A Liquid harmadik dala a JEZEBEL, a bibliai történet a gonosz királynéről eredetileg a The Golden Gate Quartet eredetileg 1941-ben megjelent dala. Alan elmondása szerint régi leárazott gospellemezek között kutatott egy lemezboltban, így akadt rá a The Golden Gate Quartet-re, és azon is a Jezebel című dalra. A Recoil félre verzió sokkal inkább a dal hip-hop oldalára összpontosít a gospel helyett; kemény, már-már Bloodline-ra emlékeztető alapokon a dal középső, történetmesélős, "pattogós" részével kezd az alkotás. Aztán ahogy haladunk előre a dalban, kb. 2 perc 39 másodperctől hirtelen "Recoilosabb" lesz az összkép, ijesztő effektekkel, zaklatott vonósokkal. Az erőteljes dobos lezárást szívdobogás követi, majd még egy kis ideig visszatér a dal. Erőteljes alkotás, nem véletlen, hogy kislemezen végezte.

 - Mióta várakozol a sorban?

 - Vasárnap reggel óta. (kedden volt a dedikálás - a szerk.)

 - Miért csinálod ezt?

 - Mert ők istenek! Ők a Depeche Mode, és ők a legjobbak - Aludtunk azért - az első éjszaka, vasárnap este aludtunk a szálloda előtti autóban.

 - Arizonából érkeztünk, hallottuk a rádióban a dedikálás hírét és tuti, hogy megéri eljönnünk!

Március 20.-án este a Depeche Mode volt az esti hírműsorok főszereplője.

Riporter: "Óriási tömeg a Beverley Center közelében, és nem közlekedési baleset miatt, hanem egy brit zenekar miatt. Tíz nagylemezbe és 21 kislemezbe telt, de a Depeche Mode immáron név lett a techno pop műfajban. Ma este a zenekar személyesen jelenik meg dedikálásra, egy nyugat los angelesi lemezboltba. Ez rajongók ezreit vonzza a helyszínre, hogy találkozzanak zenei példaképeikkel: jópáran már 2 napja sorban állnak. Ha valaki most erre sétál, gondolhatja, hogy "mi a fene történik itt éppen?" Nos, egy Depeche Mode nevű együttesről van szó. Hinnék, hogy tízezer tinédzser van itt? Csak a sikítozást hallani a Beverley Center területén. Az eksztázis hasonló, mint Sinatra, Elvis, vagy a Beatles miatt, de a Depeche Mode a leghatározottabban mai zenekar. Mögöttem van valószínűleg minden tinédzser a városban és a fülünkbe sikítanak. Tánczenekarként indultak, és ide jutottak. Telt házat csináltak a Rose Bowl-ban. Néhány perccel ezelőtt érkeztek egy Limóval a Wherehouse lemezboltba, a Beverley Centre bevásárlóközpontba, és én még soha életemben nem láttam hasonlót. A lányok sírnak, a fiúk pedig a limó mellett futnak. A los angelesi rendőrség most adott ki egy taktikai parancsot, ami azt jelenti, hogy rendőrautók indultak el a Beverley Centre felé. A Depeche Mode egy új posztmodern banda, akik éppen viharos gyorsasággal foglalják el Amerikát. Ma este rajongók ezrei próbáltak tőlük autogramot szerezni. A biztonsági őrök nem tudtak megbirkózni a helyzettel és rendőrséget kellett hívni. Húsz egység érkezett elsőként, de nem volt elég. Az egyik rajongó elájult a nyomakodásban, őt egy helyi kórházba vitték. Ezek a rajongók bármilyen hosszú sort kiállnának, hogy találkozhassanak a kedvenceikkel".

Richard Blade: "Itt vagyunk a lemezboltban és megkérdezzük az együttes tagjait, hogy hogyan érzik magukat ebben a pillanatban? "

Martin: "Mindannyian nagyon... nagyon meghatottak vagyunk, úgy értem, hogy nem számítottunk erre."

Richard Blade: "Azt a pletykát hallottuk, hogy azt hittétek, hogy csak harminc ember jön el, mint a Spinal Tap-ra"

Martin: "Igen, ebben bíztunk!" (nevet)

Richard Blade: "Ehhez képest tízezernél több ember vár kint. Pihentetted a kezedet, Martin, hogy készen állj az összes aláírásra?"

Martin: "Nagyon jól érzem magam ebben a pillanatban!"

Richard Blade: "Folytassuk Dave-vel... Dave, mi a helyzet a közeledő turnéval? Tudsz valamit mondani a nyaratokról?"

Dave: "öööö... a Violator turnéja májusban indul... annyit tudok, hogy Floridában lesz a főpróba és az első előadás is, és még nem tudjuk a teljes programot, de kábé negyven koncertet fogunk adni Amerikában. "

Richard Blade: "Oké, megyek tovább a sorban, Dave, hagylak aláírni... Alan, hozzád jövök. Melyik a kedvenc számod a Violator-ről? "

Alan: "Számomra a Clean, mert ez talán a leginkább eltérő hangzású dal ahhoz képest, amit eddig csináltunk, ezért a kedvencem".

Richard Blade: "Haladok tovább a sorban... És itt vagyunk máris Fletch mellett. Tizenhétezerötszáz ember van állítólag az utcákon: hogy érzed magad ettől?"

Andy: "Azt kell mondanom, hogy ez teljesen meghaladta az elképzeléseinket. Na jó, némileg. (nevet). A helyzet az, hogy jó ideje keményen dolgozunk az albumon... talán Martin dalai a siker kulcsa".

Richard Blade: "Martin, visszatérek hozzád. Legalább 3 dalt énekelsz a lemezen"

Martin: "Van egy duett is köztük".

Richard Blade: "9 dal van a lemezen. Dalszerzőként mennyire nehéz kiválogatni, hogy melyik 9 kerüljön a lemezre?"

Martin: "Elég nehéz volt kiválasztani, hogy melyik 9 kerüljön a lemezre, mert volt 13-14 dalunk, és elég komoly viták voltak a zenekaron belül, hogy melyek kerüljenek a lemezre... mindenkinek más volt a kedvence. De végül azt hiszem, a végén mindannyian elégedettek voltunk azzal a 9 dallal, ami végül rákerült a lemezre.

Richard Blade: "Valóban nagyszerű album és ma került a boltokba!"

Híradó: "Ez már zavargás. A rendőrséget kb. 1 órával ezelőtt hívták a biztonsági erők, akik nem tudták megfékezni a rajongókat. Egy nőt kórházba vittek és két további mentő érkezett a helyszínre"

Richard Blade: "Mindenekelőtt fontos bejelentésünk van, és ez elsősorban a 17 000 embernek szól, aki kint van még az utcán, és aki rádión hallgat minket, az adja tovább: sajnos nemrég azt hallottuk a Rendőrségtől, hogy be kell fejeznünk a dedikálást."

Dave: "Hát, elnézést kérünk, de ha mennünk kell, akkor"

Richard Blade: "Oké, egy lehetőség van: próbáljon meg mindenki lenyugodni, nincs harc, nincs nyomakodás. A rendőrség 4 részlege van kint, figyelnek minket, és tudom, hogy Dave, Alan, Andy és Martin nem akarja leállítani a dedikálást, itt akarnak maradni. Szóval mindenki nyugodjon le."

Híradó: "nemrégiben kaptunk új híreket a Beverley Centre-beli zavargásokból, ahol a Depeche Mode nevű rockbanda (sic!) dedikál éppen. Kilencven rendőr próbálja nyugtatni a kedélyeket és megtisztítani a La Cienega és a 3rt Street közti utcákat.

Dave: "Éppen most jelentették a rendőrök, hogy be kell fejeznünk, sajnos. Elnézést kérünk a rajongóktól, de a rendőrség így döntött".

Másnap Richard Blade a KROQ rádióban elcsípte Andy Fletchert egy interjúra.

Richard Blade: "Hogy vagy, Andy?"

Andy: "Őszintén szólva egy kicsit dühös vagyok"

Richard Blade: "Egy kicsit dühös?"

Andy: "Igen, mert nem tudtunk mindent aláírni tegnap este. Rengeteg ember jött el, és úgy készültek, hogy mindenki sorra kerül... és mi is úgy készültünk. És hirtelen aztán a rendőrök leállították az egészet, de mi nem akartuk befejezni a dedikálást. Folytattuk is egy darabig, de aztán valamilyen módon betereltek minket egy hátsó szobába és azt mondták a rendőrök, hogy "ennyi, vége". Mi természetesen folytatni akartunk. Úgy értem, hogy soha nem számítottunk arra, hogy ilyen sok ember legyen ránk kíváncsi, soha nem történt még ilyen. És ami még felzaklat, hogy a sajtóban valami erőszakról meg erőszakos tömegről volt szó, akik szembeszálltak a rendőrökkel. És én nem hiszem el, hogy a mi rajongóink ezt megtennék. Úgy értem, mi mindigis találkoztunk a rajongóinkkal és ők nem ilyen emberek."

