Az Enjoy The Silence első felbukkanása még 1989-re tehető, a dalt - playbackről - a Peter Pop Show-ban adták elő. A remekművel tehát itt találkozhatott először a közönség :)

A kiadvány talán legkülönlegesebb alkotása a több, mint negyedórás THE QUAD:FINAL MIX, amelyet többen készítettek, némelyikük ismerős is a Depeche Mode berkeiből: a People Are People és Master And Servant mixekkel már névjegyét letevő Adrian Sherwood, David Harrow, a nagyszerű régi barát, Gareth Jones, Holger Hiller, Mimi Izumi Kobayashi, valamint Tim Simenon, aki ekkorra már túl volt egy Strangelove és egy Everything Counts remixen, de még 7 évvel azelőtt járunk, hogy produceri szerepet kapott volna a banda Ultra című lemezén. Még Paul Kendall, azaz Alan Wilder hű fegyverhordozója 2010-ből is feltűnik, mint hangmérnök. A mix csodálatos: mintha több tételből állna (felismerhető pl. Sherwood jellegzetes gépfegyverszerű hangjai) és a felénél található vonós részlet a Depeche Mode legmegejtőbben gyönyörű alkotásai közé tartozik.

Mára jó éjszakát, de holnap folytatódik az Enjoy The Silence dömping - a dal koncertverzióit vesszük sorra! :)

Daniel Miller: "Francois Kevorkian keverésével csak egy bajom volt: amíg a lemez nagyszerűen szólt, addig valahogy nem voltam elégedett az Enjoy The Silence keverésével. Tök úgy hangzott, mint egy demó. Meghallgattam ezt a nyers verziót, amit csináltak, és a fejemben megfogalmazódott, hogy igen, így kellene megszólalni ennek a dalnak. Szóval azt mondtam: "Figyeljetek, imádom az albumot, de nem érzem igazán tökéletesnek az Enjoy The Silence keverését. Le tudnék menni valakivel, és megpróbálni egy másik verziót? Szóval lementem egy Phil Legg nevű mérnökkel, akivel akkortájt dolgoztam és megcsináltam a verziót, amit mindigis hallottam. Azt hiszem, a végére annyira kiégtek már a lemezkészítés során - hosszú ideig tartott felvenni a lemezt - hogy a végén azt mondták, "oké, nem érdekel, mehet", és végül az én verziómat használták.

Következzék egy újabb Francois Kevorkian remix, a vicces nevű RICKI TIK TIK MIX, ami az (egyesek szerint New Orderre emlékeztető) gitárszólam legszebb két pár gitárhangra helyezi a hangsúlyt, a szokásos, kissé rideg-Kraftwerkes táncos alapokon. A mix végén Dave különböző magasságúra transzponált "Enjoy The Silence" éneke ezt a mixet is nagyon szerethetővé teszi.

Daniel Miller: "Az 'Enjoy The Silence' eredetileg egy lassú dal volt, tulajdonképpen egy ballada. Tisztán emlékszem rá, de nem úgy, mint egy számra, amiről később kiderül, az együttes karrierjének meghatározó pontja."

Martin Gore: "Ez pont arról az érzésről szól, hogy nem akarsz senki mást, tökéletesen elégedettnek érzed magad és még a szavak és minden más is csak behatolásnak tűnik. Nincs szükséged semmi másra, tökéletesen boldog vagy. Ez egy szép dal."

Dave Gahan: "És ez az oka annak, hogy ha észreveszitek a videóban, csak egy-egy sort éneklek a refrénben, mégpedig azt, hogy "a szavak teljesen szükségtelenek". Mert látod ezeket a gyönyörű jeleneteket, a gyönyörűen fotózott képeket, így hát a szavak teljesen szükségtelenek, én vagyok a király, és nyilvánvalóan enyém minden"

