Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

25 éves az Ultra: Useless

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
Az Uselink elhalkulása után agresszív dobokkal indul a következő alkotás, a USELESS, ami egyben az album harmadik (és utolsó) pörgősebb alkotása. Ez volt az egyike annak a három dalnak, amelynek a demója már kész volt 1995 novemberében, amikor elkezdték az Ultrát felvenni. Nem egyértelmű, hogy kinek szól a szöveg, nekem elég határozott tippem a zenekar frissen kivált tagja... A kissé szárazon szóló dob után bejön egy torzított gitárszóló (ismét: messze az Ultrán van a legtöbb gitár), sőt, még basszusgitár is hallható, ami nem is csoda, hiszen ennek a dalnak a gitár-basszusgitár-dob részét session zenészek segítségével rögzítették (emlékezzünk meg róluk: a basszusgitárnál Doug Wimbish, a doboknál Gota Yashiki és Keith Le Blanc, az egyéb ütősöknél pedig Danny Cummings játszott). A versszakok - üresek: hiába énekel Dave visszhangosítva, egyszerűen üres a hangzás, gyenge a dallam, túl halk a basszusgitár - a refrénre legalább a dallam érdekesebb lesz. A második versszakra érdekesebbek lesznek a háttérben megbúvó elektronikus hangok is, majd a második versszak után (ahol végre Martin is feltűnik, egy "with your feet on the ground" vokállal) jön egy cizelláltnak éppen nem nevezhető gitárszóló is, aztán érkezik a harmadik versszak, és a harmadik refrén is. A Useless érdekessége, hogy hirtelen zárul le. Elmondhatatlanul kellett ennek a dalnak a későbbi Alan Moulder-féle kislemezverzió: sokkal könnyebben hallgatható, gördülékenyebb és félelmetesebb lett - ez azonban még az albumváltozat.
 

Szólj hozzá!
szubjektív martin 1997 kiadvány dave jubileum ultra 2022 alan moulder useless kislemez uselink doug wimbish gota yashiki keith le blanc danny cummings

25 éves az Ultra: Uselink

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
Már a Violator-ön voltak rövid instrumentális átvezető dalok, ám az Ultrától lettek ezek külön, a lemezborítón is ellátott névvel megjelenített alkotások. A ma negyedszázada megjelent Ultra című lemezen az első ilyen az USELINK, ami egyfajta "link" a következő dalra, a Useless-re, noha minden elemében különbözik attól. Ez egy tisztán elektronikus alkotás, egyre erősödő hangokkal, majd egy szépséges dallammal, ami nekem a kilencvenes évek Bomb The Bass lemezeit idézi, valószínűleg nem véletlenül :) A dallam alá egy meglepően kemény elektronikus ütem érkezik, de aztán nem lesz a dalból egy második Painkiller, mert 2 perc után hirtelen elhalkul, majd egy elegáns szintifutam után végképp elhalkul, illetve nagyon halkan átmegy az ijesztően hangosan kezdődő Useless-be.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1997 kiadvány jubileum ultra 2022 bomb the bass useless instrumentális painkiller uselink tim simenon

25 éves az Ultra: It's No Good

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
Két nyugodt dal után pont jókor jön az IT'S NO GOOD, az Ultra negyedik dala. Ez a kislemez 2 héttel előbb jelent meg, mint az album, és 2 hete alaposan körbe is jártuk a kiadványt. Homályból előretörő kezdés, megintcsak rockos hatású dobok, végre tempósság, és a világ egyik leghódítóbb szintiszólója, aztán Dave dögös éneke: a Depeche Mode egyik legdiadalmasabb visszatérése volt ez a pillanat! A refrénnél Dave hirtelen mélyebben énekel a hatás kedvéért, és plusz effektek is hallhatók. Persze nehéz azokkal vitatkozni, akik szerint nincs csaknem 6 percnyi ötlet a dalban, de ez az Ultra "ráérős építkezésének" tudható be: van idő szépen kifuttatni a sorok közti csendet, van idő a zseniális szintiszólót többször is megismételni, sőt, az Ultra nyugodt letisztultságába még az is belefér, hogy a második refrén után, amikor hallhatóan szintet lépne a dal, és van egy kis belepörgetés a ritmusba - ne történjen semmi, hanem szépen nyugodtan továbbgördüljön a dal. És ismét hosszú instrumentális levezetés, és elhalkulás - Alan Wilder valószínűleg ötletesebben megoldotta volna dal végét. A dalnak természetesen van rendes videója is, de az a radió edithez készült: ez pedig a 2001-es koncertváltozat mögött felhasznált háttérvetítés.
 

Szólj hozzá!
szubjektív 2001 1997 kiadvány dave jubileum ultra alan 2022 kislemez kivetítő its no good háttérvetítés exciter tour

25 éves az Ultra: Home

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
Az Ultra harmadik dala a HOME, az együttes egyik leghíresebb Martin-által énekelt dala (és amit a kislemez megjelenése időpontjában, júniusban alaposabban is körüljárok). Ez a dal Martinnak egy "nagyon sötét időszakában" íródott, amikor annyira rosszul volt a rock'n'roll életstílustól, hogy gyakran gondolt a halálra és akár kész is volt elfogadni". Egy időben szárnyra kapott a pletyka, hogy ez a dal már a SOFAD-időszakban készen volt, de ez valószínűleg nem igaz. A dal vonós szekcióját egy nap alatt vették fel 1996 júniusának elején a Westside Studiosban, ugyanabban a stúdióban, ahol a Black Celebration című album nagy részét is rögzítették. A ködös, dobokkal kísért indulás nem hagy kétséget afelől, hogy egy újabb lassú dal következik. Megérkezik Martin hangja, aki igencsak szokatlan "szaggatott" stílusban kezdi énekelni a dalt. A második versszakban rá is vokálozik helyenként a saját énekére. Aztán jön a méltóságteljesen hömpölygő, vonósokkal kísért refrén, Martin hálás és gyászos himnusza a halálhoz. A harmadik, rendkívül érzékletesen megírt versszakra velünk maradnak a vonósok, majd a második versszak végére megérkezik a dal címe is: "feels like home!". És jön még egy negyedik versszak is, miközben a szépséges vonósok mögött azért finom elektronikus effektek is fel-feltűnnek. És jön az utolsó versszak, majd pedig utána ismét egy szépséges torzított gitárszóló (sokkal több gitár van a lemezen, mint a SOFAD-on, aki nem hiszi, járjon utána), és Martin "főleg koncerten feltűnő" "ááááááá" vokálja. A fennkölt, vonósokkal dúsított hömpölygésnek talán nem is állna jól Alan valamelyik frappáns lezárása, így végül elhalkulással zárul a dal - más kérdés, hogy ezt a lehalkulásos módszert kicsit túl sokszor sütik el a lemezen.
 

Szólj hozzá!
szubjektív videó dalszöveg home martin 1997 kiadvány jubileum ultra alan fanvideó 2022 black celebration westside stúdió

25 éves az Ultra: The Love Thieves

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
Az Ultra második dala a THE LOVE THIEVES, és az első hangoknál, a visszhangos doboknál érezhető először, hogy az Ultra hangzásban el fog térni az elődeitől. Nagyon sok tere van mindennek, kényelmesen épül a dal, finom basszus kísér egy ízléses gitározást; szó sincs a helyenként zsúfolt, "barokkos" Alan-hangzásról, de szó sincs a Violator-féle elektronikáról sem. Amikor az Ultra lemezre gondolok, egy nyugodt, fennkölt lemez képe ugrik be, és talán pont emiatt és az ehhez hasonló dalok miatt van ez így. Jön Dave, aki Martin egyik legfilozofikusabb, vallási képekkel operáló dalszövegét énekli el enyhén visszhangosítva - érezhetően mindenre van idő, ráérősen építkezünk, a tempó sem fog változni erről a - jobb híján hívjuk így - lassú hip-hopos tempóról: Tim Simenon, (Bomb The Bass) keze nyoma szinte tapintható ezekben a pillanatokban. A vége felé néha felpörög a kissé statikusnak, üresnek ható dob, és szerencsére aztán a magányosan éneklő Dave mellé megérkezik Martin is 2-2 sor erejéig, hogy aztán a dal egy szépséges gitárszólóba torkolljon, amelyet kellemes, ízléses elektronikus effektek és Martin leheletszerű "há-há" vokáljai kísérnek. Egy dal, ami nem is akar több lenni, mint ami: az Ultra egyik kis rejtett gyöngyszeme!
 

