Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

35 éve jelent meg a 101!

2024. március 13. - Szigi.
És akor ma is bejegyzésdömping: ma 35 éve került ugyanis a boltokba a 101 című koncertalbum és „koncert-dokumentumfulm“. A lemez a zenekar Music For The Masses turnéjának utolsó szakaszát és az 1988 június 18-i, 101-edik zárókoncertet örökíti meg a kaliforniai Pasadenában, a Rose Bowl stadionban.
 
Állítólag Alan Wilder találta ki a lemez címét (101): egyrészt ez az alőadás volt a turné 101. és egyben utolsó fellépése, másrészt pedig véletlenül ez egy híres autópálya elnevezés Los Angeles környékén. Az ex-KROQ műsorvezető Richard Blade a Stuck In The '80s 2017-es interjújában azt mondja, hogy amikor a koncert előtt Andy Fletcherrel interjút készített a "turné 101. koncertjéről", Richard ezt követően az egyszerűség kedvéért továbbra is "1 0 1"-nek nevezte a koncertet, amire - Richard állítása szerint - Alan Wilder azt válaszolta, hogy "1 0 1!". Imádom!" Korábban a munkacím "A Brief Period Of Rejoicing" volt, ami egy Winston Churchill-mintára utal, amely ugyanezt a mondatot tartalmazza DM Black Celebration című dalának elején. Martin egyszer azt is említette, hogy „Mass” volt a munkacíme a lemeznek.
 
A hangulatos, nyolcvanas évek tökéletes lenyomatát adó, kissé cseng-bongóan szóló dupla koncertlemezre a Depeche Mode kicsit populárissá fésülte a Music For The Masses Tour setlistjét. Ejtették a Pipeline-t (a Somebody kedvéért), elhagyták az ekkortájt gyakran játszott Sparks-feldolgozást (Never Turn Your Back On Mother Earth), és visszavettek olyan, ekkortájt cseredalként használt slágerket, mint a People Are People és a Just Can’t Get Enough (!).
 
Itt a legteljesebb koncertfelvétel a 101-ből:

Flamencotáncosnő a színpadon - Madridban járt a Depeche Mode

Ezekben a másodpercekben ért véget a fellépés Madridban. A zenekar majdnem a szokásos 2024-es első estét játszotta - a Speak To Me és a Waiting For The Night volt a kivétel (a Before We Drown és a Condemnation kárára). Az est meglepetése egy flamenco táncosnő felbukkanása volt a színpadon az Enjoy The Silence alatt. Állítólag a DM néhány napja vett részt egy flamenco előadáson és ott akadtak rá a produkcióra. Nem semmi, ha ez a táncos rész rá fog kerülni egy esetleges későbbi hivatalos kiadványra! Van egy rossz minőségű videó is erről az igazán spanyolos eseményről.

Madrid, első este, setlist:

Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts
Precious
Before We Drown
Strangelove
Somebody
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
Behind The Wheel
Black Celebration
Stripped
John The Revelator
Enjoy The Silence(+flamenco encore)

Waiting For The Night
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus

Itt pedig a flamencos Enjoy The Silence!

Memento Mori Tour, Live In Madrid - ez lesz a hivatalos turnékiadvány!

Már éppen aggódni kezdtem, hogy mi a helyzet a Memento Mori Tour hivatlaos koncertfelvételével, de most megnyugodhatok, ugyanis ma (és két nap múlva) MADRID lesz a házigazdája a Depeche Mode legújabb hivatalos koncertfelvételének! Ma este és holnapután este fognak forogni Anton Corbijn kamerái. Ez egyébként a turné 101. fellépése - a 101. kiadásának 35. évfordulójának előestéjén! A képet köszönöm a Mode On FB oldalnak!

madrid101.jpg

Már csak 12 koncert van hátra a Memento Mori Tour-ból

Most pedig a 40 és a 30 évvel ezelőtti események után napjainkba ugrunk át, ugyanis ma 5 nap szünet után folytatódik a Memento Mori Tour! A fiúk Madridban dupláznak, az első ránézésre kevésbé impozáns épületnek tűnő WiZink Centerben. Pont a napokban írtam arról, hogy a DM és Spanyolország viszonya nem indult tökéletesen: ennek ellenére a DM 1987 óta mindössze a The Singles Touron nem ejtette útjába a spanyol fővárost.
 
wizinkcenter_baja_madrid.jpg

Dél-Afrika, Szingapúr, Sydney - ez tényleg Exotic Tour volt!

A People Are People-napot lezárva máris 10 évvel közelebb ugrunk napjainkhoz, ugyanis 30 évvel ezelőtt Sydney-ben lépett fel a zenekar. Az 1984-es hamvas People Are People-t éneklő fiatalokból 1994-re, az Exotic Tour-ra már súlyos problémákkal küzdő zenekartagok lettek, és a hangzás is igencsak megváltozott, ami ez ebből a teljes koncertfelvételből hallható.
 
Hogy felvegyük újra az Exotic Tour ritmusát, fordítottam néhányat Daryl Bamonte ekkortájt írt turnénaplójából. Azóta nem említettem meg őt, mióta leléptek Dél-Afrikából, hogy a világ még egzotikusabb tájai felé kalandozzanak.
 
Február 27., Utazás:
 
"Végre búcsút intünk Dél-Afrikának. Kellemes volt az itt tartózkodás, de négy hét kemény munka után már alig várjuk, hogy egy érdekes távol-keleti látogatásra induljunk."
 
Február 28, Szingapúr:
 
"Nem tudom, bárki is hallja-e, de valójában fizikailag lehetetlen 1 embernek egyik helyről a másikra mozgatni 7 telerakott poggyászkocsit, ráadásul egyszerre. Különösen, amikor reggel 7 óra van, 11 órája repültünk és úgy érezzük magunkat, mintha forró fóliába lennénk csomagolva. Köszönet az Úrnak azokért az önzetlen vándorszínész-társulatárt, akiket más néven "The Crew" néven ismernek (különösen Jeremy Scott Webb-nek!)
 
Március 2, Szingapúr: "Három napja vagyunk itt. Nagyon jó biztonságban sétálni az utcán, de amikor valami egy kicsit biztonságosabb, az egyben egy kicsit veszít az izgiségéből. Elég bizarr volt látni Martin Gore-t DJ-zni egy reggae bárban ma este - na, ez az esemény egyszerre volt biztonságos és "izgi".
 
Március 5., Perth:
 
"Valami furcsa dolog történik. Az emberek kezdenek furcsán viselkedni. Azt hiszem, túl sok időt töltöttek a repülőtereken."
 
Március 8., Melbourne:
 
"Sikerült ma egy farmert, egy rövidnadrágot, két pólót és egy napszemüveget elcsípnem a Stussytól és a Massimótól, így egy pillanat alatt megdupláztam a ruhatáramat. A ma esti koncert a "Batman Avenue"-n lesz. Jó látni, hogy az ausztráloknak van humorérzékük."
 
Március 13., Sydney:
 
"Ma Terri nénikémmel ebédeltem, és azt mondta, hogy pont úgy nézek ki, mint az apám, amikor Angliából kivándorolt. Na most, nem tudom, hogy apám mit csinált Dagenhamben az ötvenes években, de azért elég messzire kellett mennie, hogy úgy nézzen ki, mint én...".
 
Szingapúrhoz különös módon más és más társul utólag a zenekar tagjainak, de senki sem úgy emlékszik vissza erre az időszakra, mint élete legjobb időszakára.
 
