikai formulákkal születünk és ezért csak kevéssé tudunk kibújni saját magunkból. A szociális háttér is egyfajta kalitkát jelent. Mindannyiunknak megvan a magunk kis börtöne, amelybe be vagyunk zárva. A dal erről az állapotról szól, vagyis arról milyen helyzetben is voltunk, illetve vagyunk. Ez a szám tehát semmiféleképpen nem a halálról szól..., a halálról sokkal inkább szól néhány egyéb szám az albumról." (...) "A szám arról szól, hogy megértsd magad belülről és, hogy észreved nem szükségszerű, hogy mások elvárásainak megfelelj. Hiszem azt, hogy az ember valamelyest letérhet az útjáról, de ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk számára meg van írva valami. Nem vagyok feltétel nélküli végzet hívő, mert hiszem, hogy van szavunk a dolgok alakulásában, ha nem is sok." (...) "Arról szól, hogy megértsd, mi vagy, és rájöjj, hogy nem feltétlenül illesz bele valaki más sémájába" (...) "Általában [az Ultra dalai] csak részben szólnak arról a pokolról, amelyet Dave járt meg. A dalok az én szemszögemből készültek....nekem is vannak ugyanis az élettel problémáim."
Dave: "A dal összefoglalja, hogyan bántam magammal és a körülöttem lévőkkel. Ezt tartogatta számomra az élet minden nap." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak)
A következő mix az egyik kedvencem, a BARREL OF A GUN (ONE INCH PUNCH VERSION 2). Bevallom, kifejezetten tetszik ez a torz, dülöngélő hangzású mix, mint ahogy kifejezetten kedvelem az egyetlen lemezt megjelenítő One Inch Punch nevű formáció 1996-os Tao Of The One Inch Punch című, trip-hopot, rockot, hip-hop-ot és big beatet összegyúró lemezét. A One Inch Punch projekt egyébként Gianni Garofalo-t és Justin Warfield-et takarja; Warfield a She Wants Revenge-ből lehet még ismerős (a She Wants Revenge volt a Depeche Mode előzenekara a Touring The Angel észak-amerikai szakaszán). Ez talán az egyik leginkább megosztó mix a kiadványon (az Underworld Hard Mix mellett), én mindkettőt kifejezetten szeretem :) A mix két változatban is felkerült a kiadványra, a "Version 2" valamivel dúsabb hangzású, illetve egy mixet végigkísérő "ciccergő" hang jóval nagyobb szerepet kap itt. Ez a mix szintén csak a vinylen kapott helyet 1997-ben, de a 2004-es újrakiadásnál már ezt is rátették a CD-re (akárcsak a 3 Phase mixet).
A Barrel Of A Gun kislemez kiadásának kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy miért pont ilyen megosztó dalra esett a választás, hogy első kislemez legyen? Idézzük Dave-et, Martint és Andyt, a HDMFC honlapjának fordításában:
Dave: "Egyébként a lemezen a leginnovatívabb száma, abban az értelemben, hogy milyen irányzatot követett a Depeche Mode éveken keresztül, a "Barrel Of A Gun", amely az első kislemez lesz. Azt hiszem, hogy ez a legizgalmasabb dal ezen az albumon. Ez a szám hasonlít a legkevésbé az összes közül arra, amit korábban valaha csináltunk és ez egy kicsit jobban megerőltetett minket - legalábbis engem, mint énekest - és én elégedett vagyok azzal, amit végül is összehoztam."
Fletch: "Amikor visszatérsz, jelezned kell azt! És talán provokálni is akartuk a hallgatókat. Tudtuk, hogy az 'It's No Good' egy popszám és ha azt adtuk volna ki először, akkor a 'Barrel Of A Gun' már nem működött volna. Először provokálni akartunk és csak aztán a többit...
Dave: "Az első pillanatban ezt a számot [It's No Good] akartuk elsőként kiadni, de pont az említett okok miatt döntöttünk úgy, hogy azért sem ezt adjuk ki. Nem mintha nem találnánk jónak a számot, csak éppen túl biztonságos lett volna elsőként a visszatérő Depeche Mode-tól. Egyáltalán nem éreztük volna kihívásnak. (...) Könnyű lett volna olyan dolgokat megjelentetni, mint mondjuk egy régi sikeres kislemezes szám, vagy, mint egy jól ismert tipikus Depeche-szám. Tudtunk volna olyat nyújtani, mint amelyet a Depeche Mode-tól már megszokott mindenki. Azt hiszem, hogy a "Barrel Of A Gun" egy kihívás, egy csapás az ellen amit a Depeche Mode tett a múltban. Úgy érzem, ez most nagyon fontos a számunkra. Függetlenül egymástól, mindannyian arra az elhatározásra jutottunk, hogy ennek a számnak kell az első kislemeznek lennie. Könnyű döntés volt és tudtuk, hogy igazunk lesz a dolgot illetően. Egyértelműen a "Barrel Of A Gun"-ra esett a választás."
Martin: "Azt hiszem, Alan távozása és négy év kreatív szünet után mindannyian úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne valami kihívás után nézni, és valami olyat kiadni, ami nem igazán depechemode-os! Talán a kiadott számok közül a Barrel Of A Gun áll a legtávolabb attól, amit DM stílusnak nevezünk. Emlékeim szerint én voltam az, aki félénken ugyan, de legelőször kimondta, hogy a számot kislemezként kellene megjelentetni. Hatalmas ellenállásra készültem fel. Azt hittem, napokat fogunk rajta vitatkozni és azt mondják majd: "Te megőrültél! Ezt kislemeznek!?". Ehelyett azonban rávágták, hogy: "Tulajdonképpen erre gondoltunk mi is!". Szóval könnyű döntés lett belőle! Azt hiszem, mindenki örül, hogy végül ezt az utat választottuk és nem az It's No Good-ot adtuk ki elsőnek."
A következő mix a kislemezen a BARREL OF A GUN (3 PHASE MIX). Említettük, hogy a mixek készítőit vagy üzleti megfontolások, vagy Martin/Daniel Miller személyes ízlése, vagy Mute Records-érdekesség alapján választották ki. 3 Phase, azaz Sven Röhrig szinte biztosan Daniel Miller választása volt: a Mute Records főnöke többször is előszeretettel játszott 3 Phase dalokat a DJ szettjében, ráadásul Sven is az elektronika és a "csináld magad" punkmozgalom metszéspontjából érkezett, akárcsak a Mute Records számos művésze (és maga Daniel Miller is). A mix a "legelektronikusabb" Barrel Of A Gun, de meglepően vékony hangzása leginkább valami házi készítésű kalózmixre hajaz... Kár, mert érdekes hangok is vannak a mixben (főleg a váratlan helyen érkező felfutó szintihangok). A 3 Phase mix 1997-ben csak vinylen jelent meg, aztán a 2004-es újrakiadásnál már a CD-re is rátették.
Vegyük sorra a Barrel Of A Gun mixeit! Az Ultra új időszakot jelentett a Depeche Mode remixkészítőinek a világában. Míg korábban, 1993-ig az volt az ember érzése, hogy vagy a DM tagjai vagy készítik a kislemezekre kerülő, vagy legalábbis szorosan "felügyelik" a mixek készítőit (1993-ban mintha Alan Wilder ízlését idézték volna a remixek készítői). 1997-től viszont úgy eléggé tűnik, hogy a DM maxikra kerülő mixek feletti döntéshelyzet három részre oszlik. Egyrészt ott van Daniel Miller, aki gyakran a Mute Records más művészeit hozza a kiadványokra; másrészt ott van Martin egyre jobban kifacsart, az elmúlt bő 20 évben teljesen a minimáltechno közelébe csúszó ízlése; harmadrészről pedig ott vannak azok a bizonyos Üzleti Szempontok is... Az Ultra-korszaktól van az az érzése az embernek, hogy a Depeche Mode tagjait már nem igazán érdekli, hogy kik szerepelnek a kislemezeiken. Megjelenik persze később is Martin ízlése (főleg 2001-től, lásd a Martin DJ szett szereplőinek felbukkanása a mixek készítői között), illetve a Mute Records üdvöskéinek a mixei, de - érzésem szerint - innentől csaknem minden kislemezen van egy erőteljes kikacsintás az üzleti szempontok felé.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy "senkiháziak kezébe került a popszakma": ha pl. az 1997-es időszak remixelőin végigtekintünk, és némileg érdeklődünk az elektronikus zene iránt, akkor mint a tíz ujjunkat megnyalhatjuk. Az olyan nevek, mint az Underworld, Plastikman, DJ Shadow, Peter Rauhofer, a 3 Phase, a Kruder+Dorfmeister formáció, Carl Craig, az LFO, a Renegade Soundwave, Luke Slater, Hardfloor, Andrea Parker, Speedy J, az Air formáció, Jedi Knights, CJ Bolland, a Gus Gus, vagy a Dan The Automator ekkortájt a legkurrensebb, legkeresettebb nevek közé tartoztak, mint népszerűség, mint művészi szempontból.
És - ami nekem kicsit szomorú - ez volt az utolsó olyan időszak, amikor az együttes tagjai még nyilatkoztak a saját kislemezeikre kerülő mixek kiválasztásának módszeréről, vagy eleve a mixekről. A HDMFC magazinjából, a BANG-ból idézek:
Andy: "Együtt döntünk a dolgok állásáról. Néha kapunk egy ajánlatot, amit elfogadunk, néha pedig magunk járunk a dolgok után. A választás igen nehéz feladat, hiszen manapság elég sok különféle dance és zenei stílus van. Példának okáért, Martin nem igazán kedveli a house zenét. Így house mix nem született ezeddig. Talán szerencsétlen a dolog, mivel mostanában mind Angliában, mind Amerikában a legtöbb disco house zenét játszik. Így maradt a sok trip-hoppos hatás. Lehet azonban, hogy a negyedik kislemezhez lesz talán valami house stílusú mix is."
Martin: "Manapság egyébként elég érdekes folyamat lett a mix készítés. Adsz mondjuk egy általad tökéletesnek ítélt számot egy mix készítőnek, ő meg egy vadonatúj számot ad neked vissza. Néha azon gondolkozom, szinte bármit adhatnánk nekik...."
Dave: "A "Barrel Of A Gun" maxikról beszélve, tulajdonképpen személy szerint nekem csak az Underworld Soft mix és a Plastikman mix tetszik. A többit csak reklámcélból hagytuk a CD-ken. Ha ezekkel a mixekkel több embert rá bírunk venni a vásárlásra, akkor számomra rendben van a dolog."
Martin: "Véleményem szerint, mindkét Underworld mix érdekes. Szerintem merőben más a megközelítésük és ezért jók. Valahogy kiegészítik egymást."
És hogy milyen ez az Underworld Hard Mix? Olyan, mint az ekkortájt rendkívül népszerű Underworld zenekar ekörüli munkái! A Second Toughest In The Infants nagylemezzel éppen népszerűsége csúcsán lévő Underworld egyébként teljesen jó mixet készített: Dave lágy (torzítás nélküli!) hangjával kezdődik és félelmetes "harsonaszerű" hangokkal, de aztán hamar bejön az egész mixet uraló kemény dobalap és a rá illeszkedő, 8 perc után már kissé idegesítő ütőshang. Tényleg kicsit az az érzése az embernek, hogy tulajdonképpen szinte nem is kellene rá Dave hangja; ez egy Underworld szám egy Depeche Mode kislemezen. Néhány igazán Underworldös szintitéma oldja a remix kissé monoton dübörgését, de amúgy "nincs kegyelem" 9 és fél percig dübörög végig a dal (leszámítva egy igazán emlékezetes, pár másodperces kiállást 4:47-nél). A remix végén egy alig hallható női hang mond valamit ismétlődően: vagy azt, hogy "Underworld", vagy azt, hogy "I'm Gahan"... vagy "Martin Gore"? A remix rákerült a Remixes 81-04 válogatásra is: ez egyrészt jelzi a népszerűségét is, másrészt viszont tény, hogy az első remixlemezen gyanúsan a "nagynevű remixelők" felé hajlott a válogatók keze.
Az eredeti kislemezen a Barrel Of A Gun a 12'' vinylen és a "második CD-n' kapott helyet.
A ma 25 éve megjelent BARREL OF A GUN-nak elérhető a DEMO változata is (ami néha Rough Version néven is fut)! Martin elmondása alapján ez volt az egyik olyan dal, amelyen nem változtattak szinte semmit az elkészülése után. Ez hallatszik is: azonkívül, hogy Martin más ritmusban énekli a dalt, és van a kétharmadánál egy plusz instrumentális betét, ez a verzió már feltűnően hasonlít az albumverzióra.
Lássuk, hogy emlékeznek vissza az érintettek:
Tim Simenon a Classic Pop Magazine 2019-08-01-es Depeche Mode különszámában elárulta, hogy a 'Barrel Of A Gun'-t Martin Gore az 1996 május közepétől 1996 augusztus közepéig tartó három hónapos szünet alatt írta. A dalról is nyilatkozott: "A Barrel Of A Gun esetében kicsit nehéz volt az ének időzítése. Ez egy rap ihletésű dal, amit a Depeche korábban nem csinált, szóval ez néha küzdelmes volt, de ettől lett igazán érdekes."
