10 dal a szerelemről és Istenről, ami megrengette a világot... de a Depeche Mode rajongók lelkivilágát biztosan! Ma 27 éve jelent meg a SONGS OF FAITH AND DEVOTION! 

És az ígért koncertjubileum a végére: 14 éve ma Budapesten járt a Depeche Mode, mégpedig a Touring The Angel Budapest Sportarénás koncertjén. Itt a koncert első 3 száma: A Pain That I'm Used To, John The Revelator, A Question Of Time!

Alan: "Mindig is rajongtam a zene iránt. Valamifajta vonzalom fűz a zenéhez. Már gyermekként éreztem ezt, amikor 8 évesen zongoraórákra jártam.

Még talán az iskolát sem fejeztem be, amikor már stúdiókban dolgoztam és együttesekről-együttesekre vándoroltam. Így találtam rá a Depeche Mode-ra is 1981-ben. A recoil project pedig ezzel párhuzamosan, 1986-ban indult útjára. A recoil megszületése után tulajdonképpen még sokáig tagja voltam az együttesnek.... egészen 1995-ig, amikor is elhatároztam, hogy a jövőben csak a recoil-lal foglalkozom. Jóllehet, ekkor már 3 recoil lemezen is túl voltam, de igazából egyikbe sem tudtam úgy igazán mindent beleadni.

Azt hiszem, hogy én az ezek után megszületett albumtól ['Unsound Methods'] nevezem igazán a projectet az 'igazi recoil projectnek', hiszen ezen időpont után tudtam csak teljes erőbedobással, és kizárólag erre a dologra koncentrálni. Ez a dolog mindig is a kísérletezésről szólt... elindul valahonnan, általában pusztán zenei, sampling és elektronikus alapokról és arra épülnek rá a dolgok. Igazából a kiindulási alap sohasem változik. A változás abban rejlik, hogy időről-időre új közreműködők jönnek és formálják meg a projectet.

Nyitott szemmel járok és tulajdonképpen örülök, hogy a recoil bármely irányba elmehet a fejlődés utján. Most is alig várom már, hogy visszamenjek a stúdióba és elkezdjek valamin dolgozni. Talán már 2001-ben nekiülök az új recoil projectnek... leülök és elkezdem valahol..."

A Liquid kilencedik dala ismét Nicole Blackman szerzeménye. Amint az a Liquid EPK-ben látható, eredetileg Dark Boys volt a címe és ahogy a Breath Control esetében is, itt is több módosítás történt a szövegben. A Chrome tulajdonképpen betetőzése a Liquidnek: klausztrofób erotika, egyszerre kemény és érzéki Nicole Blackman narrálás, brutális dobok és a triphop kimaxolása, amit itt hallhatunk. Ezután már csak a Black Box vége, az instrumentális "ambient" levezetés következik; Reto Bühle rövid narrálása után elszáll felettünk a vadászrepülő, majd szinte alig hallható robbanással lezuhan; ezután pedig a visszatérő természetes hangjait (mint pl. madárcsicsergés) és a közeledő mentőket, rendőröket halljuk, egyre erősödő vonós gyász-zenével. Méltóságteljes lezárása ez a Liquidnek: lepergett a pilóta életének filmje...

https://open.spotify.com/track/705jducWsODWR5HoXziJjz?si=SYDoSQKiRde7JjF3oSQ-pw

Alan: "Samatha Coerbell például úgy került a képbe, hogy meghallgattam egy válogatás CD-t, amelyen ő is közreműködött. A munkája kimagaslott a többi előadó közül, ígyhát felkerestem. E-maileztünk, zenét és dalszöveget küldtünk egymásnak... olyasmi volt ez, mint egy udvarlás... vakon. Aztán persze találkoztunk és felvettük az anyagot. Az egyik dal, amelyen ő közreműködött, a 'Last Call For Liquid Courage' címet viseli. Ez a bizonyos szám, amely tulajdonképpen az album címadója. A dal pedig az alkohol nevezetű folyadékról szól, illetve annak fogyasztójáról és illuminált állapotban elkövetett tetteiről. Tulajdonképpen egy részeges dal ez... Az igazat megvallva leitattuk Samantha-t, hogy a felvétel időpontjára megfelelő állapotba kerüljön..."

Íme a Liquid ötödik dala, a korábbiaknál élőbb, lazább LAST CALL FOR LIQUID COURAGE, a részeges és mocskos nyelvű Samantha Coerbell-el: