Alan Wilder: "Kezdetektől fogva egy kicsit másképp akartunk dolgozni, mint az előző albumoknál. Új megközelítéssel készült el néhány dal, mint például a 'Personal Jesus' vagy a 'World In My Eyes' és az eredmény megelégedésünkre szolgált. Ekkor értünk az 'Enjoy The Silence'-hez. Martin egy igazán egyszerű demót tett le, pusztán a harmónia / orgona és az ének volt benne. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy maga a dal kiváló, viszont nem voltunk meggyőződve arról, hogy akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet, ha pusztán újjáalkotjuk az eredeti atmoszférát. "
Dave Gahan: "Alan és Flood jött elő az ötlettel, hogy gyorsítsuk fel a dalt. Azt mondták nekünk - nekem, Fletchnek és Martinnak, hogy; "Tűnjetek el pár napra!" Ez utóbbi nehezen volt kivitelezhető, hiszen a PUK Studios-ban voltunk Dániában, ami a semmi közepén fekszik. Semmit sem lehetett ott csinálni, azon kívül, hogy a stúdióban üldögélt az ember."
Alan Wilder: "Azt javasoltam a többieknek, hogy; "Nézzétek, van egy olyan tétova ötletem, hogy gyorsítsuk fel a dalt, akár egy dance számmá. Mi a vélemény?" Az ötlet kezdetben ellenállásba ütközött. Azt hiszem, Martin nem igazán volt oda a dologért. "
Martin Gore: "A dal címe 'Enjoy The Silence', vagyis 'Élvezd A Csendet'. Ez tökéletesen szemben áll egy disco szám elképzeléssel. "
Dave Gahan: "Végül mégis megcsinálták, amikor pedig visszatértünk a stúdióba, Flood megkérte Martint, hogy gitározzon rá a dalra. A végső változatba így gitár is került. Az egész alkotói folyamat arra ösztönzött engem, hogy ott helyben felénekeljem a dalt. "
Andy Fletcher: "Nem telt bele egy óra, és tudtuk, masszív sláger született. "
Következzék egy különleges felvétel a World Trade Center tetejéről!
Dave: "Egy egész délután töltöttünk azzal egy londoni stúdióban, hogy pózoltunk. Első hallásra ez könnyűnek tűnhet, de Anton valamilyen film trükköt használt, és kvázi az egész lassított felvételen rögzült. Percekig mozdulatlanul kellett állnunk, amíg egy index lámpa ki nem gyulladt. Ezt a bevillanó fény-vágást egyébként sokan ellopták Antontól a későbbiekben. A klip többi része külső térben lett felvéve, ha jól emlékszem négy napon keresztül forgattunk Skóciában, Portugáliában, illetve valahol fent a francia/svájci Alpokban. Az egész ötlet elég bizarrnak tűnt számomra. Anton egy, a felvételi stúdióban tett látogatása során beszélt a klip ötletéről, amely valahogy úgy hangzott; "Dave, királynak leszel öltözve, koronával meg minden, és különböző helyszíneken jársz-kelsz, egy nyugággyal a kezedben, amit kinyitsz bizonyos helyeken, és beleülsz." "Anton, mi a fenéről beszélsz?!?"- kérdeztem szinte azonnal. Nyilvánvalóan, elég szkeptikus voltam, elképzelni sem tudtam ezt az egészet. Meg hogy, király ruhát öltsek magamra?! De persze a végeredmény ismét őt igazolta, és talán soha azelőtt nem láttunk ehhez hasonlót sem. Mi, mint zenekar, legalábbis nem csináltunk ilyen volumenű dolgot azelőtt. Amolyan Fellini gondolatisága van az egésznek, de már maguk a gyönyörű képek és a színek is lenyűgözőek. Itt van ez a király, akinek mindene megvan, a királysága és azzal együtt mindene. és szépen lassan minden elenyészik és meghal. Minden és semmi. Az elején persze ez az összetett gondolatiság nem jött át számunkra, de Anton nagyon makacs volt, hogy ezt így kell megvalósítani. Annyira hit benne, hogy nem volt választásunk, és mivel sohasem csalódtunk benne, beadtam a derekamat. És talán tévedek, de kezdettől fogva engem és csak engem akart a király szerepében látni. Nem lehetett arról szó, hogy kihúzom magam. Itt, ebben a jelenetben éppen a portugál partoknál vagyunk - hihetetlenül szép. Nagyon sok jelenet, nagyon sok helyszín, néha teljes forróságban, de mint tudjuk mindez csak Anton és egyetlen kamera műve. Rendezhetünk kvízt, hogy melyik jelenet hol lett felvéve, de azt hiszem a tengerpartos az Portugália, haha. Nagyon jól sikerült jelenetekkel van telis tele a klip. Gondold csak el, mennyi mindennek kellett összejönni, fények, színek és időzítés. Azt hiszem, megérte a sok munka, mert nagyon jól sikerült a klip. Itt, a videó vége felé van ez a havas jelent, ahol biztosra állíthatom, hogy már nem én vagyok a király ruhában, hanem Richard Bell, a producer. Ekkor már négy napja forgattunk, és noha a közeli képeken én vagyok, a távoli felvételeken már nem. Helikopterrel kellett felmennünk a hegytetőre, és olyan nagy volt a hó, és nehéz a király kosztüm, hogy alig 20 lépést lehetett megtenni benne, anélkül hogy ne állt volna le az ember levegőért kapkodni. Nagyon nehéz volt a ruhában mozogni. Így volt aztán, hogy az utolsó forgatási napon azt mondtam Richard-nak, hogy tudod mit, azokban a jelenetekben, ahol ilyen picike vagyok, azt te fogod helyettem megcsinálni! Majd beültem szépen a helikopterbe és vissza mentem a szállodába egy forró italra. A végső, közeli jelenet persze ismét az enyém volt, de gondoltam elárulom ezt a kis műhelytitkot, elvégre most már őszintén beszélhetünk ezekről a régi dolgokról, anélkül hogy sérülne a varázs. Enjoy The Silence, hát igen, Élvezd A Csendet."
Martin: "Talán ez a legismertebb és legnépszerűbb klipünk. Ezúttal ismét Dave kapta a főszerepet, ha jól emlékszem, mi a többiek talán három óra alatt végeztünk, haha. Dave ezzel szemben pedig közel egy hétig utazott Európában Antonnal az oldalán. Azt hiszem, legalább négy különböző országban forgattak, és hát a végeredmény lenyűgöző lett. Nem tudom létezik-e olyan ország, ahol mindezen helyszínek megtalálhatók lettek volna, haha. Arra emlékszem, hogy Skóciában biztosan jártak, de hogy például a havas jelenetek az Alpokban Ausztriában vagy Svájcban lettek felvéve, nem mernék megesküdni. Dave vélhetően jobban emlékszik. Azt sokszor emlegette, hogy rettentő hideg volt. A tengerparti jelenet pedig úgy emlékszem, Portugáliában lett felvéve. De igazából ezt is csak Dave tudja megerősíteni, mert mi ugye ott sem voltunk, haha. Mindössze arra emlékszem egész konkrétan, hogy Dave nagyon de nagyon ellene volt a király kosztümnek. Hatalmas vita lett belőle, és Anton mindent be kellett vessen, hogy meggyőzze Dave-et, aki ostoba ötletnek tartotta a beöltözést. Amely aztán talán a leginkább ikonikus megjelenése lett az idők során. Elképzelhető, hogy a legtöbben így, királyként emlékeznek rá. A Coldplay tisztelgett is Anton előtt a klip kvázi feldolgozásával. Antonnal sohasem beszéltünk arról, hogy hová pozícionáljuk a dalt, vagy hogy milyen elvárásaink vannak vele kapcsolatban. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy Daniel Miller beszélt vele erről, de köztünk és közte sohasem zajlott ilyen jellegű beszélgetés. Nyilván nem volt előre látható, hogy milyen elképesztő és óriási sikere lesz a dalnak. A 'Personal Jesus' előzte meg ezt a kislemezt, ami szintén nagy siker lett. Nem hinném, hogy különösebb nyomás alatt lettünk volna az 'Enjoy The Silence'-el kapcsolatban, vagy hogy kiemelten kezeltük volna. Szimplán lehet, hogy azért nőtt meg a büdzsé és a produkció, mert a lemezkiadó, a Mute így határozott. Vélhetően a 'Personal Jesus' sikerén bátorodhattak fel, mert akkor a 'Violator' még nem jelent meg, így nem tudhattuk, hogy a nagylemeznek milyen fogadtatása, illetve sikere lesz. Az 'Enjoy The Silence' közvetlenül a 'Violator' előtt jelent meg, ez a dal harangozta be az új nagylemezt."
Anton Corbijn: "Nem igazán dokumentálom a dolgokat. Nem írok le sokmindent. Amikor az ötlet megszületik, a megvalósításon már nem nagyon töprengek. Az 'Enjoy The Silence' esetében volt egy elképzelésem, amelyben egy király játszotta a főszerepet. Egy szimbólum, valaki, akinek mindene megvan. De keres valamit, valami igazán egyszerűt, ami bárki számára elérhető. Valamit, amihez nem kell pénz. Egy csendes helyet, ahol üldögélhet. (...) Elég nehezen vették be az ötletet a fiúk. Akkoriban még jobban érdekelte őket, hogy milyen lesz a végtermék. Ezzel együtt pedig tudták, hogy az 'Enjoy The Silence' különleges dal a számukra. Mondhatni a legjobb dal, amelyet készítettek, illetve valaha írtak. Nem igazán hittek benne, hogy az imázs működik a számmal.
Dave Gahan: Amikor Anton először adta elő az ötletet az 'Enjoy The Silence'-hez, az valahogy úgy hangzott, hogy rohangálnom kell egy király jelmezben, kezemben egy nyugággyal. Meggyőződésem volt, hogy megőrült.
Richard Bell (videó producer): Leültünk egy szobába az együttessel, illetve Daniel Millerrel. És Anton előadta; "Az ötletem a következő; egy király nyugággyal." Ennyi volt. Mindenki csak bámult rá. Látszott, jó ötletnek tartja. Erre persze mi; "De mi lesz még benne?" Erre ő; "Hát a király járkál a nyugággyal, és megfordul jónéhány helyen." Igazán nagy lépés volt a zenekartól, hogy igent mondtak erre a klipre.
Andy Fletcher: Az 'Enjoy The Silence' forgatása csodálatos volt számomra, illetve Martin és Alan számára is. Nem úgy Dave számára. A mi közreműködésünk mindössze egyórányi volt a műteremben. Dave ezzel szemben öt napot töltött filmezéssel, néhol fagyos hidegben.
Martin Gore: Azt hiszem, valahol Svájcban elege is lett az egészből. Nem emlékszem pontosan, hogy hol forgattak, de egész nap hóban jártak. A végén besokalt, és azt mondta Richard (Bell)-nek; "A távoli képeket te fogod helyettem megcsinálni!"
Anton Corbijn: Nem vagyok jó forgatókönyvírásban és az ötleteim szóbeli kommunikálásában sem. Benne van a fejemben és tudom, érzem, működni fog. Nem vagyok arrogáns, de szeretem, ha hagyják a dolgokat megvalósítani. Ezúttal három ízben is meg kellett ostromolnom őket. A probléma -számomra legalábbis- az, hogy ha felmerül bennem egy ötlet egy dallal kapcsolatban, akkor azt nagyon nehezen tudom elfelejteni, és új után nézni. Minden egyes alkalommal, amikor hallom a dalt, az eredeti ötlet visszajön a fejembe, és semmi másra nem tudok koncentrálni. Így aztán, vissza kell térjek az alapötlethez. A végén azt hiszem, egyszerűen besokaltak, és rám hagyták. "Csináld!" - mondták.
Martin Gore: Természetesen, a klip az egyik legjobban sikerült videó promónk lett, amit valaha készítettünk.
Dave: Erről a számról vitatkoztunk a legtöbbet. 5 nap alatt készült. Magasan az Alpokban forgattunk, lélegzetelállító hideg volt és rengeteg hó. Majd jött az az iszonyú forróság Portugáliában, ezek után pedig Skócia következett. Én meg csak járkáltam -egy Grammy díjért- egy nyugággyal a kezemben össze-vissza. Elég fájdalmas felvétel volt... helikopterek meg vontatók is be lettek vonva a forgatásba. A végeredmény azt hiszem, valami igazán különleges dolog volt.
Az Enjoy The Silence gyönyörű klipje Grammy-díjat nyert ebben az évben.
Talán a Depeche Mode legnagyobb slágere. Az elmaradhatatlan koncertklasszis. Az együttes egyik leggyönyörűbb, legmegejtőbb, legfelemelőbb alkotása. Isten éltessen, ma 30 éves ENJOY THE SILENCE! :) Természetesen ma ETS-dömping itt a Depeche Mode Blogon! (és ebben a verzióban hallható a Crucified is, amelyben Dave gitározik (!), és a vokál, azaz a "Crucified!" szó kimondása Andy műve!)
Ma 10 éve Oroszország földjére lépett a Tour Of The Unviverse. A szentpétervári nehézségekről így is a turnéblog:
"Hosszú volt az út Szentpétervárig! Persze, turnén mindig fel vagyunk készülve szokatlan eseményekre - technikai nehézségekre, váratlan közlekedési dugókra, hangokkal kapcsolatos problémákra, hotelek összekeverésére, stb. De amikor Helsinkiben a repülőtér felé tartottunk, hogy Szentpétervárra repüljünk, arra nem gondoltuk volna, hogy 2 és fél órás aggodalomba torkollik a repülésünk előtti rész. Néhány előre nem látható technikai probléma volt a gépünkkel. Szerencsére nagyszerű csapat áll rendelkezésünkre rendbetenni a dolgokat, de a bizonytalanság aggasztó volt. Még egy éjszakát Finnországban kell maradnunk? Repüljük Szentpétervárra a koncert napján, kockáztatva egy elmaradt koncertet? A Tour Of The Universe során az ilyesmi holtidő minden egyes bandatag számára egyet jelent: egy fej-fej melletti Scrabble-csatát (és még gyakoribb ez a csata olyankor, amikor nem Martin és Pete viaskodik egymással, ugyanis mindketten nagyon. nagyon komolyan veszik a játékot)
Néhány ideges óra után szabad utat kaptunk a pilótánktól és a repülőgép elindult Szentpétervár felé! Az érkezés kicsit később történt, mint számítottunk, de így is áhítattal szemléltük a város gyönyörű éjszakai fényeit. Annál is különösebb volt az érkezés, mivel néhányan közülünk még nem jártak Oroszországban.
Mit is mondhatnék az orosz közönségről, azonkívül, hogy FANTASZTIKUSAK voltak? Egy ideje nem láttunk ekkora tömeget - 21000 rajongó töltötte meg a SKK Arénát és segítette a Mode-ot és a csapatát, hogy nagyon-nagyon jól érezzék magukat Oroszországban.
Nemcsak a Barrel Of A Gun, hanem a WHERE'S THE REVOLUTION is jubilál ma: 3 éve jelent meg a Spirit első kislemeze. Újranézve a klipet feltűnhet, hogy mintha a turné kétszintes elrendezése köszönne vissza a klipben: Dave fent "hadonászik", amíg Martin és Andy lent állnak a "földszinten"... És ami dermesztő: noha a Barrel Of A Gun-t a Depeche Mode "második félidejéhez" szoktuk sorolni, nem árt figyelembe vennünk, hogy mondjuk a What's Your Name és a Barrel Of A Gun között 16 év telt el, a Barrel Of A Gun és a Where's The Revolution között pedig 20 :D :o
Martin: "Ez az egyik kedvenc klipem. Nagyon élveztük az egész forgatást, amely Marokkóban zajlott, ahol még egyikünk sem járt azelőtt. Így maga ez a tény önmagában is vonzóvá tette számunkra. Már a forgatás közben látszott, hogy valami érdekes és kiváló dolog születik Anton kezei nyomán. Érdekes, mert sem a 'Walking In My Shoes', sem az 'In Your Room' esetében nem láttuk előre a kimagasló végkifejletet. Talán azért, mert az említett videókhoz hozzá adódott rengeteg utómunka, színezés, stb. A 'Barrel Of A Gun' esetében minden egyes jelent forgatása közben már sejthető, vagy látható volt a minőségi eredmény. Az egész klip Marokkóban forgott. Az első, házon belüli részben együtt szerepeltünk. Míg a második, utcai (köztéri) részben Dave szerepelt csak. Anton jellemzően nem készít számunkra részletekbe menő forgatókönyvet. Megoszt természetesen néhány részletet, mint például a világító kabát, amelyeket igen nehéz elképzelni addig, amíg a valóságban nem öltenek testet. De említhetném a szemhéjra festett szemgolyót is, amiről el sem tudtuk képzelni, hogy a valóságban ilyen jól fog kinézni. A dalhoz kiválóan passzolt a képi világ, jól leképezte a hangulatát. Ez a klip kiemelten fontos volt számunkra, hiszen Alan kiválása után ezzel tértünk vissza, és számított mindez hogyan történik. Legalább három, de az is lehet, hogy négy napot forgattunk. Mindössze arra emlékszem, hogy minden nap ugyanabba az amúgy kiváló étterembe mentünk vacsorázni. Minden nap ugyanazt rendeltem, mert nagyon ízlett - jóllehet nem tudtam, mi az. Az utolsó nap aztán kiderült, hogy angolnát vacsoráztam minden este, haha. Sushi formájában persze ettem már angolnát korábban, de főételként akkor ismertem meg. Fantasztikus tengeri étel választék volt, ki tudja miért kötöttem ki az angolnánál, haha. Anton amúgy nagyon kidolgozza a részleteket. Itt van például ez a remekül megörökített jelenet, amint Dave átbotorkál ezen a sötét alagúton. Fantasztikus kép, a maga egyszerűségével. Soha ki nem találnád, hogy Anton legalább száz alagutat megnéz, mire megtalálja a megfelelőt. És hogy miért pont azt, senki nem tudja, haha. De persze így van ez mindennel nála. ott, ott az a fal rész. az, nem az, hanem az. haha!" (A fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
10 éve Stockholmban folytatta a skandináviai turnéját a Depeche Mode. Ezúttal a Globe Arénában játszott, amelyet pont ezután néhány nappal neveztek át Ericsson Globe arénára, mivel a koncerthelyiség névhasználati jogát az Ericsson telekommunikációs cég kapta meg. Erre van utalás a turnéblogban is, lássuk:
"Stockholm, Svédország - az egyik legszebb állomásunk volt a turnén. A zenekar tagjai és közeli barátai iderepültek, hogy csatlakozzanak hozzánk néhány napig, így az egész egy csodálatos újraegyesülési ünnepségre emlékeztetett. Az időjárás ellenére - amit már azért kezdünk megszokni - délután 5 órakor már lelkes rajongók várakoztak az aréna kapuinál. Ahogy a fiúk elmentek mellettük autóval, intettek a tömegnek, és izgatottan várták az újabb lenyűgöző skandináviai koncertet!
A stockholmi Globe aréna messze a legmenőbb építészeti élményünk volt a turnén: ez a legnagyobb félgömb alakú épület a világon. Ez lényegépen a Rock And Roll Epcot Centere. A svédek számára ez a Nap ábrázolása. A srácok imádták az előremutató koncepciót.
Vicces tény: A Depeche Mode kevesebb, mint 2 nappal azelőtt játszott itt, mielőtt az arénát átnevezték volna Ericcson Glove Arénára, így hát sok szempontból ez volt a fiúk utolsó istenhozzádja a helyszínhez.
Viszlát Helsinkiben!"
Nézzük meg a koncertről a Policy Of Truth-t, fentről, jobbról:
Dave: "Na, hát ez elég bizarr klip lett. Szerintem, nem is rendezte igazán senki. Emlékszem arra, amikor megnéztük a kész változatot - rögvest el akartuk felejteni az egészet. Atya ég, nagyon kemény, ez talán 1983 legelején készülhetett. Fogalmam sincs miről akart szólni a klip, de borzasztóan silány lett a végeredmény. Ott volt ez a szegény kisgyerek, akit folyamatosan rángattak különböző vidámparkos jelenetekbe. Amúgy talán ez volt Alan (Wilder) első klipje, mármint hivatalosan. Ezzel együtt, borzalmas lett. Nos, mindössze annyit tudok erről mondani, hogy rendkívül fiatalok és naivak voltunk. Akkoriban úgy dolgoztunk, hogy valaki, vagy valakik ajánlották ezt vagy azt a filmrendezőt a kliphez. Az ott Joanne, az első feleségem. Ő ült mögöttem a ringlispílen. Azt kurvára nem értem, hogy miért énekeljük mindannyian a dalt?! Úgy látszik, mindenkinek jutott egy-egy sor. Amúgy szerettem a vidámparkokat gyerekként. Mindig izgalmas volt, amikor a vándorcirkusz Basildonba jött. Egyszer dolgoztam is nekik. Valahogy be kellett jutni, nem igaz? Úgy látom, szerepünk szerint, mi voltunk az irányítók az emberek feje fölött. na, ez már szimplán baromság. Mi lehet itt az üzenet?! Hatalom, korrupció?!? Ki tudja?! Nem igazán világos, annyi bizonyos mindössze. Mondjuk a dal sem a legjobb, bár a videóklip mindent alulmúlt. Hatalmas produkció a semmire. Bizonyítani akartunk valamit, talán túlságosan is. Tanulságos, minden esetre."
Boldog 37. születésnapot, GET THE BALANCE RIGHT! :)
A Tour Of The Universe a fagyos Skandináviában járt 10 éve ezekben a napokban. A norvégiai Bergenben tartott koncertet 2009 nyaráról helyezték át 2010-re elejére, ezért olvasható a hivatalos turnéblogban két utalás is a halasztásra. Íme:
"Bergen Európa egyik kulturális fővárosa és Norvégia egyik legnagyobb városa. Az időjárás nem igazán volt kedvező - sokan közülünk el is kaptak valami ronda vírust - és a mi koncertünk estéjén a hó és a jég valódi kihívást jelentett a 8:30-as kezdésű koncertre igyekvő tömegnek a Vestlandshallenben. Mindezek ellenére majdnem 10 000 ember töltötte meg az arénát a Depeche Mode régen várt norvégiai koncertjére. A mi fiaink izgatottak voltak, hogy visszatérhettek Skandináviába, és hogy játszhattak ezen az egy nappal eltolt bergeni koncerten. Amikor lejöttek a színpadról, mindannyian mosolyogtak és megkönnyebbültek, hiszen a pozitív hangulat és a a tömeg intenzitása semmit sem változott a tavalyi elhalasztott alkalom óta!"