Andy (2011):
"Emlékszem, hogy nem voltam valami jól Szingapúrban, és az is megvan, hogy a többiek egy nagyon brutális estét csináltak! Emlékszem, hogy egész nap mindenki az ágyban volt, kivéve engem. Egyfajta tanulás volt ez. Szörnyű időszak volt ez számomra, és azt gondolom hogy tényleg tanultam mik a gyengeségeim és hogy hogy küzdjek meg velük. De azt hiszem, ez mindenkivel előfordul az élete egy bizonyos pontján".
Andy (2005):
"Az az igazság, hogy valószínűleg ez volt a legszörnyűbb időszaka a bandának. Én depressziós volt végig a turné ideje alatt, Dave drogfüggő volt és a banda nem volt beszélő viszonyban egymással. Elég vicces módon az egyetlen dolog, amire emlékszem a turnéból, az a szingapúri koncert volt 1994-ben, amikor a helyi stadionban játszottunk. Nagyon jó este volt, annak ellenére, hogy az időnk teljes részét külön töltöttünk, mivel ez egy nagyon nehéz időszak volt számunkra."
Martin (2016):
"Az 1993-1994-es turné, ami a Songs Of Faith And Devotion-hoz kötődött, egy 18 hónapos turné volt, és körbejártuk a világot és emlékszem, hogy egyszer Szingapúrban voltunk, és akkor már úton voltunk, mittudomén, 14 hónapja. És ilyenkor az emberben előjönnek a gondolatok: "Mi a fenéért vagyunk mi Szingapúrban? Egyetlen lemezt nem adtunk el még itt! Hát, azonnal újra leiszom magam!" Mindannyian ügyesen túléltük ezt a turnét haláleset nélkül, de azt gondolom, hogy éppen csak hogy..."
 
Itt pedig a pont ma 30 éves fellépés Sydneyből:
 

Az Almost Predictable Almost blog írása a People Are People kislemezről

Ahogy azt megszokhattátok, a kerek évfordulókon lefordítom az adott kislemezhez tartozó szócikket David McElroy nagyszerű blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról. Most sincs ez másképpen, nézzük a People Are People-ről írtakat, hevenyészett fordításomban:
 
"A Construction Time Again keverése során Berlin olyan nagy hatással volt a Depeche Mode-ra, hogy úgy döntöttek, a Some Great Reward című album folytatását is a Hansa stúdióban veszik fel. A zenekar, Daniel Miller és Gareth Jones Berlin felé vette az irányt, és a Hansa belső tereit kihasználva egy dübörgő nagylemezt készítettek, amely továbbfejlesztette és kikristályosította az "ipari zene találkozik a poppal" hangzást.
 
Az első dal, amit a világ hallhatott az albumról, a People Are People volt, amely nemcsak a Depeche Mode legmagasabb brit listás helyezését hozta, hanem Németországot is meghódította, és meglepően magas helyezést ért el az amerikai Billboard listán.
 
A People Are People (BONG 5) vitathatatlanul a Depeche Mode egyik legnagyobb kislemezes slágere, mégis ez egy olyan dal, amelyet a zenekar az 1988 júniusi Rosebowl koncert óta nem tűz a koncertrepertoárjára. Úgy tűnik, szégyellik, kétségtelenül a meglehetősen egyszerű szövege miatt, de ki mondaná azt, hogy amikor a People Are People elindul a 101 lemezen, nem fut végig a hátán a hideg a dal felcsendülésétől? Nem azért megyünk el egy Depeche Mode koncertre, hogy elemezzük a dalszövegeket (erre valók a blogok...), hanem hogy ugráljunk, énekeljünk és jól érezzük magunkat. A People Are People szívesen látott kiegészítője lett volna a közelmúltbeli setlisteknek.
 
A kislemez 1984. március 12-én jelent meg, és tökéletes ízelítő volt abból, ami a Some Great Rewarddal következett. A kislemezen szinte mindenből mintát vettek és Synclavieren keresztül játszották le, beleértve egy mintát, amiben Martin azt a "fúj-fütyül-fúj" hangot adja ki, amit most mindannyian énekeltek - ugye, igazam van? Ez volt az a pont, ahol a Depeche Mode elkezdte maga mögött hagyni a pop világát, bár ahogy az album is bizonyította, még mindig tudták, hogyan kell egy popos refrénhez nyúlni. A Construction Time Again-en már játszottak a sampling fogalmával, majd a Black Celebration-nél kifejlesztették a dicsőséges, sötét, egyedi hangzásukat, de a Some Great Reward volt az, ahol mindkét album legjobb részeit egyesítették. Ez volt az a pont, amikor a Depeche Mode első fázisa átadta a helyét a másodiknak.
 
