Tegnap után ma is Bowie a téma, hiszen a Live Spirits videókiadványt bemutató sorozatunk vége felé közeledve ma a HEROES című dallal fogunk foglalkozni! Ismert a sztori: Dave ezt a dalt énekelte egy 1980-as hangpróbán, aminek köszönhetően Vince Clarke felvette a fiatal punk srácot a Composition Of Sound-ba. Ahogy mondani szokták: a többi már történelem... és a történelem néha szomorúan alakul: 2016 elején, néhány nappal az utolsó albuma megjelenése után meghalt David Bowie. És annak ellenére, hogy a Depeche Mode-nak nem igazán szokása feldolgozásokat énekelni a koncertjeiken (persze a korai zsengék, a Route 66 és a néhány koncerten elővezetett Never Turn Your Back On Mother Earth kivétel), ezúttal bekerült Bowie egyik legnagyobb slágere, a "Heroes" (amit Bowie idézőjellel írt, mi viszont anélkül használjuk, hiszen így szerepel a Live Spirits kiadványon is). A dalt már 2016-ban felvették, a ragyogó Highline Sessions-felvételek során, majd pedig a Global Spirit Tour első két szakaszán csaknem minden koncerten eljátszották a ráadás harmadik dalaként (néha kimaradt, amikor Dave hangja nem volt tökéletes). A harmadik turnészakasztól nyom nélkül eltűnt a setlistből a dal, ám szerencsére - sok más dallal egyetemben - előkerült az utolsó koncertre ez is! A Heroes átdolgozása kitűnő: különösen a kezdő dobhangok keménysége dobogtathatja meg a szívünket (sokan azt mondják, hogy ez a Spirit-korszak legemlékezetesebb produkciója...). Ez talán a Highline Session-on, vagy a kitűnő minőségű római koncertfelvételen (vagy éppen a MODE CD Boxban megjelent verzión) még jobban is hallatszik, mint itt, ahol - a Stripped-hez hasonlóan - egy kicsit mintha tompábban kezdődne a dal. A dal elején feltűnik a lobogó fekete zászló (talán még néhány közös fotó is belefért volna? vagy az túlzás lett volna?), Christian távozik a színpadról, Peter Gordeno előjön Dave és Martin mellé és basszusgitározni kezdi a dal nem különösebben túlcizellált basszusmenetét. Martin játssza a dal csodálatos gitárdallamát, és az első taktusoknál látható az éppen munka nélkül álló Andy is, amint karkörzéseket csinál (később játszik is, pont ebben a dalban rengeteget mutatják). A Heroes egy meglehetősen hosszú dal, amelynek ráadásul az elejét igencsak visszafogottan adják elő, de aztán Eigner megérkezik a harmadik versszak elején, és Dave is egyből megélénkül. A negyedik versszak elejétől Dave is sokkal energikusabban énekel, de általánosságban elmondható, hogy látszólag sokkal jobban koncentrál, mint a többi dalban (ha rosszindulatúak vagyunk, azt is mondhatnánk, hogy gyanúsan keveset mozdul el a súgógép mellől). Itt nincs közönségénekeltetés Dave részéről, csak a dal végén, amikor Martin és Peter a dalt lezáró, igencsak U2-s "o-o-oooo"t énekli. A dal végén Dave valami ilyesmit mond: "That one is for David!" A dal talán jobban működött volna valahol a koncert közepén, de így is egy nagyon erős, emblematikus lenyomata a Global Spirit Tour-nak!

