Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Octagon Man súlyosabb merénylete

2021. április 24. - Szigi.
Néhány korlátozott példányszámban megjelenő, a Mute Records által DJ-knek szétszórt lemez közül az egyiken volt egy új mix: ez pedig a DREAM ON (OCTAGON MAN DUB). Ha az eredeti Octagon Man mix nehezebb hallgatható, akkor ez tényleg próbára teszi az egyszeri Depeche Mode rajongót: rontott hangzás, random elhalkulások, összevissza effektek, és már a ritmus is el-eltűnik. Haladó IDM-rajongónknak ajánlott!
 

A Depeche Mode webmesterének feltűnése egy DM kiadványon

Ahogy azt megszokhattátok, a kerek évfordulók kétnapos bejegyzéssorozatot hoznak magukkal! Haladjunk tovább a tegnap 20 éve kiadott Dream On kislemez remixeinek világában. A következő mixünk egy igencsak fura szerzet: a Depeche Mode webmestere és "archiválója" (levéltárosa?) Daniel Barassi, azaz BRAT készített remixet a Dream On-hoz! Nem tudni, hogy hogy került oda emberünk, hogy remixet készítsen a DM-nek, még ha ilyen eldugott promó CD-re is: 3 évvel később aztán már egy széles körben hozzáférhető maxin is megmutathatta a tudását egy Mercy In You mix formájában. Az említett Mercy In You mix messze-messze jobban sikerült, mint ez a Dream On: igazi homemade-kalózmixes négynegyedes szögegyszerű mixről van szó, amelynek egyetlen érdekessége, hogy a vége felé Martin vokálsávja veszi át a főszerepet egy időre.
 

Egy elgondolkodtató Top Of The Pops-fellépés

Holnap további Dream On mixekkel érkezünk (azért már nincs sok), és persze végigvesszük a rengeteg (kettő) koncertfelvételt is a dalból - ma pedig a Top Of The Pops-fellépésével búcsúzunk a dalnak. Összerakott produkció, de mintha fásult lenne a zenekar; és mivel tudjuk, hogy az Exciter kifejezetten nehezen jött össze (Martin ekkortájt volt a szövegírói leblokkolás időszakában), valamint hogy annak a tudásnak is birtokában vagyunk, hogy a turné után a szólóprodukciók során komolyan veszélybe sodródott a DM jövője (és hogy Dave pont az Exciter stúdiómunkálatait nevezte meg az egyik fő olyan pontnak, amivel a leginkább elégedetlen volt a DM-en belül), szóval mindezen tudások birtokában valahogy nem könnyű nyugtalanság nélkül végignézni ezeket a felvételeket.
 

A legjobb Pink Noise mix

Még mindig egy mondat a Dream On kritikáiról: Kristian Bartos a svéd WOW! 105.5 azt mondta, hogy bár a dalt másodszor is meg kell hallgatni, hogy teljes mértékben értékelni lehessen, "hosszan tartó hatású" kislemez lesz. Sandra Boussu, a belgiumi FM Limburg zenei vezetője pozitív kritikát adott a dalról, de kételkedett abban, hogy a "Dream On" európai szintű sláger lesz, szerinte túl erős a DM stílusváltása. (a Dream On Wikipedia oldaláról fordítottam)
 
A Richard Morel-féle Dream On mixek legcsodálatosabbja a DREAM ON (MOREL'S PAIN IS WAITING MIX), ahol az eddigi klubos hangulatot szépséges, visszafogott, harmóniaalapú változatra cseréli Mr. Morel. Egyértelműen a kedvenc mixem a Pink Noise-újraértelmezések közül, noha mindegyiket élvezetesnek találom.
 

Még Dream On kritikák és még Pink Noise mixek

További Dream On recenziók 2001-ből: a Music & Media 2001. április 7-i számában a "Pick of the Week"-nek nevezte a lemezt, Ville Vilén a Radiomafiától pedig megdicsérte a "klasszikus" dalszerzést a "modern" hangzással. (a Dream On Wikipedia oldaláról fordítottam)
 
Újabb Richard Morel (Pink Noise) mixszel folytatjuk a 20 éves Dream On kislemezezre való megemlékezésünket. A DREAM ON (MOREL'S PINK NOISE DUB) nem meglepő módon egy valamivel rövidebb, és kevesebb szöveggel bíró változata az előző bejegyzésben taglalt Club Mixnek.
 

Még Morel "rózsaszín zaja" és még zenei szaksajtó

A Dream On recenzióihoz még adalék: a dal az AllMusic-on ötből három csillagot kapott, Ned Raggett kritikus Timbaland munkáihoz hasonlította a szerzeményt, és megjegyezte, hogy Dave Gahan szövegmondása "az egyik legjobb". (a Dream On Wikipedia oldaláról fordítottam)
 
Az előző bejegyzésben említett Richard Morel (Pink Noise) mixekkel haladunk tovább. A következő a DREAM ON (MOREL'S PINK NOISE CLUB MIX), ami az előző radio editnek egy hosszabb változata. A meleg basszusok és a lüktető táncos ütemet megmaradtak szerencsére!
 

