Az Edge To Life Violator-hangulata után meglepetésre mintha az I Want You Now kezdődne, legalábbis ugyanazt a lihegős sample-hangot hallhatjuk, majd aztán a beinduló törzsi ritmusok helyett váratlanul lecsupaszodik a hangzás, megjönnek a Nitzer Ebb-basszusok, majd egy ismerős hang azt mondja, hogy "3-2-1-kick it" Aztán elindul egy lendületes rappelés, ráadásul óriási mennyiségű szöveggel - a dal címe az, hogy Curse, a rapper pedig nem más, mint a jó öreg Moby, aki ekkor még csak egyike volt a Mute Records feltörekvő kedvenceinek (bár már volt egy nagy slágere, a Go), itt pedig teljesen szokatlanul spirituális és közéleti kérdéseket feszegető dühödt rappelést hallhatunk tőle. Moby hangja 2 félhanggal lejjebb van tekerve. Következik egy "you're blind" rész, majd újabb, egyre erőteljesebb rappelés következik a későbbi világsztártól, hogy aztán hirtelen elhallgasson minden, visszajöjjön az I Want You Now lihegős sample, majd egy hosszas, kényelmes, de tempós instrumentális levezetés következzen, politikus beszédekkel megspékelve. Az elhangulás után pedig következik az album második címnélküli (fél)instrumentális átvezetője. A félelmetes effektek és a gyászos szinti előtt visszafelé eljátszott szöveg hallatszik: az "énekes" nem más, mint a Mute Records másik üdvöskéje, Diamanda Galás, aki 8 évvel később a Strange Hours című dalban viszi a fő vokált. Diamanda a 23. zsoltárt, a "The Lord Is My Shepherd"-et kántálja, és ez van megfordítva a mintában. Bizarr :)