Nagyon ritka, hogy egy Depeche Mode-dalnak megjelenne a saját kislemezén a demója is, de az Enjoy The Silence-nak ez is megadatott: a Martin által énekelt, templomi hangulatú, orgonára emlékeztető szintihangokkal kísért alkotás a Depeche Mode alkotói boszorkánykonyhájába vezeti a hallgatót és megintcsak egy megdöbbentően intim és erős pillanat a zenekar életében (annyi megjegyzéssel élve, hogy ha tényleg balladaként jelent volna meg a dal, akkor azért tényleg kicsit ballada-túlsúlyú lett volna a Violator)

Alan Wilder: "A Violatort Francois Kevorkian-nal kevertük. Magam úgy gondolom, hogy az Enjoy The Silence elkészült keverésével nem volt semmi gond. A gitár jól szólt és az egész hangzás egy kicsit csillogóbb volt. De Daniel Millernek az volt a rögeszméje, hogy ő sokkal jobban meg tudná csinálni a keverést. Ráhagytuk, és egy-két próbálkozása után - ahogy a borítón közreműködők között olvasható is - úgy döntöttünk, hogy az eredmény kislemezváltozatnak elfogadható lesz. Ha nem nyomult volna annyira, boldogan használjuk az eredeti mixet. Elég furcsa, hogy az egyik leglaposabb, legtompábban szóló kislemezünk lett a legsikeresebb, amelyikben a pergő úgy hangzik, mintha ragadós karamellpudingot ütnének!" (az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik)

Következzék a kiadvány legzabolátlanabb mixe: a BASS LINE akár lehetne Daniel Miller műve is, annyira szét akar esni minden pillanatban, ugyanakkor a kérlelhetetlen négynegyedes tempó mégis valahogy összetartja.

Dave: "Emlékszem, Gore ott ült és gitározott, aztán előjött ezzel a riffel, én pedig elkezdtem énekelni, és mindenkit meglepett, milyen jól énkekelek - magamat is beleértve! Aztán egy hetet töltöttünk el, hogy összehozzunk valamit, míg rájöttünk: hű, ebből lehetne kislemez! Miért nem csináljuk így és így? Talán újraírhatnánk a dobszólamot, Martin esetleg kicsit jobban gitározhatna. Aztán a végén természetesen körbeértünk, és kiderült, hogy remekül szólt már az első nap, mikor felvettük. Minden a helyén volt benne, és nem azért, mert annyira erőlködtünk. Csak megtörtént - ezek messze a legkülönlegesebb pillanatok." (Az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik)

Következzék az ECSTATIC DUB, ami egy majdnem teljesen instrumentális alkotás, amúgy alapritmusában többé-kevésbé őrzi az eredeti verzió tempóját és hangulatát.

Alan Wilder: "Megkértük Martint, hogy a lehető legkezdetlegesebb formában adjon demókat, és az Enjoy The Silence nagyon kezdetleges volt. Különös módon rögtön hallottam a számot a fejemben (a Pet Shop Boys énekese) Neil Tennant énekével - valami az "All I ever wanted" sorban annyira hörcsögszerűen - vagy inkább kisállatszerűen (Pet Shop) hangzott! És akkor felvillant az ötlet az agyamban, hogy remekül működne gyors tempójú tánczeneként. Úgy éreztem, ha egyszerűen a balladai megközelítésben készítjük el a számot, bűnös módon nem aknázzuk ki a benne rejlő kereskedelmi potenciált. Nagyon jó kis dal volt, és valósággal kiáltott azért a bánásmódért, amelyben végül részesült. Azt hiszem, a többiek kicsit gyanakodtak, de kis győzködés után azt mondták: "Rendben, Floodal rakjátok össze, ami szerintetek illene ehhez a számhoz, mi elmegyünk és mikor készen álltok nekünk lejátszani a dalt, visszajövünk." Több számot is így csináltunk a Violator-albumon. Flood és én az alapokon dolgoztunk, mielőtt hívtuk volna Martint, hogy játssza fel a gitárriffet. Ahogy összeállt a szám, azt hiszem, mindenki rádöbbent - még Martni is, aki a legjobban ellenezte a gyors tempót - hogy sláger született". (az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik)

Az Enjoy The Silence kiadvány összes mixét a Violator hangzásáért felelős Francois Kevorkian készítette. Az első mix a HANDS AND FEET MIX nevet viseli és tulajdonképpen mintha egy meghosszabbított verziója lenne az eredeti dalnak. Majdnem dupla annyi tömör gyönyör tehát :)

Az Enjoy The Silence másik B-oldalasa (amely a 12 inches vinyl kiadványon található meg csak a CD kiadás mellett) egy finn zeneszerő, Jean Sibelius előtt tiszteleg, és talán a Depeche Mode legszomorúbb, legelvágyódóbb, legelesettebb alkotása. A tengerpartszerű zúgás és az ismétlődő sirályszerű effektek amúgy is egy nagyon különös atmoszférát teremtenek ennek a levert, ám közben mégis finoman építkező alkotásnak. A Memphisto-val ellentétben itt nincs katartikus kitörés az építkezés végén: gyászos hangulatban ér véget a Depeche Mode egyik leggyönyörűbb dala. Két ilyen pompás B-oldalat tenni egy kislemezre, hihetetlen... :)

Az Enjoy The Silence-nek 2 B-oldalasa volt: és ahogy az előző "zongorás dupla B-oldalnál, a Little 15 maxin is talányos címet adtak a Stjarna című dalnak, ezúttal is ez történt. A Memphisto egy Martin által elképzelt film, ahol Elvis (akinek a lakhelye Memphis volt) és az ördög (Mephisto) csatázik: ennek a két szónak az összefűzéséből született ez a zongora alapú alkotás, amelyet Martin vokálja és a dal második felében nagyzenekari megoldások dúsítanak. A vészjóslóan örvénylő alkotás igazán a végén nyílik ki: az üstdobszerű hangok és a cintányérok egészen a komolyzene világa felé viszik el ezt a fantasztikus alkotást. Néha azt se bánnám, ha csak zongorás DM B-oldalasakat hallgathatnék egész nap :)

Alan Wilder: "Kezdetektől fogva egy kicsit másképp akartunk dolgozni, mint az előző albumoknál. Új megközelítéssel készült el néhány dal, mint például a 'Personal Jesus' vagy a 'World In My Eyes' és az eredmény megelégedésünkre szolgált. Ekkor értünk az 'Enjoy The Silence'-hez. Martin egy igazán egyszerű demót tett le, pusztán a harmónia / orgona és az ének volt benne. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy maga a dal kiváló, viszont nem voltunk meggyőződve arról, hogy akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet, ha pusztán újjáalkotjuk az eredeti atmoszférát. "

Dave Gahan: "Alan és Flood jött elő az ötlettel, hogy gyorsítsuk fel a dalt. Azt mondták nekünk - nekem, Fletchnek és Martinnak, hogy; "Tűnjetek el pár napra!" Ez utóbbi nehezen volt kivitelezhető, hiszen a PUK Studios-ban voltunk Dániában, ami a semmi közepén fekszik. Semmit sem lehetett ott csinálni, azon kívül, hogy a stúdióban üldögélt az ember."

Alan Wilder: "Azt javasoltam a többieknek, hogy; "Nézzétek, van egy olyan tétova ötletem, hogy gyorsítsuk fel a dalt, akár egy dance számmá. Mi a vélemény?" Az ötlet kezdetben ellenállásba ütközött. Azt hiszem, Martin nem igazán volt oda a dologért. "

Martin Gore: "A dal címe 'Enjoy The Silence', vagyis 'Élvezd A Csendet'. Ez tökéletesen szemben áll egy disco szám elképzeléssel. "

Dave Gahan: "Végül mégis megcsinálták, amikor pedig visszatértünk a stúdióba, Flood megkérte Martint, hogy gitározzon rá a dalra. A végső változatba így gitár is került. Az egész alkotói folyamat arra ösztönzött engem, hogy ott helyben felénekeljem a dalt. "

Andy Fletcher: "Nem telt bele egy óra, és tudtuk, masszív sláger született. "

Következzék egy különleges felvétel a World Trade Center tetejéről!