Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

One Caress

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
A ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion kilencedik dala a ONE CARESS, azaz rátették az I Feel You B-oldalasát a lemezre is. Erről a dalról is volt szó részletesebben az I Feel You kiadványnál, így most csak ismétlem magamat: a One Caress az egyik legkülönlegesebb gyöngyszem a Depeche Mode történelmében. Egy gyönyörű dallamú dalt valamiért egy (Wil Malone által vezetett) 28 tagú vonósszenekar segítségével rögzítettek, ráadásul Martin kissé megmagyarázhatatlan módon egy alkalommal akarta csak felénekelni a dalt. Ha jól figyeltek, hallatszik is, ahogy izgul! Lenyűgöző, ahogy a visszafogottan kezdődő vonósok egyre inkább veszik át az uralmat a dalban, díszítésekkel, ügyes kis témákkal; talán egyetlen Depeche Mode dal sem ennyire ünnepélyes és játékos egyszerre! A vége pedig már-már meghatóan csodálatos: kinyílik a hangszerelés, széles mozdulatokkal játszanak a vonósok és ezzel a már-már klasszikus zene-szintű élményt hozó zenei megoldással, szinte váratlanul ér véget a dal. A One Caress aztán hamar kinőtte B-oldalas státuszát: rákerült a Songs Of Faith And Devotion lemezre is, utolsó előttiként (noha hangszerelésben nem igazán illik rá, persze különösebben semelyikre, annyira egyedi kis különlegesség), aztán később játszották néhány turnén is. Ami nagyobb meglepetés, hogy egy elég szokatlan, igencsak „dark“ klip is készült hozzá, egy hideg őszi reggelen, az észak-amerikai turné kellős közepén, Chicagoban. Érdekesség még, hogy ez volt hosszú évek után az első DM klip, amelyet nem Anton Corbijn, hanem a korszak népszerű rendezője, Kevin Kerslake rendezett. Állítólag hosszú órákig szedték össze az elkóborolt bogarakat a környékről :D
A DM Live Wikiről következzék most néhány szó a dalról.
Alan: „Miután eldöntöttük, hogy "igazi" vonósokat akarunk, csak egy vagy két lehetőségünk volt, hogy ki hangszerelje őket. Will Malone hangszerelte a vonósokat a Massive Attack 'Unfinished Sympathy'-jához, ami mind nekem, mind Martin-nak a kedvencem. A vonósokat a londoni Olympic Studiosban vették fel, egy 28 tagú vonósszekcióval, amelyhez Martin élőben énekelte a vokált - ezzel megszületett (holtversenyben) a valaha volt leggyorsabban felvett Depeche Mode dal (a másik a Somebody volt)
Andy: "Ezt csak egy B-oldalnak szántuk, de olyan jól sikerült, hogy úgy gondoltuk, felrakjuk az albumra".
Martin: "Az volt a legjobb benne, hogy annyira spontán volt. A vonósnégyes bejött és játszott, én pedig élőben énekeltem velük. Három óra alatt vettük fel a dalt, általában minden dal körülbelül egy hónapig tart. Nem osztom azt a nézetet, hogy a szintetizátorok és a samplerek nem igazi hangszerek, de a zenészekkel, az igazi vonósokkal ad valami különleges pluszt az egésznek. Sok éven át tanultak, tudjanak játszani a hangszerükön. Éreztem magamban, hogy a zenémet hirtelen komolyabban veszik. Tudom, hogy nem kellene így éreznem. De bármilyen hülyén is hangzik, dha hirtelen "igazi" zenészeket hallok, akik évekig tanultak zenét, és előadják a dalodat, az bizonyos értelemben komolyabbnak hat. Ez csak egy érzés, és hamis. De létezik.“
 

Szólj hozzá!
szubjektív videó 1993 klip andy martin kiadvány jubileum massive attack 2023 alan somebody i feel you songs of faith and devotion one caress depechemode-live.com b-oldalasok unfinished sympathy kevin kerslake

Rush

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
És máris itt van a RUSH, a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion nyolcadik dala. Különös módon állítólag sose szánták a dalt kislemezre, pedig szerintem eléggé "single-gyanús", ráadásul a Condemnation maxira meglepően sok mixe készült el (régen azt gondoltam, hogy a Rush lett volna a harmadik maxi, és a Condemnation csak egy utólagos ötlet volt, de ezt a gondolatomat semmi sem támasztotta alá a számos Rush mixtől eltekintve). A Rush nem épül fel olyan finoman, mint a lemez többi dala; azonnal agresszívan kezd, az elektronikus alapot gitárszerű hangokat játszó hangminták színesítik. Az első versszak alatt aztán már-már Construction Time Again-korszakra emlékeztető "ipari" effektek hallhatóak. A bridge alatt új gitárszerű hang kúszik be (hagyományos értelemben vett gitár nincs a dalban, ami furcsa lehet az igencsak "rockos" hangszerelést hallva), aztán az első "I rush for you" után még agresszívebbé válik a dob és egy plusz gitárszerű dallamot játszó szintidallam kúszik be. Pihenés nélkül jön a következő versszak, Dave rengeteg szöveget mond el, és máris jön a második "I rush for you" (ami állítólag a dal eredeti címe is volt), és a rockos hatású dobok és a gitárjáték. Majd pedig jön a Depeche Mode történetének leghosszabb "kiállása": hirtelen minden elcsendesül, a dob és a basszus is "lusta" lesz, kisértetiesen ismétlődő, igencsak "Recoilos" fémes effektek hallhatóak, Dave énekén pedig itt rengeteg a visszhang. Hamarosan visszakúszik a kérlelhetetlenül ismétlődő második basszus is, aztán visszajön a gitárszerű effektet játszó szinti is, nem hagyva kétséget affelől, hogy hamarosan visszatér a dal eredeti, agresszív része. Így is lesz: egy "when I come up, when I rush, I rush for you" résszel visszatér a fejleszakító rész Ekkor mintha metronom szólna a ritmusszekcióban, az eddig elszórtan szóló "tollcsattogás-szerű" dobok itt nagyon szabályosan szólnak együtt az agresszív fő dobrésszel. És persze - igazán Alan Wilderes megoldással - még ide a dal végére bejön egy teljesen új dallam. Így ezzel a teljesen gitármentes, de rendkívül rockos hangulatú rész lassú elhalványulásával zárul a korszak egyik legenergikusabb alkotása.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 kiadvány rush dave jubileum 2023 alan construction time again songs of faith and devotion condemnation

Get Right With Me

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
Puhán kopogó dobok, gospeles hangok, majd egy "get right with me" súgás: és fejleszakító, visszhangos dobolással máris indul a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion hetedik dala, a GET RIGHT WITH ME! Ez talán az album legjókedvűbb felvétele, Dave "ide nekem a világot" hangon énekel. Ezzel együtt sok rajongót zavarnak némiképp az agresszív, száraz hangzású dobok és torzított gitáreffektek, amely valóban kicsit "gospel rockos" összhatást adnak a dalnak. A refrénben megjönnek a vokalistahölgyek is, Hildia Campbell és Samantha Smith (ilyen se volt még eddig Depeche Mode lemezen), a harmadik versszakot már együtt éneklik, Dave már-már üvöltve énekelt soraira spirituálé-szerűen felelgetnek a vokalistahölgyek. A suttogva énekelt "get right with me" színesiti az igencsak "hangos" dal lezárását, amelyet egy Mercy In You-szerű zongorahang zár le. Illetve dehogy zár le, ugyanis a lemezen - számomra elég érthetetlenül - ide betettek egy szinte instrumentális betétet, egy az egyben az I Feel You: Swamp mixéből. Ez tehát a Mercy In You "Music For Airports" zongorája után egy újabb tiszteletadás Brian Eno felé: én jobban szeretném, ha a Get Right With Me széles jókedvű lezárása után egyből jönne a Rush agresszív nyitása. Meg is szoktam nyomni a "Tovább" gombot ;)
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 brian eno kiadvány rush jubileum 2023 gospel samantha smith songs of faith and devotion mercy in you get right with me hildia campbell music for airports vokalista lányok

In Your Room

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
Hogyan érjünk el semmit sem ígérő első másodpercek után a Depeche Mode legkatartikusabb hangszerelésű daláig? A zenekar az IN YOUR ROOM című dalban mutatja meg ezt az egyedülálló jelenséget. Mormogó, ismét térhatással játszó basszusokkal kezdődik a dal, aztán a háttérben finoman megjelenik a jellegzetes, ereszkedő szintidallam. Szinte váratlanul érkezik meg Dave kissé keleties dallamú éneke. Jönnek szépen a torzított effektek, egyelőre még lágyan, de aztán az első versszak végén harangszerű, visszhangosított effekt csap le ránk, hogy aztán egy meglepően agresszív "rockos" dob sodorjon el minket. Dave szinte mintha próbálná túlénekelni a dobot, de aztán jön Martin is egy finom vokállal; majd a "my favourite price" résznél egy váratlan akkordváltás, ami hoz magával egy háttérbe húzódó, mégis szignifikáns gitárszólót. Még ennyi felvezetés után is váratlanul zúdulunk a refrénbe, ahol visszatér a harangszerű effekt, immáron az agresszív dobbal együtt. Dave szívtépő, szorongóan szerelmes sorokat énekel, majd belép Martin is a vokálba - és hamarosan rájövünk, hogy a dal kis túlzással még csak most kezdődik. Jön egy egészen kifacsart szintiszóló, amelyet a dal eleji ereszkedő szintidallam kísért, egészen kísérteties az összhangzás. És aztán jön a harmadik versszak, még sokkal agresszívebb, pörgőkkel dúsított dobolással, immáron sokkal agresszívebb Dave-énekkel; a frontember a gyászos kezdés után itt már teljes vehemenciával énekel. Ismét jön egy váratlan akkordváltás (ezúttal a "your favourite game" résznél), már-már mintha kakofóniába váltanánk át, de aztán Martin "hááá" vokálja átvezet minket a refrénbe, amelyet ezúttal már együtt énekel Martin és Dave. A háttérben szintetizátor "sír", egészen elképesztő csúcspontja ez a Depeche Mode történelmének. És aztán jön az instrumentális levezetés: az ereszkedő, kísérteties szintidallam, a gitáreffektek és a lehengerlő dob szinte monumentális élményt adnak. Természetesen a dallal részletesen fogok még foglalkozni jövő januárban, a kislemezen történő kiadásának harmincadik évfordulóján.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 martin kiadvány dave jubileum 2023 songs of faith and devotion in your room

Judas

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
A Mercy In You lehalkuló szintihangjai után fordított visszhanggal felvett dudákat hallunk. Noha az eredeti hatás szerint Steafan Hannigan (egy külsős szereplő DM lemezen - ilyen se volt még) játéka talán kísérteties atmoszférát kellett volna, hogy teremtsen, ez mégis egy hűvös, kellemes, emelkedett felüdülés a Mercy In You harsánysága után. Martin dupla vokálban megszólaló gyengéd sorai aztán egyértelművé teszik, hogy egy ballada következik a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion című lemezen: ez a JUDAS!. Elképesztően telt hangzás, lenyűgöző effektek, játék a sztereó hangzással a dal további részében is. A második versszakra megérkeznek a finoman kopogó dobok is, de a dal igazán a refrénre nyílik ki, egészen lefegyverző, abszolút a későbbi Recoilt idéző vonósjátékkal. A puha, mégis felemelő hangzású dal a vége felé a sorvégi "if you want my love" ismétlésekbe torkoll, amely aztán átmegy egy templomi hatású kórusénekbe. Aztán mégsem így ér véget a dal, mert egy pillanatnyi döccenő után jönnek Alan Wilder másodpercei: a stúdiómágus még egy kiváló "kódát" ragasztott az eredeti dal végére (állítólag a dal lezárásán nagyon sok vita volt Martin és Alan között). Pedig Alan nem nyúl annyira a hangzáshoz, ugyanaz a puha, selymes hangzás hallható, mint eddig, "Recoilos" vonósokkal és hűvős hangulattal. A lemez egyik legszebb dala!
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 martin kiadvány jubileum 2023 judas alan recoil songs of faith and devotion mercy in you

Mercy In You

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
A Condemnation enyhén édeskés hangulata után visszatér a rockolás a ma 30 éve megjelent Songs Of Faith And Devotion albumon: jön a negyedik szám, a MERCY IN YOU! Egy gitártorzítóval alaposan széttrancsírozott, keményen odavágott zongorahanggal kezdődik, amire egy azonnali gitárszólam felel. Aztán megérkezik az igencsak koszos, meglehetősen hip-hopos dobalap is, amelyet további torzított gitárhang kísér. Aztán jön Dave énekrésze, amit a dob mellett egy igencsak mélyre hangolt zongoradallam fest alá, de a versszakok végén visszajön a kétfajta gitár felelgetése. A refrén előtt (és a közepén is) aztán ismerős hangot köszönthetünk: Brian Eno Music For Airports lemezéről a felfutó zongora hangja tűnik fel (felgyorsítva) - egyértelmű kikacsintás az ambient stílus megalapítója felé, aki ráadásul ezen a lemezen az I Feel You-hoz készített két mixet (amelyből ráadásul az egyik részlete később feltűnik a lemezen is...). A refrén mögött egy, az eddigi alaphangulathoz képest meglehetősen hűvös szintidallam szól, ami mögött egy férfihang elcsúsztatva suttogja a refrén sorait (én Alannek hallom, de állítólag Martin az). A dallamát tekintve kevésbé katartikus refrént egy két szólamban énekelt Dave sor, a "the mercy in you" zárja: az egyik ráadásul "üvöltött", míg a másik énekelt, ami nagyon jól áll a dalnak és emel egy kicsit a refrénen is. Ami még sokat dob a dalon, hogy itt beindul Martin-nak egy szintén elég gospeles "oooh-ohh" vokálhangja, ami aztán később meghatározó lesz a dalban. A második versszakot végigkísérik Martin elmosódott vokálfoszlányai, aztán újra jön a Music For Airports-zongora, és a végigsuttogott refrén. Ez nem üvöltött dalcímmel zárul, hanem a dalt nyitó zongorahang leütése hozza el a kiállást, ami egy új, egészen érdekesen eltorzított szintetizátor körkörösen ismétlődő dallamát hozza. De csak néhány másodpercig tart a pihenés az igencsak zajos, gyors és intenzív dalban; jön a harmadik versszak, amelynek a végén ismét ott van az üvöltött "the mercy in you", ami a dal egyik legjobb része számomra! És ezután itt is jön egy hosszú instrumentális levezetés, Martin "oooh-ohh" vokáljával, a kiváló basszussal, az egymásnak felelgető koszos gitárjátékkal, de aztán végül minden letisztul; a Martin vokál és a szintidallam marad, ám ez a kettő is egyre jobban elmosódik; aztán már csak az egyre halkuló szintidallam szól... így ér véget a Mercy In You című dal, ami ekkor már átcsúszik a Judas című alkotásba.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 ambient brian eno martin kiadvány jubileum 2023 judas i feel you songs of faith and devotion condemnation mercy in you music for airports