A People Are People első kritikái, ahogy azt már mindannyian megszokhattuk, vegyesek voltak. Roy Hay a Culture Club nevetséges újdonságokat játszó zenekarból, egy olyan bandából, amelynek egész karrierje egyetlen másodpercet sem tartalmaz semmi érdemlegeset, a Record Mirrorban azt mondta: "Tényleg felnevettem, amikor először szólalt meg". Alig hét hónappal a People Are People után a Culture Club kiadta a The War Songot. Hay úrnak nyilvánvalóan nincs érzéke az iróniához. A Smash Hits sokkal pozitívabb volt, mondván, hogy a dal "Simán az eddigi legjobbjuk, és ez a keményebb irányzatot utánzók garmadait fogja életre hívni".
 
A kislemez március 24-én a 29. helyen került az Egyesült Királyság slágerlistájára, és az ezen az oldalon látható március 22-i előadás ezt az eseményt jelezte. Van néhány dolog, amit érdemes megjegyezni az előadásból. Szokatlan módon Martin visel felsőt, de ez csak egy mellény, és a hozzá tartozó bőrnadrág és a melltartó, amely legalább két számmal túl nagy neki, segít visszaszerezni néhány értékes Martin-pontot. Emellett felváltva kalapáccsal ütögeti a fémdarabokat és egy furcsa dobot. Alan elkezdte kialakítani a Wilder-rajongók által kedvelt magas frizurát, és egy hullámos vasdarabot ütöget, amire valamiért az van írva, hogy PUS. De legalább van egy szintetizátora. Dave-re és Andy-re viszont egyértelműen nem lehetett rábízni fém- vagy vasdarabokat - nekik csak egy-egy dobverő és cintányér jutott.
 
A brit poprajongóknak egyértelműen tetszett ez az előadás, és a következő héten a People Are People a top 10-be száguldott, a 9. helyen landolva. A következő héten ismét feljött az 5. helyre - a zenekar eddigi legmagasabb brit listás helyezése. De várjunk csak! A következő héten még tovább jutott, ezúttal a 4. helyre. A Depeche Mode ismét bejutott a Top 10-be, de sajnos ez a 4. hely maradt a csúcs. A BBC-nél zajló munkabeszüntetés azt jelentette, hogy a zenekar nem játszhatta újra a dalt a Top Of The Pops-ban, így sajnos a dal lendülete megtorpant. Ahelyett, hogy magasabbra, esetleg az 1. helyre emelkedett volna, a következő héten a 6. helyre esett vissza. A következő héten a 9. helyre esett vissza, mielőtt még egy hétig a Top 20-ban maradt volna a 20. helyen, végül a 36., 50. és 74. helyeken keresztül "ütve, rúgva és kiabálva" hagyta el a slágerlistákat. (utalás a dalszövegre - a ford.)
 
Ezt a rendkívül lenyűgöző teljesítményt Németországban még felülmúlták, ahol a dal három hétig volt az 1. helyen, és most először Amerika is megadta magát a Depeche Mode varázsának, és a dal a figyelemre méltó 13. helyig jutott. Egy igazi világsláger volt tehát a kezükben.
 
Mint már említettem, a dalt a zenekar 30 (azóta 36 - a ford.) éve nem veszi figyelembe élő szettjeiben. Azonban 226 alkalo ígymmal szerepelt, és jó lenne újra hallani.
 