Az, hogy az (első) ráadás Martin-dallal kezdődik, nem újkeletű dolog: már a Music For The Masses Touron az A Question Of Lust került prezentálásra a színpadra történő visszatérés után. Aztán a Devotional Tour vége felé jött újra elő ez a szokás, akkor a második ráadásban - az 1993-as kora téli koncerteken Martin a Somebody-t kezdte énekelni a Fly On The Windscreen helyett - aztán azóta egyetlen turné kivételével mindig Martin jön vissza a ráadásra: ez az egy kivétel a Tour Of The Universe első szakasza volt (ezeken a Stripped volt a visszatérő dal, Dave előadásában). Igazából tehát senkit nem ért meglepetésként, hogy ezen a turnén is Martiné volt a ráadás első dala. Az énekes-dalszerző rengetegszer énekelte ezen a turnén a Somebody-t (sokkal többször, mint bármelyik korábbi turnén! - igaz nem is mindig volt ilyen hosszú turnéja a DM-nek!), illetve jópárszor a korábban állítólag nem annyira kedvelt slágerüket, a Strangelove-ot adta elő Peter Gordeno hangszerelésében. Ezért is különösen kellemes meglepetés, hogy az utolsó koncertre előszedték a Global Spirit Tour egyik meglepetésdalát: ez az I WANT YOU NOW! Az, hogy Martin ennyi dalt vett elő a Music For The Masses-ről (ne feledjük, hogy a Strangelove mellett a The Things You Said is feltűnt a turnén, sőt, fel is került a koncertlemezre) talán annak köszönhető, hogy az említett lemez 30. születésnapját ünnepelte (még ha az I Want You Now és a The Things You Said csak 2018-ban is került prezentálásra). Az I Want You Now ráadásul különleges dal, hiszen a "saját" turnéján, a Music For The Masses Touron nem szerepelt a setlistben, azóta viszont három turnén is játszották, ráadásul mindhármon teljesen más hangszerelésben; a World Violation Touron egyszálgitáros verzióban, az Exotic Touron Alan Wilder emlékezetes "trip-hopos" változatában, most a Global Spirit Touron pedig Peter Gordeno zongorás előadásában. A dal az utolsó, 2018 nyári "fesztiválos" turnészakaszra kikerült a setlistből, így nagy öröm, hogy az utolsó koncertre újra előszedték! Különlegessége még a dalnak, hogy - a Boys Say Go! után - ez az a dal, ami a legtöbb Depeche Mode koncerten felcsendült, de magyarországi koncerteken sohasem játszották (ezen a turnén is pont elkerült minket; télen is játszották, de nálunk a Strangelove csendült fel a téli Arénás koncerten; a fesztiválszezonra pedig pont kikerült az eljátszott dalok közül). Gordeno változata ráadásul örömtelien megtartotta azt a 6 vérfagyasztó hangot, ami belénkégett a World Violation Tourról: Martin 1990-es kezdő pengetéseit ezúttal zongorán hallhattuk. Sajnos ezen a turnén kicsit sietve, ritmustalanul játszotta Gordeno ezt a zongorás változatot, bár úgy is lehet nézni, hogy még ezzel is különlegesebbé tette azt (és nem csak szimplán zongorán játszotta az 1990-es gitáros verziót). A szokásos "zászlós" kivetítés előtt kezdődött a ráadás, amelybe ezúttal nem került bele a "Somebody" szó, hiszen nem azt a dalt adták elő. Martin bakancsban várt az énekrésze kezdésére, majd bal kezével szinte óvva a mikrofonját énekelte a dal túlfűtött sorait. A második versszaknál már nem "óvja" a mikrofont, hanem a közönség felé mutat. Nagyon tetszetős, ahogy egy pillanatra a teljes tömeget mutatják, akik áhitatos csendben élvezik Martin énekét. Az "i just want you" után a "nooooow" szót nagyon hosszan énekli ki Martin, és Gordeno le is áll a dallal, hogy aztán újrakezdhesse azt (kicsit pont, mint ahogy Alan tette azt a 101-en a Somebodyval). A bárzenés hangokkal ijesztgetett újrakezdés aztán szerencsére az eredeti mederben folytatódik, Martin a harmadik versszakot is a közönség felé mutatva énekli. A végén jön az "óóóó-s" közönségénekeltetés, ami szerintem nagyon is koncertre termett (a Strangelove vagy a Somebody végén sokkal nehezebb lett volna énekeltetni), és ami ezen a felvételen nem látszik, hogy el is indul a közönségénekeltetés, de valahogy nem áll össze igazán: a közönség meglehetősen összevissza énekel. Dave visszatér a színpadra, megköszöni a közönségnek az éneket, majd szokás szerint bemutatja Martint és Peter-t a közönségnek (lehet, hogy néha jólesne neki, ha őt is bemutatná valaki?).