Szólj hozzá!
szubjektív videó martin 1997 kiadvány dave jubileum producer ultra alan fanvideó 2022 bomb the bass violator the love thieves tim simenon

25 éves az Ultra: Barrel Of A Gun

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
A negyedszázados Ultra minden idők egyik legkülönösebb slágerével, a BARREL OF A GUN című dallal kezdődik. Ez volt az első kislemez az albumról, ez érte el a megdöbbentően magas negyedik pozíciót a brit listán - holtversenyben a legjobb helyezés ez a szigetországban - ehhez készült egy paranoid, nyugtalanító klip, és ez volt az a dal, ami talán leginkább tűnt a Songs Of Faith And Devotion folytatásának, legalábbis ha a rockos alapritmust, illetve a torzított gitárokat vesszük alapul (a SOFAD-on ennyire nagyon nem is torzították a gitárokat :D ). Felkavaró és diadalmas visszatérés volt, engem örökre berántott a DM univerzumba, és máig a zenekar egyik legambíciózusabb alkotásának gondolom!
 

Szólj hozzá!
szubjektív videó klip 1997 kiadvány jubileum ultra slágerlista 2022 songs of faith and devotion barrel of a gun

Negyedszázada jelent meg az Ultra!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 14. - Szigi.
Ma 25 éve jelent meg a Depeche Mode "halálból visszatérő" albuma, az ULTRA! Hosszú idő után ez volt az első lemez Alan Wilder nélkül, akit egy kis produkciós csapattal (és Tim Simenon producerrel) helyettesítettek. És noha 1997-ben minden együttestag azt nyilatkozta, hogy milyen jó hangulat uralkodott a stúdióban a felvételek alatt, később mégis ezt az albumot nevezték meg az egyik legnehezebben megszülető Depeche Mode-albumnak.
 
Az Ultra a maga idejében összességében csalódást okozott, és nem kérdés, hogy a Songs Of Faith And Devotion után kissé üresnek, és lassúnak tűnt. Manapság viszont a legtöbben úgy gondolunk vissza az Ultrára, mint az Alan időszak és a Martin-uralta tisztán elektronikus korszak közti békés, emelkedett nyugvópontra.
 
Ezekben a napokban tehát az Ultra körül forog majd minden!
 
Elsőként itt a lemez playlistje. Nektek melyik a kedvenc dalotok róla? :)
 

Szólj hozzá!
home martin 1997 kiadvány jubileum producer ultra alan 2022 insight useless freestate its no good songs of faith and devotion barrel of a gun the love thieves uselink sister of night jazz thieves the bottom line tim simenon painkiller junior

30 éves a Bloodline: Freeze

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 13. - Szigi.
A 30 éves Recoil nagylemezt, a Bloodline-t az utolsó dalával, a csak CD-n és kazettán megjelenő FREEZE-zel zárjuk. Ez az album egyetlen tisztán instrumentális felvétele (a The Defector-t Hopkins hangja miatt csak fél-instrumentálisnak mondanám), és egyben a lemez legnyugodtabb felvétele, egy kicsit ki is lóg az agresszív hangzású korongról nyugodt fennköltségével. Halkan, egyre erősödve kezdődik, "buborékos" hangzással, elektronikus effektekkel, de aztán nagyon hamar kiderül, hogy egy szépséges zongora lesz a főszereplő (ilyen módon a dal leginkább a szépséges zongorás Recoil és DM instrumentálisoknak a rokona (Grain, Stjarna, Sibeling)). Egy idő után több zongora is megjelenik, ám a háttérben a "buborékeffekt" szinte végig megmarad. A dal kétharmadánál plusz effektek érkeznek, van rá esély, hogy legyen a dalból egy kisebb katarzis, ám aztán egy buborékpukkanás és minden újra "befagy" (stílszerűen), és egy diszkrét plusz témával kiegészülve szépen nyugodtan minden lehalkul.
 
Így zárul a holnap 30 éves Bloodline lemez. Holnap pedig Ultra :) Ezzel a fanvideóval búcsúzunk a mai naptól!

Szólj hozzá!
szubjektív cd videó 1992 kazetta kiadvány jubileum freeze grain fanvideó 2022 bloodline instrumentális recoil szólóprojekt the defector stjarna sibeling

30 éves a Bloodline: Bloodline

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 13. - Szigi.
A holnap 30 éves Bloodline hatodik dala (vinylen az album záródala) a címadó alkotás, a BLOODLINE! Erőteljes kezdés, majd jön Toni Halliday dúdolása, hogy aztán ismét egy igencsak erőteljes, dobok által uralt alkotás kerekedjen ki a dalból. Toni agresszív, erotikus szövegei kicsit elvesznek a vad hangszerelésben, ám ez az egyetlen dal, ami valamennyire dalszerű, sőt, még refrénje is van (a "you just never get what you want" rész). A suttogós-nyöszörgős ének és a kieresztett hangú refrén a gruge időszakot, vagy a későbbi Garbage együttest is eszünkbe juttathatja... A kissé kaotikus szövegű második versszak után jön a második refrén, majd pedig egy hatalmas kiállás következik a dalban (nagyon emlékeztet a dal felépítése az egy évvel későbbi Rush-ra!). A kiállás gyönyörű (jó is egy kis pihenő az erőszakos hangszerelésű kezdés után). Aztán persze egyre több nyugtalanító dolog történik: ismét valaki énekel, felismerhetetlenül (megint a McCarthy kislány, vagy Toni?), aztán jönnek a dobok, majd némi meglepetésre Angelo Badalamenti témája Twin Peaks című filmből (Laura Palmer's Theme) szólal meg, amit egy évvel korábban a szintén Mute Records-istálló színeiben futó, a Bloodline lemezen is szereplő Moby is felhasznált az egyik legnagyobb slágerében (Go). Aztán jönnek vissza a dobok, jön a gitárszerű hang, sejtjük, hogy újra le lesz szedve a fejünk, és jól is sejtjük: ez a kiállás és visszatérés az itéletnapi harsonájával, a kántálással, valamint Toni jól hallható levegővételeivel és dühödt éneklésével Alan zsenialitásának iskolapéldája. Aztán elhalkulás... pont, mint a Rush-ban :)
 

Szólj hozzá!
szubjektív 1992 twin peaks go kiadvány rush jubileum moby 2022 garbage angelo badalamenti bloodline recoil szólóprojekt mute records toni halliday laura palmers theme

30 éves a Bloodline: Curse

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. április 13. - Szigi.

Az Edge To Life Violator-hangulata után meglepetésre mintha az I Want You Now kezdődne, legalábbis ugyanazt a lihegős sample-hangot hallhatjuk, majd aztán a beinduló törzsi ritmusok helyett váratlanul lecsupaszodik a hangzás, megjönnek a Nitzer Ebb-basszusok, majd egy ismerős hang azt mondja, hogy "3-2-1-kick it" Aztán elindul egy lendületes rappelés, ráadásul óriási mennyiségű szöveggel - a dal címe az, hogy Curse, a rapper pedig nem más, mint a jó öreg Moby, aki ekkor még csak egyike volt a Mute Records feltörekvő kedvenceinek (bár már volt egy nagy slágere, a Go), itt pedig teljesen szokatlanul spirituális és közéleti kérdéseket feszegető dühödt rappelést hallhatunk tőle. Moby hangja 2 félhanggal lejjebb van tekerve. Következik egy "you're blind" rész, majd újabb, egyre erőteljesebb rappelés következik a későbbi világsztártól, hogy aztán hirtelen elhallgasson minden, visszajöjjön az I Want You Now lihegős sample, majd egy hosszas, kényelmes, de tempós instrumentális levezetés következzen, politikus beszédekkel megspékelve. Az elhangulás után pedig következik az album második címnélküli (fél)instrumentális átvezetője. A félelmetes effektek és a gyászos szinti előtt visszafelé eljátszott szöveg hallatszik: az "énekes" nem más, mint a Mute Records másik üdvöskéje, Diamanda Galás, aki 8 évvel később a Strange Hours című dalban viszi a fő vokált. Diamanda a 23. zsoltárt, a "The Lord Is My Shepherd"-et kántálja, és ez van megfordítva a mintában. Bizarr :)

Szólj hozzá!
szubjektív 1992 go kiadvány nitzer ebb jubileum moby 2022 bloodline curse recoil diamanda galás i want you now szólóprojekt mute records strange hours the lord is my shepherd
süti beállítások módosítása