A Love In Itselfhez hasonlóan a People Are People B-oldala egy ismét Alan Wilder-szerzemény, az In Your Memory volt. Eredetileg a Depeche Mode információs szolgálat 1984. márciusi hírlevelében Place It In Your Memory néven jelentette be a dalt, amely a Foolshoz hasonlóan egy újabb nagyszerű Alan tollából származó szám. Ez egy fülbemászó, csilingelő szám, tele a korszak Depeche Mode-jának "bleeps és bashes" hangjaival, ugyanakkor sosem játszották koncerten.
 
A videó nem rossz, bár annyira nem is jó. Az élőszereplős jelenetek, amelyekben a zenekar dolgokat ütöget, fogantyúkat forgat, karokat húzogat és dolgokat tol, keverednek a tényleges énekes jelenetekkel, amelyeket mind a HMS Belfaston forgattak, ami egy olyan hajó, amit meg lehet látogatni, ha valaha is megengedik valakinek, hogy újra Londonba utazzon,
 
Szerencsére a hajó már nincs aktív szolgálatban. Ha az lenne, akkor Dave 57 másodperc múlva táncolva, ahelyett, hogy kormányozná a dolgot, valami szörnyűség történhetett volna. A "Depeche Mode Megkísérel Ellopni Egy Hadihajót De Kudarcot Vallanak" jelenetek között van még rengeteg stock felvétel katonákról, fegyverekről, háborúról és így tovább, mert legyünk őszinték, vajon bármelyikünk is érti, hogy mi késztet egy embert arra, hogy gyűlölje a másik embert? Ez egy mély dolog. Dave Everything Counts trükkje, hogy táncol, miközben a videót rákeverik, visszatér a második versszakban, és Martin is feltűnik a saját soraival
 
És így folytatódik a dal. Még több hajó, még több zavarba ejtő stock felvétel és még több felvétel Martin és Dave énekléséről. Igazából nem sok minden történik."
 

People Are People búcsú, 1988, 101

És itt a People Are People búcsúja a Depeche Mode koncertektől! Ahogy említettem, a Music For The Masses Touron az elején hosszabb változatban játszották, aztán 1988 tavasztól már alig-alig szerepeltették a dalt, de a turné utolsó fellépésére, a pasadenai Rose Bowl-bulira előszedték a nagy 1984-es slágert. Ezzen az ünnepélyes meneteléssel - ami rákerült a 101 koncertvideóra és albumra is - vonul ki a People Are People a DM koncertek történelméből!
 

People Are People, 1987 - több szöveggel és zenei résszel!

A People Are People mindmáig a Music For The Masses Touron csendült fel utoljára, és igen kalandos módon búcsúzott a DM koncertrepertoárjától. Ahogy már említettem, már nem akarták ezen a turnén játszani a dalt, úgy tűnik, hogy Dave és Alan (!) kardoskodott amellett, hogy mégis felcsendüljön. A dalt elég alaposan átdolgozták: a "végével", a gitáros, menetelős részével kezdődik, és csak utána jön a többi rész.
 
Ami viszont különösen érdekes, hogy az első néhány koncerten egy hosszabb változatát adták elő a dalnak: október 30-ig volt egy betoldott középrész a második versszak előtt, ahol a Different Mixből még bele is énekli Martin a csak ott hallható sorokat: "Shouting at me - Decency - Sure it exists - Head to your fists" sorokat.. Október 30 után viszont - egy párizsi fellépést leszámítva - ezt a részt kihagyták a dalból, azaz turné közben változtattak a dalon - talán nem kell hangsúlyoznom, hogy mekkora esemény a DM koncerttörténelmében. Sőt, aztán Martin és Andy "beváltottta a fenyegetést", és a dalt jónéhány fellépésen ki is hagyták az eljátszott dalcsokorból - a dal egyenesen Pasadenába, a Rose Bowl-ba tért vissza a repertoárba.
 
Következzék most ez a különleges People Are People az október 29-ei torinoi koncertről, a DM Live Wiki oldaláról:
süti beállítások módosítása