Martin Gore a Keyboard Magazine 1997. júliusi számában így beszélt a dal elkészülésének időszakáról: "A 'Barrel Of A Gun' volt az egyik [Ultra dal], ami nagyon hasonló maradt az eredeti demóhoz. Alapvetően minden rész megvolt, szóval csak a hangok tökéletesítése és egy kicsit keményebbé tétele volt a kérdés. De valószínűleg ez volt az egyik leghasonlóbb demó a kész verzióhoz. Azt hiszem, eredetileg loopokkal kezdtük [az intróhoz], aztán megpróbáltuk újraalkotni őket. Ez néha nagyon nehéz, mert egy loopnak azonnali hangulata van, ugyanakkor viszont nem mindig akartunk loopokat használni. Szóval ebben az esetben az volt a feladat, hogy különböző loopok feldarabolásával újrateremtsük a snare és basszusdob hangokat."
Dave Clayton, az 'Ultra' programozója és szintetizátorosa ugyanebben a magazinszámban így emlékszik vissza: "A Barrel Of A Gun egy nagyon erős dallammal indult, és a szöveg is megvolt. A demón volt egy kis loop, egy basszus, egy pad, és néhány gitárvonal. Nagyon szellős volt. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag a nulláról kezdtük elölről, megpróbáltuk nem elveszíteni a demó lényegét. [A dobminta] egy összevágott loop kombinációja volt, csak a felső rész, és a basszusdob, a snare és így tovább. Ez nem egy loop, önmagában. Ez egy minta, de szerintem olyan érzése van, mint egy loopnak. A szekvenálás egy régi Atari notatorral történt. Minden mást kipróbáltam, de úgy tűnik, hogy az ST-nek van a legjobb hangulata. A hangok az introban egy Waldorf Wave, egy Korg Trinity Plus és egy M1R kombinált patchből származnak. Sokan azt gondolják, hogy [az M1R] csak egy preset szintetizátor, de ha egyszer belemerülsz, sok mindent lehet vele csinálni. A basszusvonalat egy PPG Wave 2.3-mal vettem fel, ami összeomlott, mielőtt szalagra nyomtattam volna, de szerencsére sikerült kimenteme, de azért eléggé megijesztett!"
A Depeche Mode visszatérő kislemezének, a Barrel Of A Gun-nak a B-oldalas dala a PAINKILLER, ami a Depeche Mode leghosszabb száma a maga csaknem 7 és fél percével. Nemcsak a leghosszabb, hanem az (egyik?) legjobb instrumentális is! Támadó, agresszív, gépies hangokkal kezdődik, amelyhez egy túl gyorsan kattogó óra ad nyugtalanító hátteret, majd néhány újabb effekt bekúszása után megérkezik a dal védjegyszerű, előtérbe tolt basszushangja, ami után máris jöhet a fejet leszakító, némi meglepetésre rockos hangzású dob. Az egyszerre elektronikus, egyszerre élő hatású alkotás nehézkes hömpölygésén egy szintidallam segít, ami a hamisság határán, kicsit "lehangolva" játszik egy ereszkedő dallamot. Néha kiáll ez az említett dallam, olyankor csak a basszus és a dob sodor minket, különböző effektekkel, (néha gyomorkorgás-szerű hangokkal) díszítve. Négy perc után ismét kiáll az élő hatású dob, és puhán kotyogó elektronikus dobokkal készülünk fel a hosszú instrumentális lezárásra, a kiteljesedésre, ami el is jön: visszaérkezik az élő dob, és a háttérben finom, újszerű dallamok, kissé keleties hatású hangok érkeznek, egy szabályos ritmust verő üstdob kíséretében. És aztán egyre erősödni kezd az eddig háttérbe húzódó hangzás; először csak bejön egy mélyebb hangot játszó dallam, majd aztán következik egy egyértelműen keleties, "sivatagi" hangulatú, két hangból álló dallam; aztán a dal végén kiáll az eddigi élő hatású dob és basszus, mint akit legyőztek; és a keleties hangzású dallam ünnepélyesen hömpölyögve lezárja az alkotást. Egészen kiváló alkotás tehát a Painkiller, szinte elröppen a 7 és fél perc! Az utolsó, "üstdobos-keleties" rész külön is felkerült az Ultrára, instrumentális lezárásként, Junior Painkiller címmel.