Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Vaughn George gondolatai a ma 40 éves Construction Time Again lemezről, második rész:

2023. augusztus 22. - Szigi.
Vaughn George gondolatai a Construction Time Again lemezről, második rész:
 

Construction Time Again, dokumentumfilm!

Ez a ma 40 éves Construction Time Again-hez készült dokumentumfilm. Hogy állította ultimátum elé Alan a banda tagjait, hogy ő is bekerüljön a négyesbe? Melyik DM dal hatott a detroiti technora? Hogyan hatott Alan belépése a zenekar másik három tagjára? Milyen nehézségekkel indult Gareth Jones és a Depeche Mode munkakapcsolata? Melyik Depeche Mode dal éneksávját vették fel kültéren, a stúdió helyett? Kiderül a filmből!
 

Everything Counts (reprise)

Az And Then... végén (hol külön jelezve, hol rejtett trackként) ott van még egy emlékeztető az album nagy slágerére: ez az EVERYTHING COUNTS (REPRISE!). Különös megoldás (kicsit talán megint a Trans-Europa Express Endlos Endlos-ára emlékeztet), nekem kicsit önbizalomhiányosnak is tűnik; hiába csináltunk egy ezerszínű, energiától kicsattanó nagylemezt, azért tekerjetek vissza lécci a lemez nagy slágerére! Ez az egyperces reprise tulajdonképpen az Everything Counts (In Larger Amounts), azaz az Everything Counts hosszú verziójának az utolsó 1 perce. Ha jól fülelünk, az utolsó pillanatban pont ugyanolyan hirtelen tekerik le ezt az alkotást is, mint az említett extended verziót...
 

And Then...

Kellett a végére egy egyenesebb vonalú dal is! A ma 40 éves Construction Time Again-t - legalábbis a vinyl verziót - az AND THEN... című dal zárja. Az esetlegesnek cím talán az "anthem" szóval való írásbeli hasonlóság miatt született, bár ez csak az én halvány teóriám... Az And Then... már-már szürke dalnak számít a sok markáns CTA-dal után. Bár persze ez sem lehetne az A Broken Frame-en, komoly basszusai miatt, noha itt majdnem annyira lágyan énekel Dave, mintha az 1982-es lemezt hallanánk. A halovány versszak után egy valóban himnikus refrént hallhatunk, és ezúttal végre a végkicsengés is pozitív: csak egy univerzális forradalomra van szükségünk; és ha bízunk a szívünkben, megtaláljuk a megoldást. ("Alan: „hát nem valami tartalmas”. Martin: „A világ problémáival foglalkoznak a dalszövegeim. Gondolom ez történik, ha túl sok The Clash-t hallgatsz.”). Később aztán előkerül a gitár és több érdekes effekt is, de az ének még mindig túl lágy, mintha hirtelen a My Secret Garden-t énekelné ismét Dave. A refrén mindig szárnyaló, és szerencsére azzal is zárul a lemez, már-már tapsoltatásra ingerlően. A kísérő effektek némelyike később Recoil 1+2 című lemezén köszön vissza... Ezzel az elegáns, kissé sápadt dallal zárul a Construction Time Again nagylemez vinylváltozata. Érdekes, hogy kislemezt akartak a dalból faragni, de végül a Love, In Itself-re esett a választásuk.
 

Told You So

Az elegáns The Landscape Is Changing után ismét egy harsány, kissé kusza felépítésű dal következik a ma 40 éve megjelent Construction Time Again lemezen. A TOLD YOU SO véletlenszerűnek tűnő szintidallamokkal indít, majd beindul a tempós alapritmus, majd jön egy olyan fődallam, amit a magyar fül nagyon könnyen "magyar lakodalmas"-nak értelmez, amit még a friss, fürge basszusvonal is megerősít. A súlyos vascsörömpölések, és a William Blake: Jerusalem című versét megidéző dalszövegkezdés persze jelzi, hogy komoly a téma. Harsány hangszerelés, zongora, akkorváltások, majd egy igen egyszerűnek tűnő refrén: "so they can go, told you so", amelyet első alkalommal "told you so" suttogás és két tapsszerű, vagy katonai bokacsattogás-szerű rész kísér. Következik a lidércnyomásos szövegű második versszak - testvérháború, árulás és minden más szörnyűség a téma - itt pedig a "they can go told you so" részt már agresszív "soldier!" kiáltás kísér (bár hogy pont "soldier" hangzik el, az nem biztos). Jön a legőrültebb középrész, még tovább folytatódik a harsányság, őrült szintidallamokkal kísérve, majd meglepetésre jön egy váratlan A Broken Frame-szerű rész, már-már vígoperetti fordulattal, hogy aztán visszatérjünk a refrénhez, ami a "tapsszerű" effekt miatt koncerten működött igazán. A dal túlfűtött és kissé túlhangszerelt instrumentális levezetésére nagyjából egyenesbe kerülnek a dalok, és tulajdonképpen pont ez az a fésületlenség, ez a néha koncepciót is mellőző harsányság az, ami annyira vonzóvá teszi a Construction Time Againt!
 

The Landscape Is Changing

A Love, In Itself után nem lepődünk meg fúvósokon egy Depeche Mode lemezen, de azért a THE LANDSCAPE IS CHANGING-et keretbe foglaló trombiták mégiscsak elég furcsák... pedig aztán a sztereó hatásokból (is) hallhatjuk, hogy egy újabb Alan Wilder szerzeményről van szó! Zeneileg valahogy felszabadulás a Shame gyászossága után, noha eléggé hasonlít a Two Minute Warning-re: elszórt ütősök, hódító szintidallamok, nagyjából hódító refrén, de úgyis végig az Alanre olyannyira jellemző hosszú instrumentális levezetést várjuk, ahol az "új fiú" Wilder talán először villantja meg káprázatos zenei ízlését: különböző hangszíneken megszólaló vasak konganak a fejünk fölött, a mormogó basszus és a mindenhonnan ritmikusan csörömpölő vasak között... egészen megdöbbentően kiemelkedő bő 1 percről van szó! Van persze ritmustörés is, és a téma visszatérésén gyors lehalkulás, amit aztán oly sokszor hallottunk tőle más dalokban is (Sea Of Sin pl). Egészen különleges alkotás, amin a kissé didaktikus, ugyanakkor világosan és szívhezszólóan előadott természetvédő dalszöveg sem ront fikarcnyit sem.
 
„Láttam a tévében egy dokumentumfilmet a savas esőről, ez adta az ötletet a Landscapehez.” - meséli Alan Wilder.
 
Gore szerint: „Mikor Daniel először olvasta az album szövegeit, csak annyit mondott - na, legalább a zöldek miatt nem kell aggódnunk”.
 
„Soha nem bátorítottak dalszerzésre, az én ötletem volt, hogy kipróbáljam magam - magyarázza Wilder. - Igazából elég sok számot összeraktam, de csak ezt a kettőt választottuk ki az albumra. Még egyet írtam a következő albumra, de rájöttem, hogy nem vagyok túl jó popdalokban, úgyhogy felhagytam vele. Meg vagyok róla győződve, hogy azért használták fel néhány számomat, mert úgy vélték - ha már Al munkát fektetett a dalírásba, akkor legalább próbáljuk ki. Volt, hogy megkértem Martint, csináljunk egy számot közösen, hátha össze tudunk hozni valami jó kis anyagot. Teljes mértékben elvetette az ötletet, egyáltalán nem rajongott érte, de ezzel igazából nincs is semmi gond. Elmagyarázta, hogy ő így nem tud zenét írni. Megértem, főleg visszatekintve, hisz soha nem írt közösen senkivel semmit. Szerintem nála a dal egészben érkezik, egy lendülettel, és kész.”
 

Shame

A Two Minute Warning végén a mikrofon által gerjesztett zajok átvezetnek minket a következő komor alkotásba, melynek már a címe is árulkodó: SHAME! Enyhén A Broken Frame-es basszusok és a Construction Time Again jellegzetes elszórt ütőshangjai viszik előre ezt a megfontoltabb, kevésbé táncos, és számomra kevésbé emlékezetes alkotást. A második versszak plusz szintidallama nagyon jól kiegésziti az eddigi hangzást. Majd jön egy számomra kissé idétlenül ható "minden hülyeség, ezért feladom, de pont ezért nem adom fel" kiszólás, ami meglepően sok Depeche Mode rajongónak jelent meglepően sokat. Nekem jobban tetszik a szintén kétszer ismétlődő "stitch and stitch and stitch..." rész. Ez a dal is a világ csúfságait sorolja fel, és ezt is Martin thaiföldi látogatása ihlette. "Ha odamész, az összes hotel tele van üzletemberekkel, és alapvetően úgy bánnak az emberekkel, mintha semmit sem jelentenének. Csak az üzletük érdekli őket - ezt utálom a nagyvállalatokban, az emberek nem számítanak nekik. Csak a pénz. Látod az összes nőt, akik mind prostituáltak - csak így tudnak pénzt keresni. Persze az üzletemberek imádják. A munka "eltávolítja a foltokat"...
 

Two Minute Warning

Dél elmúltával én is a "B oldalára" fordulok a ma 40 éves Construction Time Again nagylemez bemutatásának. Következik a TWO MINUTE WARNING, Alan Wilder első alkotása a Depeche Mode tagjaként! A hangszerelés és a szöveg is az övé. Ez egy elég tipikus Construction Time Again dal: elszórt ütősök, kemény ritmusok, gyászos versszakok után jön a kiemelkedően öblösen és mégis szárnyalóan énekelt refrén. Minden benne van a dalban, ami a nagybetűs Alan Wilderi elegancia: hosszas instrumentális lezárás (!), fémes ütősök mindenfelé, variálások, sztereó hatások; noha nem feszíti szét Alan a popdal kereteit, azért eléggé megvillantja a tudását! A dal aztán mikrofonok által gerjesztett zajba fullad...
 
Alan: „Csak a harmadik lemez, a Construction Time Again idejére nyugodtak le annyira a dolgok körülöttem, hogy bemutassak egy-két számot és Gareth Jones-szal közösen néhány radikálisabb ötletet. Mivel a hidegháború vége még valamivel távolabb volt, a Two Minute Warning a nukleáris háború - Thatcher Nagy-Britanniájában ijesztően reális - fenyegetésével foglalkozott. „Jó belegondolni, hogy az emberek úgy dúdolgatják a Two Minute Warning-ot, hogy nem is figyelnek oda, valójában miről is szól. - meséli Wilder Johnny Wallernek, a Sounds újságírójának - Szürreális az egész. A nukleáris holokauszt lehetősége hátborzongató és rémisztő, mégis valami szépet próbáltam belőle csinálni - a dallam könnyed és fülbemászó. Nehezebb feladat volt, mint borongós hangulatú számot írni erről a témáról.” (az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik).
 

Everything Counts

Három őrült dal után pont jókor jön az EVERYTHING COUNTS nyugalma a ma 40 éves Construction Time Again nagylemezen! A hódító, elegáns, Kraftwerkes lüktetésű dal védjegyszerű Depeche Mode kislemez és koncertsláger lett az évek során. Kiváló basszusok, ragyogó szintik, ezúttal finomabban adagolt indusztriális effektek jellemzik a dalt, emellett pedig élyen, öblösen énekelt, ereszkedő versszak, angyalian szárnyaló refrén, társadalmi egyenlőtlenségeket taglaló refrén. És persze himnikusan szárnyaló lezárás, amelyből ráadásul az albumverzióban duplaannyit kapunk, mivel kétszer olyan hosszú a dal utolsó szakasza. A dalt alaposan kielemeztem bő 1 hónapja, a kislemez megjelenésekor, ezért írok most csak ennyit: kiváló alkotás, és nagyon kell három szélsőséges dal után a Construction Time Again-en.

DANIEL MILLER
Mivel összevissza tekergettük-nyomogattuk a mintavételező gombjait, érdekes dolgok történtek... Az Everything Counts elején hallható kaparászás amolyan „vak tyúk is talál szemet” módra született. Két minta hangmagasságát véletlenül megváltoztattuk. Még nem igazán tudtuk, hogyan is kell használni a kütyüt. A minta elejéről indítottuk a gépet, az meg ezt a hangot adta ki magából, s tök jól szólt...

NEIL FERRIS
Számomra az Everything Counts nem csupán egy...egy remek dal, tökéletes kislemez stb... több, mert tökéletesen összefoglalja, hogyan is készült az album. A Depeche nagy lépést tett előre vele.

JÜRGEN KRAMAR [az Intercord tehetségkutatásért felelős vezetője]
Az Everything Counts egyike a kislemezes dalaik legjobbikainak. A dal lényegét az is megértheti, aki nem beszél folyékonyan angolul. A németek pontosan tudták, mit takar a szám címe. Az Everything Counts óriási sláger lett.

ALAN WILDER
Már a felvételekor éreztük, milyen „húzós” is a dal, a szövege pedig az átlagosnál jobbra sikeredett. Biztosan tudtuk, hogy kislemezes szám lesz belőle. A közönség nagyon kedvezően fogadta – talán még jobban is, mint azt vártuk.

ANDY FLETCHER
Ismét az élvonalba kerültünk vele – főleg Nagy-Britanniában, majd később a többi ország slágerlistáján is szépen menetelt felfelé. Mondhatjuk, hogy ez volt a mi „nagy dobásunk”...

DANIEL MILLER
Az Everything Counts nagyszerű popdal. Igaz, tele van a műfajtól idegen, szokatlan zajokkal, de attól még popszám, és nem is emlékeztet a korábbi dalaik hangzására. A felvételeket a Gardenben készítettük, majd a Sarm East stúdióba vonultunk át vele, hogy ott készíttessünk róla egy biztonsági kópiát, amivel majd Berlinben dolgozhatunk. A Sarm elég drága, de nagyon tuti stúdió volt. Emlékszem az ott dolgozó technikussegédre, akivel elkészítettük a másolatokat... Mi érdekesnek találtuk a lemezünket, ő azonban másképp fogalmazott: „Az életben nem hallottam még ilyet... Ez baromi jó!” Szinte extázisba esett tőle... Csak egy fiatal gyerek volt, érted, de hirtelen leesett a tantusz, hogy a vártnál sokkal többet kaptunk tőle ezzel a mondattal. Tudatosan igyekeztünk mind újabb és újabb hangokat létrehozni. Természetesen előfordult, hogy egy-egy dal szerkezete vagy szövege pont passzolt a hangszereléshez, de a szövegek nagy részét Mart már a mintavételezés előtt megírta. Szerencsés véletlenek egybeesésének nevezném, h gy a szövegek és a végleges formájukat elnyert dalok ennyire illettek egymáshoz.

 

süti beállítások módosítása
Mobil