Condemnation

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
Máris haladunk tovább a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion-ön: ez a harmadik dal, a CONDEMNATION, ami sok rajongó legkevésbé kedvelt dalának számít, amit sose értettem. Itt a kislemezverzió mutatja meg a dal igazi erejét, de kiváló az albumváltozat is. Komor, szikár, lassú tempójú dobokkal és csörgőkkel kezdődik, aztán jön Martin hümmögő éneke, és egy igencsak gospeles-soulos zongora. Hamarosan érkezik Dave, aki valóban élete egyik legkáprázatosabb énekteljesét nyújtja, különösen a "lies", "why" szavak kiéneklésekor. A bridge-nél finom, enyhén nyávogóvá torzított további Martin vokál hallható, noha az énekes végig ott "hümmög" Dave mellett a dalban. A második versszaktól kezdve plusz dobok jelennek meg a dalban, és a "why" és "high" szavaknál Martin is kilép a "hümmögő" szerepéből, és kiénekli ezeket a szavakat. Az emelkedett, méltóságteljes hangulatú dalt egy teljesen eszköztelen, mégis elképesztően zseniális, három hangból álló Martin-dallam zárja (a kislemezverzióban ezt gospes-énekesnők éneklik). Egy "egyszerű, de nagyszerű" dal, amelyről szeptemberben, a kislemez kiadásának 30. évfordulóján bőven fogok még beszélni.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 martin kiadvány dave jubileum 2023 gospel songs of faith and devotion condemnation

Walking In My Shoes

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 22. - Szigi.
Egészen különös kezdés (elvileg egy zongorarészletet egy gitárprocesszoron keresztül vettek fel, amelyre rátettek egy csemballómintát, de ezt Steve Lyon pár napja megcáfolta, szerinte csak zongoráról van szó, amelyet egy rosszul működő walkmannel vettek fel), majd megérkezik a mormogó basszus és a kicsit "ütem után" ütött dob: ez a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion második dala, a WALKING IN MY SHOES! Dave egy meglepően költői és hosszadalmas szöveget énekell, ami mintha egy bíróság előtti védőbeszéd lenne. A háttérben finom effektek színesítik a zenét, majd az ötödik sortól egy effektezett gitár kíséri végig a refrénig Dave sorait, de a háttérben jellegzetes William Orbit-szerű hangok is bekúsznak. A levert hangulat hirtelen kinyílik a refrénre: megérkezik a vokálba Martin is, zongora adja a hátteret a finom gitárjátékhoz, de aztán két zongorahanggal hamar véget ér a refrén szárnyalás, és máris jön a panaszos második versszak. Dave tovább mondja a védőbeszédét a "bírái és az esküdtek" előtt , továbbra is pazar zenei aláfestéssel kísérve. A bridge-nél már vonósszerű hangok is feltűnnek, amelyek innentől végigkísérik a dalt a refrénbe is. A refrén ezúttal nem halkul el 4 sor után, hanem kiegészül egy "try walking in my shoes" sorral, és nem esik vissza a versszakok energiaszintjére, hanem a Depeche Mode történelmének egyik legkáprázatosabb szintetizátorszólójába torkollik. Az egyre emelkedő, fájdalmas, mégis pátosszal teli dallammenetet finom torzított gitárjáték színesíti. Aztán még egyszer visszatér a bridge, immáron az eddig csak finoman jelentkező vonósok teljes erővel húzzák az ereszkedő dallamot, Dave és Martin együtt éneklik a felemelő sorokat, majd egy pillanatra Dave szinte teljesen egyedül marad és úgy énekli panaszosan a "try walking in my shoes, try walking in my shoes" sorokat - egészen megejtően gyönyörű, a Depeche Mode egyik legnagyobb pillanata! És aztán minden egyszerre visszajön és szárnyal a csodálatos refrén: egyszerre szól a fantasztikus szintiszóló, ami tökéletesen illeszkedik Dave és Martin duettjére - ismét csak a Depeche Mode legnagyobb pillanatait látjuk! És még csak ezután jön a csodálatos, felemelő, panaszos, szívet tépő lezárás, a lélekemelő szintetizátorszólóval, amelyet néha szinte "síró" gitárjáték kísér. Így halkul le a Depeche Mode történelmének egyik legkáprázatosabb alkotása, amelyről természetesen április végén, a kislemez 30. évfordulóján bővebben lesz szó.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1993 dalszöveg martin kiadvány dave jubileum 2023 duett william orbit walking in my shoes
süti beállítások módosítása