Richard Morel mix és a zenei szaksajtó véleménye a Dream On-ról

És hogy mi volt a zenei szaksajtó véleménye a Dream On-ról? A Billboard magazin kritikájában Eric Aiese a következőket írta a: "Nehéz visszaemlékezni, mikor csinált utoljára a DM valami ennyire organikusat, mindenesetre a "Dream On" meglepően frissítőnek bizonyul. A gitárvonal egy fülbemászó zenei fejtörő, és a minimális dallam meggyőzően hangzik. győztesnek hangzik." Ugyanennek a magazinnak egy másik kritikája "kőkeménynek" nevezte a számot. (a Dream On Wikipedia oldaláról fordítottam)
 
Az Exciter korszak arról is híres volt, hogy különböző klub promó CD-kre meglepő, az alapverziókhoz képest új mixek kerültek fel. Ezért van a Dream On-nak, de főleg az I Feel Loved-nak és a Freelove-nak rengeteg átdolgozása. A Dream On-nak az USA-ban egy hatszámos DJ promója jelent meg, amelyen a Dave Clarke Acoustic Version-on kívül 5 vadonatúj mix volt megtalálható. Ezek közül négyet Richard Morel jegyzet, aki a Pink Noise név alatt már Pet Shop Boys remixekkel tette le a névjegyét 1996-ban (Se A Vida É). A négy mix - klubos, house-os jellege mellett - kifejezetten kellemes hallgatnivaló. Elsőként itt van tehát a DREAM ON (MOREL'S PINK NOISE RADIO EDIT!)
 

Bushwacka egy sikeresebb megközelítése

Mark Bell (2001, Keyboard magazin): "A "Dream On"-ban az elektronikus hangokat ugyanolyan tisztelettel kezeltük, mint az akusztikusakat. Nagyon unalmasnak találom, amikor az elektronikus dolgokat úgy kezelik, mintha a jövőből jöttek volna, azzal a sok fázis állogatással és hülye pattogással mindenfelé. Ez a dal igazán őszinte volt, a teljes élő előadással, érintetlenül, a dekoratív elektronikával, ami hozzáad a tempóhoz és a dal narratívájához." (a DM Live Wiki oldalról fordítottam)
 
A Dream On kislemez másik "vinyl only" mixe a DREAM ON (BUSHWACKA BLUNT MIX) volt, ami természetesen egy másik megközelítése volt Bushwacka részéről a dalnak, mint a klubos-houseos Tough Guy remix. Sejtelmes kezdés, izgalmas hangok, majd hirtelen mintha az albumverzióra váltanánk át, de aztán máris jön a négynegyed. Szerencsére azonban ezután nem fullad unalomba a remix, váratlan szintiszólamok jönnek, Dave hangja mint effekt van felhasználva: az ugyancsak tetszetős, ám eléggé üres Tough Guy mixhez képest váratlanul jó ez a változat!
 

Dave Clarke keménykedik

Mark Bell: "A "Dream On" két fő gitársávból áll. Az elsőhöz nejlonhúrokat használtunk, a második vonalhoz pedig acélhúrokat. Mindkét sávot nagyon közel vettük fel a mikrofonhoz, hogy sok zajt és egyfajta különleges "pumpaeffektet" kapjuk. Ha nagyon halkan játszol akusztikus gitáron, akkor sok furcsa hangot és zajt kapsz, amitől szinte elektronikusan hangzik. Volt tehát egy gitársávunk a megfelelő groove-val, és úgy dolgoztunk vele, mintha egy loop lenne. A másik vonalat a PlugIn Vocalignnal állítottuk be. Olyan volt, mint egy élő előadás, de nagyon feszes időzítéssel." (a DM Live Wiki oldalról fordítottam)
 
2001-től a vinylek szűk évtizede következett a Depeche Mode diszkográfiájában: az Európában kapható 12''-esek közül egyetlen háromszámos kiadvány jelent mindössze meg. Ennek első dala a már ismert Bushwacka Tough Guy mix volt, a második pedig a DREAM ON (DAVE CLARKE REMIX). Ez élesen eltér a már ismert Acoustic Version-tól: kőkemény dobokkal indul és ezzel a szigorú, meglepően felpörgetett tempóval megy tovább. Talán az egyik legkeményebb DM remix ez - és messze nem a legjobb.
 

Unsound Methods - Még egy beteges mix

Martin, 2001: "Milliószor mondtam már, hogy nem szeretek annyira beszélni a dalokról, de azt elmondhatom, hogy sok emberről szól, akiket ismerek, és rólam. A dalok sosem szólnak egy konkrét dologról. A dalok a többi ember és az én önutálatomról szólnak. Hogyan tettem ezt tönkre?! "Itt az új kislemezünk, az önutálatról szól (...) Soha ne használd esküvői dalnak" (a DM Live Wiki oldalról fordítottam)
 
A második Dream On CD negyedik, utolsó dala egy még az Octagon Man Mixnél is szétcsúszottabb alkotás, szintén egy Martin DJ-szett "szökevénytől". A DREAM ON (KID606 REMIX) úgy kezdődik, mint az eredeti változat, ám aztán néhány másodperc alatt a "teljes szétesés" lesz úrrá az alkotáson, és egy idegesítő, magas gépi hang vonul végig az alkotáson. Kid606, azaz a venezuelai (!) Miguel Trost De Pedro alkotásával indult a 2001-es Martin DJ szett (Nobody Wants To Be A Star Anymore), így legalább "visszamenőleg" érthető volt a szerepeltetése. Noha ez egy talán még nehezebben hallgatható mix, mint az Octagon Man (kortárs elektronikáért rajongó vájtfülűek előnyben), mégis valahogy sikerül hozni az Exciter korszak felületes, vibráló, széteső, enyhén beteges hangulatát.
 

süti beállítások módosítása
Mobil