Így zajlott tehát a Depeche Mode történelmének leghíresebb dedikálása: az esemény, ami hirtelen emberek millióit döbbentette rá, hogy új szupersztár született a könnyűzenében. A Depeche Mode-ot ez az esemény lökte a világsztárok legszűkebb elitébe.

Az említett Wherehouse kazetta szövege elolvasható itt, sőt, a cikk alján le is tölthető:

A Wherehouse lemezboltbeli dedikálást erőteljesen reklámozta a KROQ rádió az esemény előtti héten. Felmerült, hogy akár 10 000 ember is eljöhet az eseményre. Erre a feltételezésre gondolva a KROQ rádió DJ-je, Jim "The Poorman" Trenton élő adásban felhívta Martint néhány nappal az esemény előtt. Martin azt mondta, hogy "elképzelhető egy kis káosz", és nem teljesen kizárt, hogy ha 10 000 ember jelenik meg a dedikáláson, akkor néhányan csalódottak lesznek.

A dedikálás napján a KROQ-FM számos híre személyisége megjelent a helyszínen, a KROQ neves DJ-je, Richard Blade volt az esemény egyik házigazdája és interjúkat készített a bandával, Jim "The Poorman" Trenton pedig filmre vette az eseményeket. Anton Corbijn is jelen volt, és fotói később a The Wherehouse promóciós kazettán jelentek meg, amit később engesztelésül jelentettek meg a be nem jutott rajongóknak.

A Depeche Mode este 9-kor érkezett limuzinnal, és a sikítozó rajongók gyűrűjében tucatnyi biztonsági őr kísérte őket a helyszínre. Eleinte nyugodt és békés volt a hangulat a lemezbolton belül, éles kontrasztként az utcán később történteknek. Az együttest leültették egy asztalhoz néhány Rolling Rock sörrel és nekiláttak a dedikálásnak. Közben interjút készítettek velük. Amikor elmondták nekik, hogy hányan várakoznak rájuk, Gahan azt válaszolta: "Igen, 17 000, hallottuk. Még csak nem is terveztünk ennyit... Azt kérték tőlünk, hogy egy lemezboltban legyen az esemény, ami jó ötletnek tűnt, főleg, amíg nem indulunk turnéra... Egyáltalán nem számítottunk ekkora részvételre."

A lemezboltból sugárzott élő KROQ rádiós adás, és a további los angelesi rádióállomások is lassan hisztériát okoznak a kint várakozó rajongók körében. A tömeg méretét látva sokan rájönnek, hogy nem biztos, hogy lesz esélyük autogramot kérni a bandától. Néhányan elindulnak az üzletbe. A bolton kívül ragadt rajongók a bolt üveglap ablakaihoz nyomódnak, néhányan az üvegajtóhoz préselődnek, és tíz biztonsági őr és a Wherehouse alkalmazottjainak közös fellépése kell, hogy a helyzet normalizálódjon és az ajtókat bezárták.

Este negyed 11-kor a los angelesi rendőrség úgy döntött, hogy a kialakult szituáció nem biztonságos többé sem a zenekar, sem a rajongó számára, és bejelentették, hogy a zenekar nem fogja tudni folytatni az autogramok aláírását. A bandát a lemezbolt egy hátsó helyiségébe kísérték. Természetesen a rendőrség határozata dühös reakciót váltott ki a tömegből. A már a plázába bejutottak dühösen verni kezdték a lemezbolt ablakát. A plázán kívül néhány garatra már felöntött rajongó köveket és sörösüvegeket kezdett dobálni a parkolóépület tetejéről, közvetlenül az üzlet felett. A rajongók a közeli fákra ültek fel, míg mások az újságosbódék és a transzformátorok tetejére ugrottak fel, néhányan pedig autóablakokat kezdtek betörni. Egy Art Cortez nevű rajongó azt mondta, hogy a "tömeg egyszer csak megindult, és egy lány elájult. Olyan volt, mint egy zavargás". A rohamrendőrség legalább 100 főből álló, pajzsokkal felszerelt barikádot alkotott és elkezdték elzárni a környező utcákat. A lovasrendőrök az utcán, a rendőrségi helikopterek pedig felülről ellenőrizték a helyszínt.

A tömeg végül lecsillapodott, és a los angelesi rendőrség két órás szigorú ellenőrzés után végül letartóztatás nélkül elengedte a megszelídült rajongókat. Állítólag hét résztvevő kisebb sérüléseket szenvedett. A Depeche Mode tagjait limuzinon menekítették ki a lemezbolt hátsó helyiségéből. Andy, Alan, Dave és Martin ezután visszatért a szállodába és megnézték az esti híradóban, hogy mi is történt a lemezbolton kívül. Ezt látták: