Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Őrület és izgalom a 101 koncert körül - és egy törékeny ellenpont Martintól

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
Alan, Shunt Q+A: "Ha újra kellene kezdenem az egészet, nem hiszem, hogy sokat változtatnék, eltekintve néhány frizurától és attól a hülye csizmától, amit a "101"-ben viseltem. Ja, és azt is biztosra venném, hogy nem ébredtem fel aznap, amikor az "It's Called A Heart" klipjét forgattuk."
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Az egész Depeche dolgot valahogy ekkor értették meg az emberek. Az album még a Billboard Top 40-be is bejutott, amikor ott turnéztunk. Borzasztóan fontos mérföldkő volt.
Andy Franks (turnészervező): Amerika egyszer csak fel- és ráébredt. Az egész ország, egyszerre.
Dan Silver (koncertszervező): Hirtelen divatossá váltak. Csupa jó dolog történt velük.
Andy Franks (turnészervező): Dél-Kalifornia ma is és akkor is különbözött a többi államtól. Régóta favorizálta már a Depeche-t ott az egyik rádióadó, a KROQ. Mintha az együttes saját állama lett volna.
Dan Silver (koncertszervező): Ebben az értelemben, valóban nem a tömegeknek játszottak, hanem csak egy extrém, de annál kiváltságosabb közönségnek.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Az ember egyszer csak ráébredt, hogy milyen fontos ez az együttes a rajongóinak. Ilyenkor kifejezetten a 16-17 éves, Narancsvidékről származó elidegenedett fiatalokról beszélek. A Depeche Mode szövegei, és zenéje teljesen lenyűgözte őket. A dolog teljessé tétele érdekében, a '101' film ötlete ezen okból fogalmazódott meg. Arra gondoltunk: "Vajon mi lenne, ha az egyenlet másik oldalára odaraknánk magukat a rajongókat?!" Felraktunk hát egy tucat rajongót a turnébuszra és átzavartuk őket az országon. Maga film legalább annyira a rajongókról szólt, mint az együttesről.
Rádió VJ: Itt a 92.7, WDRE, New York, New Music. Jó estét! A Nevem Malibu Sue. A Depeche Mode filmet forgat és szeretné, ha rajongók is lennének benne. A jelentkezőknek minimum 18 évesnek kell lenniük, illetve rendelkezésre kell állniuk június 10. és 18. között. A válogatás vasárnap este 7-kor lesz, a Malibu diszkóban. Öltözzetek a mozihoz! Sok szerencsét!
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Azt hiszem, a rajongók szerepeltetése megnyerő pontja volt a filmnek. Mindezek felett ott volt az együttes, aki mintha jelezte volna: "Itt vagyunk, betörtünk Amerikába!" Ugyanakkor izgalmas volt a bandát a rajongókon keresztül is látni. Az alternatív kultúráról szólt az egész. Pennebakernél jobban pedig senki sem örökíthette volna meg a dolgot, hisz ő mindig is ezt tette.
Daniel Miller (Mute Records, elnök): Akkoriban a Virgin végezte a videók terjesztését számunkra. Dolgozott náluk egy fickó, akit Angus Margerison-nak hívtak. Ő ajánlotta: "Miért nem kéritek fel Pennebaker-t?" Erre én: "Biztosan nem csinálná meg." Pennebaker mégiscsak egy legenda. Jónéhányat ő készítette a legfontosabb rock dokumentációk közül. Végül, mégis felhívtam és annyit mondott: "Megcsinálom."
Andy Franks (turnészervező): Csináltunk ugyan már TV műsorokat és hasonló felvételeket, de filmhez hasonlót még sohasem. Erre csak annyit mondtak: "Észre sem fogjátok venni a kamerákat." "Dehogynem!" - gondoltuk. Egész idő alatt a nyakunkon ültek.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Mint a legyek a falon.
Andy Franks (turnészervező): Így volt.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Szerettünk volna érzékeltetni azt, hogy a film nem valamifajta jól megkomponált marketing eszköz a zenekar részéről.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Olyannyira jól ment a szekér, hogy elhatároztuk, nem egyszerűen csak az amerikai szakaszt, hanem az egész turnét megkoronázzuk egy különleges koncerttel.
Dan Silver (koncertszervező): Az amerikai turné egyszerűen fenomenális volt, üzletileg is. A befejező koncert mindössze annak a kinyilvánítása volt, hogy a turné véget ér és felhívja a figyelmet, "Itt az együttes!"
Dave Gahan: Azt hiszem, kezdetben egy Altamont (The Rolling Stones 1969) típusú ingyen koncertet akartunk adni a rajongóknak. Viszont lehetetlennek tűnt megszervezni, főként azért, mert a promóterek nem igazán akartak befektetni.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Egy olyan stadion mellett döntöttek, amelyet jó ideje, már a '70-as évek óta nem használtak zenés rendezvényre. A kérdéses az volt, hogy vajon sikerül-e nekik a dolog.
Andy Franks (turnészervező): Idegesek voltak amiatt, hogy bizonyos értelemben túl nagy kockázatot vállalnak. Hatalmas volt az a stadion.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Igazán bátor lépés volt.
Riporter: Mondjátok, miért vállaltátok be ezt a dolgot? Amikor először hallottam, meggyőződésem volt, hogy az emberek zöme azt gondolja majd: "Ez egy igen komoly rizikó ennek a zenekarnak!"
Dave Gahan: Előadtuk az ötletünket különböző embereknek. Még azok az emberek is, akik régóta velünk dolgoztak -például az Államokban dolgozó ügynökünk Wayne Forte- azt gondolták, megőrültünk. Még a lemezkiadó is azt gondolta, sohasem töltjük meg azt a stadiont.
Dan Silver (koncertszervező): Hazárdjáték volt. Dupla vagy semmi volt az együttes részéről.
Andy Franks (turnészervező): Abban az esetben, ha egy fedett csarnokban mindössze a helyek felét adja el az ember, mindig ott a lehetőség, hogy elfüggönyözzön bizonyos részeket, hogy ne nézzen ki rosszul a dolog. Ezzel szemben, ha szabad ég alatt van a koncert...
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Védtelen vagy.
Andy Franks (turnészervező): Pontosan.
Dave Gahan: Biztosan voltunk abban, hogy a rajongók akár Texasból vagy New York-ból is átutaznának ezért a koncertért.
Neil Ferris (rádió promóter): Az egyik nap együtt ebédeltem egy ismerőssel, aki a BBC TV-nél dolgozott. Azt mondta: "Jövő héten Amerikába utazom. A Pet Shop Boys-t fogjuk filmezni. A Rose Bowl-ban játszanak, Pasadénában. Valami 150.000 vagy 100.000 embernek játszanak ott." Azt kérdeztem: "Mikor?" Megadta a dátumot. Erre én: "Nem hiszem, hogy az a Pet Shop Boys lenne. Inkább a Depeche Mode." Erre ő: "Ők nem töltenék meg a Rose Bowlt." Kimentem az utcára, egy telefonfülkébe és felhívtam Danielt. Visszamentem, és nagyon büszke voltam. Csak annyit mondtam: "A helyzet az, hogy a Pet Shop Boys egyik formációja lesz a Depeche Mode előzenekara!" Igen!
Dan Silver (koncertszervező): A produkción, beszerelésen dolgozó embereken nagy volt a nyomás. Óriási vállalkozás volt. Emlékszem, az állványozók csak nézték a hangfalcsoportokat, és azt mondogatták: "Ez kettővel több, mint ami a Grateful Dead-en volt."
Andy Franks (turnészervező): A fazont, aki a Woodstock-ot építette, Chip Moncknak hívták - valóban ez volt az igazi neve. Szóval, az ő ötlete volt, hogy négy pillérre állítsuk a színpadot, így annak a teteje leereszthető lesz a földig. Fellógatták hát az összes fény- és hangcuccot, hogy a végén egyszerűen csak felhúzzák azt. Természetesen, amikor fel akarták húzni, egyszerűen nem mozdult. Le kellett szedniük mindent és kezdtünk kifutni az időből.
Andy Franks - 1988 (turnészervező): Minden csúszik! Eddig csupa szerencsétlen dolog történt ma itt, kezdve a tetővel. Minden, ami történik, késésben van. Mindennel csak a gond van. Leégett néhány szintetizátor és még sorolhatnám...
Andy Franks (turnészervező): Végül, lezajlott a koncert. A tető a helyére került, leszedtek, majd újra felraktak rá mindent. Egy daru, hatalmas kötéllel tartotta hátulról a színpadot, hogy ne zuhanjon le a közönségre.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Próbált már meg valaki egy darut kölcsönözni Kaliforniában, péntek este?
Andy Franks (turnészervező): Gyilkos vállalkozás délután 5 után.
Dan Silver (koncertszervező): Az időjárás borzalmas volt. Az együttes véghez vitte a legviccesebb hangpróbát, amit valaha láttam. Martin babrált valamit a gitáron, teljesen oda nem illő dalokat játszott. Igazából nem is volt valódi hangbeállás. Az egész szétesett és extrém volt.
Alan Wilder: A turné azon egyetlen koncertjén egy másik monitor és hangosító rendszert kellett használnunk, már csak a hely nagysága miatt is. Egy olyat, amit addig még sohasem használtunk. Naná, hogy minden elromlott. Azt hiszem, a billentyűzet tulajdonképpen működött, viszont a saját hangunkat már nem hallottuk vissza a monitorokból. Dave süket volt.
Dave Gahan: Emlékszem, felmentem a színpadra és menten el is ment a hangom. Akár most. Piszok gyorsan elment a hangom. Végül azonban valahogy túléltük... Lenyűgöző volt.
Andy Fletcher: A filmben minden benne van. Az összes izgalom. A hosszú séta a színpadig.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Nincs ahhoz fogható érzés, amit 65.000 ember kreál egy stadionban, már csak a jelenlétük is. Igazán fontos mérföldkő volt ez az együttes életében.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): A 'Blasphemous Rumours' alatt, amikor Dave arról énekelt, hogy Istennek rossz a humorérzéke, az ég egyszer csak megnyílt, villámlott és ömleni kezdett az eső. (azóta kiderült, hogy a Sacred alatt történt mindez, a villámlás pedig a Something To Do alatt).
Dave Gahan: Klasszikus történet. A felhők összegyűltek és hirtelen megnyílt felettünk az ég. Rémisztő volt.
Martin Gore: Sokat viccelődtünk azon, hogy olybá tűnik, a szomorúság fellegei követnek bennünket bárhová. Manapság annyira már nem jellemző, de voltak idők, amikor jóformán minden egyes este, bárhol is játszottunk, esett.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Az áramelosztók egyike sem volt természetesen letakarva. A produkciós csapat szerint ugyanis: "Soha, de soha nem esik az eső júniusban, Kaliforniában." Erre mi: "Pedig, ez eső! Elővennétek néhány vízhatlan ponyvát?" Ez a dolog önmagában is elég volt a rádióknak és a sajtónak, hogy beszéljenek rólunk. Az egész pontosan akkor történt, amikor Dave azokat a sorokat énekelte.
Dave Gahan: Olyan volt, mintha legalábbis a Stones 'Sympathy For The Devil' című számát akartuk volna eljátszani. Nyílván, azért túléltük.
Andy Franks (turnészervező): Nagyon nagy esemény volt. Masszív koncert, 70.000 eladott jeggyel. Bizonyosan ők voltak a legnagyobb angol banda, illetve talán egész Amerikában az egyik legnagyobb banda akkortájt.
 
Látható, hogy volt nagy őrület és izgalom a 101 koncert körül - következzék most a koncert egyik törékeny ellepontja Martintól, ez az A Question Of Lust!

Szólj hozzá!
live időjárás koncert videó 1989 pet shop boys 1988 martin vhs 101 dave turné jubileum sacred 4k koncertfilm alan the rolling stones daniel miller koncertlemez sympathy for the devil kroq 2024 előzenekar pasadena blasphemous rumours something to do a question of lust rose bowl its called a heart andy franks daryl bamonte bruce kirkland second vision malibu sue shunt fórum q+a dan silver chip monck

A nagy bejelentés

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
A Depeche Mode szinte kirobbanó amerikai betörésében 35 éve a KROQ rádió vállalt főszerepet. A KROQ Amerikában élő angol rádiós DJ-je, Richard Blade lett a Mode legfőbb kaliforniai támogatója: „Az áttörésük 1985-ben volt, mikor a Palladiumban játszottak. Olyan jó volt a show, hogy a híre szájról szájra terjedt, és mikor visszajöttek, már két telt házas koncertet adtak a tizenhétezer férőhelyes Forumban [1987. december 4-és és 5-én], amit még a Duran sem tudott megtölteni. Úgyhogy fél évre rá mi javasoltuk [a KROQ], hogy a hetvenkét ezres Rose Bowl-ban lépjenek föl.”
Dave Gahan: „Ha egy ilyen koncerten játszol [mint a Rose Bowl-beli], az egésznek van valami vallásos hangulata. És ez nem csak a rajongóktól irányul az együttes felé, hanem fordítva is igaz. Valóban érezni a tömegből áradó energiát - én legalábbis érzem -, amint azt csinálják, amit te, és veled énekelnek. Nem mennék olyan messzire, hogy isteni rajongásnak vagy valami hasonlónak nevezzem, de hihetetlen energiát lehet érezni, amit szerintem egyikünk sem ért meg igazán.”
Blade kommentárja a 101 filmben is hallható:
Richard Blade: A Depeche Mode épp ebben a pillanatban hajt be a Rose Bowl Arénába egy gyönyörű nyitható tetejű klasszikus gépjárművel. Vajon ez egy Cadillac? Természetesen, mind fekete bőrben vannak. Reméljük, idejönnek a mikrofonhoz. Íme, a Depeche Mode! (...) Azt hiszem, Alan egy speciális köszöntővel készült számunkra.
Alan Wilder: Igen, így van. Jó reggelt! Jó reggelt kívánunk minden rajongónak, aki ma reggel hallgat, illetve néz bennünket. Szeretnénk bejelenteni a világkörüli turnénk speciális végállomását, amelyre június 18-án, szombaton kerül sor. Egy koncert lesz ez, amely tömegeknek szól, itt, a Rose Bowlban, Pasadenában.
Íme a bejelentés:
 

Szólj hozzá!
live koncert videó 1989 duran duran los angeles 1988 vhs 101 dave turné jubileum alan koncertlemez kroq 2024 pasadena rose bowl richard blade

Itt a másik MTV riport is

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
A Depeche Mode sokféle rajongójának bemutatása, fontos részét képezi a film végső felépítésének, ami végül a 101 címet kapta. A rendező együttműködött a Long Island-i fősulis, „new music” Radioval, a W-DRE- vel, akik táncversenyt rendeztek a Malibu Discoban. A nyolc győztes és a filmes stáb egy buszon összezárva megindult a 66-os úton a pasadena-i Rose Bowl felé. A sok locsogás nem sokat mutat meg a banda és a rajongók kapcsolatából, és Wilder igen szkeptikus volt a dologgal kapcsolatban: „Én meglettem volna a rajongók nélkül a buszon, de gondolom kellett, hogy megmutassuk a közönségünket is.”
A 101 a U2-féle Rattle And Hum mintáját követi - koncert, illetve az amerikai turnén készített színfalak mögötti felvételek, melyeken a turné pasadenai Rose Bowlban tartott kiemelkedő százegyedik koncertjére készülnek.
D. A. Pennebaker: „Úgy tűnt, a Depeche Mode alkalmatlan arra, hogy filmet készítsenek róluk, de a négy srác aligha lehetett volna kedvesebb. Fogalmuk sem volt az őket körülvevő világról, de kitalálták, hogyan csinálhatnak egy csomó pénzt egy magnóval. Volt az egyik srác, egy remek zenész, Alan, aki azóta már nincs velük. Aztán ott volt ez a másik bolygóról érkezett hihetetlen zseni, aki képes volt megírni ezeket a számokat, és persze ott volt Dave! És a másik srác. Imádnivalók voltak, de hogy lesz ebből film? Úgyhogy kieszeltük ezt a furcsa ötletet a rajongói busszal, és... működött. Alig akartuk elhinni!”
A „furcsa ötlet” tulajdonképpen akkor került napvilágra, mikor a Long Island-i angol nyelvű rádióállomás, a WDRE Malibu Sue című műsora bejelentette a mintegy háromszázötvenezer hallgatónak, hogy „a Depeche Mode filmet csinál, és szeretnék, ha néhány rajongójuk is szerepelne velük.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
Még egy MTV riport:
 

Szólj hozzá!
live interjú mtv koncert videó 1989 los angeles u2 1988 kiadvány 101 dave turné jubileum alan koncertlemez 2024 pasadena d a pennebaker rose bowl jonathan miller stripped könyv malibu sue wdre rádió rattle and hum

További érdekességek a 101-ről, plusz egy "Archives Special"

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
Továbbra is a ma 35 éve boltokba kerülő 101 koncertfilmre emlékezünk. Ezek voltak az együttes tagjainak és az együttes körül álló emberek véleményei arról az ominózus 101. koncertről:
 
"Egy kezdeti felvétel a Depeche Mode privát chartergépéről - egy testre szabott turbó- légcsavaros gép, a Music For The Masses megafonos lógójával - már tisztán jelezte, hogy a zenekar a rock arisztokratái közé emelkedett. Andy Franks egy csúcstechnológiájú, tégla nagyságú mobiltelefonon beszél a következő nap (május 27-ei) a tizennyolcezres philadelphiai CoreStates Spectrumban adandó koncerttel kapcsolatos problémákról: „Mivel ez a hétvége nemzeti ünnep, kicsit féltünk, nem fog-e túl üresnek tűnni a hely. Valahogy előrébb lehetne vinni a stadionban a színpadot? Az együttes eléggé aggódik, hogy túl üres lesz a nézőtér, de tízezer fő már elég jó tömeg, azt hiszem.” Május 20-án a Depeche Mode Chicagóban lépett föl, a Poplar Creek Music Theater-ben. Peter Bracke, a mintegy tízezer fős közönség egy tagja elmondja, mi minden változott, amióta a zenekar 1986. június 6-án utoljára itt játszott: „Bár Chicago mindig is nagy Mode-os város volt, a rajongók száma megnőtt, a tömeg sokkal nagyobbnak látszik, mint, két éve, mikor a Black Celebration Tour keretében jártak itt, de még az 1987. őszi Music For The Masses-koncertekhez viszonyítva is. A tömeg most már sokkal inkább a főáramba tartozókból állt, és hirtelen már nem éreztem többé titoknak a Depeche Mode-ot.”
 
„Mikor a Depeche Mode elhatározta, hogy a Rose Bowl-ban ad koncertet, vállalták a kockázatot, és mint minden vállalkozó vagy kincsvadász, szerencsét próbáltak. Ha nyernek, tapsolok nekik, és nem úgy tekintek az egészre, mint az aljas kapitalista gépezet működésére. Nem próbálok választ adni - csak megmutatni a komplex és ellentmondásos viszonyokat. Ezzel a filmmel megkísérlem bemutatni az egyidejű álláspontokat, hogy az emberek az egészet lássák, és azt hozzák ki belőle, amit akarnak.”
 
Dave Gahan: „Mikor megcsináltuk a 101-et, és koncertet adtunk a kaliforniai Rose Bowl-ban, tulajdonképpen kihívtuk a sorsot magunk ellen. Az emberek azt suttogták, hogy soha nem töltjük meg a stadiont, meg ehhez hasonlókat. Ezt érzékeltük, de ugyanakkor szinte bizonyos voltam abban, hogy minden rendben lesz. És tényleg jól is alakult.”
 
Andy Fletcher: „Senki nem hitt benne, hogy egy alternatív együttes ennyi ember előtt tudna játszani, úgyhogy sok banda előtt megnyitottuk az utat, de ez az időszak azért eléggé zűrzavaros volt.”
 
Martin Gore: „A Rose Bowl-beli koncert természetesen nagyon különleges esemény volt, de azt hiszem, annyira idegesek voltunk a filmezés és a felvétel miatt - plusz még a hetvenötezer ember [sic!] -, hogy nem élveztük annyira, amennyire lehetett volna.”
 
Alan Wilder: „Nem élhettük át, nem élvezhettük a pillanatot, egyszerűen túlságosan izgultunk ahhoz. Úgyhogy egyikünk sem élvezte a koncertet. Nem is játszottunk kifejezetten jól azon az estén. Csak most, utólag lehet felfogni - a film megőrizte, és a hangja is egy kicsit ki lett pofozva -, hogy milyen nagy és különleges pillanat volt ez az együttes számára, és kellett volna egy kis időt szakítani arra is, hogy egy kicsit élvezzük.”
 
Daniel Miller: „Először is, már a puszta tények is bámulatosak - a hetvenezer ember fizikai jelenléte is. Sosem voltam még hetvenezres koncerten. Másodszor, a hetvenezer ember nem egyszerűen csak nézte a koncertet, hanem részt vett rajta, és tényleg reagált is. Mindenki rajongó volt, nem egyszerűen csak azt mondták, »oké, menjünk, nézzük, milyen lesz«. Úgy tűnt, hetvenezer rajongó volt ott - Depeche Mode-rajongók... Hogy őszinte legyek, a 101 egy csupán a méreténél fogva is jelentős esemény dokumentuma. Senki sem igazán akarta elhinni Angliában - vagy bárhol máshol a világon -, hogy eladtunk hetvennyolcezer [sic!] jegyet a Rose Bowl stadionban. Ez a lenyűgöző válasz erre, és igazán ezért akartuk rögzíteni.”
 
Alan Wilder: „A Rose Bowl a monitorproblémák miatt valójában nem tartozik a legjobb előadásaink közé, de hitelességet biztosított nekünk Európában, ahol nem is akarták elhinni, milyen népszerűek vagyunk Amerikában.”
 
Andy Fletcher: „Azt hiszem, az egyik legőszintébb filmet készítettük a zeneiparról. Nem volt a slágerlistákon igazán sikeres albumunk Amerikában, ennek ellenére nevetségesen nagy tömegek előtt játszottunk! Már csináltunk egy koncertvideót Hamburgban, úgyhogy most nem akartunk normális koncertvideót, sem rock-dokumentumfilmet. Úgyhogy kitaláltuk a versenyt megnyerő srácokat, akik végig követnek minket az úton. És bejött.”
 
Alan Wilder: „Nézőpontom szerint a film nem valami hatalmas leleplező dokumentum. Nem is próbálta feltárni a zenekaron belüli dinamikát, úgyhogy nem tudtam meg semmit magamról. És sosem engedtük Don Pennebaker-nek, hogy a turnézás árnyoldalait is bemutassa. Meglettem volna a „rajongók a buszon” nézőpont nélkül is, bár nélkülük valószínűleg olyan lett volna, mint bármely más turnéfilm. A zenekar és közönsége közti már-már vallásos rituálé megfigyelése volt az egyetlen, ami Pennebaker-t igazán érdekelte - ezt próbálta feltárni, és a körülmények ismeretében azt hiszem, igaza volt.”
 
Szólj hozzá!
live koncert videó 1989 los angeles andy rajongók 1988 martin vhs kiadvány 101 dave chicago turné jubileum koncertfilm alan daniel miller koncertlemez 2024 pasadena d a pennebaker music for the masses tour rose bowl black celebration tour andy franks

Végigvesszük újra az MTV riportokat is

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
D.A. Pennemaker felismerte, hogy a Depeche Mode hatalmas tömegeket mozgatott meg: „Egy hihetetlen méretű közönség érkezett egyszer csak a semmiből. Adott egy csapat, aminek a zenéjét nem nagyon erőltetik a rádiók, megérkeznek ebbe a városba, ahol ki van plakátolva a koncert, de abszolút nincs nagy felhajtás körülötte, a legtöbben nem is tudják, hogy kik ezek, majd egyszer csak telt ház lesz a koncerten. És nem azért mennek, hogy jól beszívjanak, hanem ismerik a számokat, kívülről fújják a szövegeket, és teljesen átadják magukat a bulinak. A banda számára ez kisebbfajta csoda lehet.” A Los Angeles-i KROQ alternatív rádió szóvivője szerint a rádió nem a lemezcégek lobbija alapján dönti el, hogy milyen zenét játszik, hanem a hallgatók igényei alapján. „Háromból egy kérés Depeche Mode. Minden órában játsszuk őket, újakat és régieket egyaránt.”
Pennebaker vitatja, hogy a ’80-as évek közepén a Depeche Mode megtalálta volna a kapcsolatot „azzal a furcsa szorongással, ami Amerikát tartja rettegésben... ez a sok középosztálybeli kölyök mind lázadni akar valami ellen, de egyszerűen nincs, ami ellen tudnának.” Daniel Miller így látja a zenekar amerikai rajongóit: „Fehér, középosztálybeli külvárosi kölykök, akik egy kicsit el vannak tájolva - és a pubertáskor problémái könyörtelenek velük. Ez Amerika városiasodásának gyönyörű mellékterméke.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak)
Az MTV korabeli riportja:
 

Szólj hozzá!
live interjú mtv koncert videó 1989 los angeles rajongók 1988 kiadvány 101 turné jubileum koncertlemez kroq 2024 pasadena d a pennebaker rose bowl jonathan miller stripped könyv

Két hetet csúszik a Before We Drown/People Are Good kiadvány

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.

Eredetileg most péntek szerepelt a Metro-Nom weblapján az ötödik 12'' vinyl megjelenésére a Memento Mori időszakból, de most látom, hogy két hetet csúszik a dolog. Nem csoda, hiszen még digitális remixek sem jelentek meg a People Are Good-ból - tippem szerint most pénteken kapunk új People Are Good mix(ek)et :)

 

Szólj hozzá!
remix vinyl kiadvány lemezbolt találgatás remixek 2024 memento mori digitális kiadvány 12 inch before we drown people are good

Pennebakerről, utoljára

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
Folytatjuk a ma 35 éve kiadott 101 VHS és koncertlemez visszaemlékezésünket.
 
Hogyan is kapcsolódott egymáshoz a Depeche Mode és D.A.Pennebaker, a 101 film rendezője, az akkor hatvankét éves veterán? „Az egészet olyan lenyűgöző kreativitással adták elő, ami minden addigi elképzelésemet vagy élményemet felülmúlta, amit a hatvanas és a hetvenes évek koncertjein tapasztaltam, mikor csak erősítőket és ósdi ruhás embereket lehetett látni. A show legalább olyan látványos volt, mint bármi, ami a Broadwayen fut. Ügy véltem, ha valaki ilyen sokat kiad magából a közönségéért, akkor lehet valami köztük - különben nem tennék. Azt gondoltam, érdemes ebbe bepillantani. Tetszett a függetlenségük, nem függtek a kemény állandó költségektől. A sikeres popzenecsinálás ugyanolyan korrumpálódott folyamat, mint a filmkészítés, úgyhogy mindig lenyűgöz, ha független emberekkel találkozom. Nem gondolom, hogy intellektuális óriásokról van szó, mint például Bob Dylan, vagy akárki más, aki megragadja az emberek képzelőerejét, de azt hiszem, érdekes, hogyan éli az életét és készíti a zenéjét a Depeche Mode, mert olyan kevesen csinálják így.”
Alan Wilder: „Nem érdekelte a zene - nem tett úgy, mintha megértené, viszont sosem tudtuk, milyen történetet fog elmondani, és hogyan fogja az egészet megszerkeszteni. Ügy állt hozzá: vegyünk föl az anyagot, és lássuk, mi történik.”
Dave Gahan: „Pennebaker egyáltalán nem foglalkozik a beállítással és a forgatókönyvvel. Lefilmezi, amit lát és ami valódi. Őszinteségre van szükség. Ezért kerestük meg Dont, láttuk, mit csinált Dylannel, a Monterey Popban meg a Kennedy-dokumentumfilmben [Primary] - nagyon tényszerűek voltak. Túl sok banda csinál beállított, klisés, csillogó-villogó koncertfilmet.”
 
Szólj hozzá!
live koncert trailer bob dylan 1989 los angeles rendező 1988 vhs kiadvány 101 dave turné jubileum koncertfilm alan koncertlemez 2024 pasadena d a pennebaker rose bowl

Még egyszer Pennebakerről

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
A 101 film rendezésére a Depeche Mode felkérte D. A. Pennebakert, aki többek között Bob Dylan 1965-ös turnéjáról forgatott filmet Don’t Look Back címmel, hogy örökítse meg a turnét az utókor számára. Pennebaker elfogadta a felkérést, hogy különleges módon mutassa be a zenekart: „Nem dokumentumfilmként gondolok az elkészült anyagra - mondta. Félrevezetőnek tartom ezt a szót. A legtöbb embert untatják ezek. Számomra a dokumentumfilm azt jelenti, hogy mindent elmondok a nézőnek az adott témáról, amit szerintem tudnia érdemes. Egy filmnél a lehető legkevesebbet kötök a nézők orrára. Ezért inkább az utóbbit preferálom, mert ez jobban működik ezen a szinten. Igazi emberek igazi életéről akartam filmet csinálni.”
 
Dave Gahan: „Láttuk, hogy mit hozott ki Dylan-ból és a Monterey Pop-ból, valamint a Kennedy dokumentumfilmből - minden filmje valósághűen és tényszerűen ábrázol. Túl sok banda csinál előre megírt, klisészerű, csillogásról szóló filmeket.”
 
Pennebaker azt a „bizonyos hangulatot és képi világot akarta elkapni, ami megfogta a bandában. Semmi nem volt előre megírva, egy jelenet sem volt megszerkesztve. Tiszta lappal kezdett: „Semmit nem tudtam a Depeche Mode-ról, amikor felkerestek - ismeri be. De a gyerekeim igen, szóval ők vezettek be a zenéjükbe. De ez nem fontos. Nem voltam Dylan-rajongó, amikor a Don ’t Look Back-et készítettem - az én feladatom az, hogy a zenét és a csapatot filmre vegyem.” A módszere az volt, hogy a Depeche Mode- ot közel hozza a nézőkhöz a kamerán keresztül, ennek eredményeképpen 150 órányi nyersanyag jött létre. Végigment az összes tekercsen, hogy kiválogassa, azokat a részeket, amin keresztül be tudta mutatni - a zenekar egyedi, merész, bevállalós üzleti függetlenségét. „Ismerem a dolgot, én is ilyen drámai környezetben nőttem fel - mint például Errol Flynn, ilyen az egész amerikai hozzáállás, hogy minden ott van, csak el kell venned. Senkit nem akartam azzal vádolni, hogy pénzt csinál, és közben jól szórakozik, mivel ez sokkal összetettebb dolog, mint bárki is képzelné. Amikor úgy döntöttek, hogy bevállalják a Rose Bowl stadiont, összedugták a fejüket, mint minden üzletember, vagy bárki, aki kincsre vadászik, és vállalták a kockázatot. Állva tapsoltam, amikor bejött a dolog, nem látom úgy, mintha ez egy kapitalista gépezet lenne. Nem tervezek válaszokkal szolgálni, csak megmutatom, amit látok, és ami egyben összetett és ellentmondásos.”
 
Alan Wilder így véli: „Csinált egy filmet négy angol srácról, ahogy a vadnyugaton turnéznak, és több millió embernek játszanak. Nem próbálta megérteni, de meg akarta mutatni. Ahogy a banda megérkezett egy városba rögtön bevette a helyszínt. Nem volt ebben semmi fondorlat.” (Az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
 
Itt a DVD RIP a 2003-as újrakiadásról:
 

Szólj hozzá!
live dvd koncert bob dylan 1989 2003 los angeles 1988 kiadvány 101 dave turné jubileum alan koncertlemez 2024 pasadena dont look back d a pennebaker rose bowl jonathan miller stripped könyv

D.A.Pennebaker megközelítése és a Nothing "klipje"

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
A 101 című filmmel a zenekar eredeti koncepciója szerint a film arról szólt volna, hogy a Depeche Mode hogyan "illeszkedett be" az 1980-as évekbe. Egy "tapasztalt rendezővel" folytatott megbeszélések után arra a következtetésre jutottak, hogy a (meg nem nevezett) választás valamiféleképpen "túl fényesre" készült, és valami árnyaltabbat és érdekesebbet akartak bemutatni. Ekkor keresték meg a neves dokumentumfilmes D. A. Pennebaker-t. Ő elfogadta, de elvetette az eredeti koncepciójukat, mivel úgy érezte, hogy "lehetetlen szórakoztatóan filmes módon megvizsgálni“.
 
Végül a filmben a rendező arra koncentrált, amit a Depeche Mode a legértékesebb pontjának tartott - az élő előadásukra és a rajongótáboruk szellemiségének megragadására.
 
A 101-ben fiatal rajongók kísérték a zenekart; D.A. Pennebaker ugyanis arra jutott, hogy a DM rajongók elkötelezettségét mutatja be, és ehhez egy „legyél benne egy Depeche Mode filmben” verseny győzteseként utaznak keresztül Amerikán, majd részt vesznek a Rose Bowl koncerten is. Maga a 101 is a Rose Bowl koncertet mutatja be a „buszos gyerekek” és a turné során rögzített élő előadásk részleteivel megszakítva. Pennebaker hangsúlyozta is, hogy „dokumentumfilmet forgatott, nem koncertfilmet”.
 
Pennebaker a direct cinema megközelítését alkalmazta, amelyet úgy jellemzett, hogy "a kamerát a lehető legkevésbé feltűnően hagyta futni, ezáltal bátorítva az eseményeket, hogy maguktól kibontakozzanak. Többet szerkesztesz, és a film háromnaponta változik, de a zenekar nagyon kedves és türelmes volt ezzel kapcsolatban."
 
A filmben szereplő "buszos gyerekek" kiemelkedő szerepe miatt széles körben úgy tartják, hogy a film adta a lökést az MTV-n a következő években végigsöprő "reality" őrületnek, beleértve a Való Világot és a Big Brother-t is.
 
Különböző interjúkban, DVD-kommentárokban és saját honlapjukon mind Pennebaker, mind munkatársa, Chris Hegedus a 101-et "kedvencüknek" és "a legszórakoztatóbbnak" nevezte az eddigi filmjeik közül.
 
Itt a Nothing „klipje”, a Rose Bowl előadás képeivel, valamint a rajongókkal, amint éppen a turnébuszon táncolnak:
 

Szólj hozzá!
live koncert videó 1989 los angeles klip rajongók 1988 kiadvány 101 turné nothing jubileum 4k reality show koncertlemez 2024 pasadena d a pennebaker music for the masses tour rose bowl chris hegedus

35 éve jelent meg a 101!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2024. március 13. - Szigi.
És akor ma is bejegyzésdömping: ma 35 éve került ugyanis a boltokba a 101 című koncertalbum és „koncert-dokumentumfulm“. A lemez a zenekar Music For The Masses turnéjának utolsó szakaszát és az 1988 június 18-i, 101-edik zárókoncertet örökíti meg a kaliforniai Pasadenában, a Rose Bowl stadionban.
 
Állítólag Alan Wilder találta ki a lemez címét (101): egyrészt ez az alőadás volt a turné 101. és egyben utolsó fellépése, másrészt pedig véletlenül ez egy híres autópálya elnevezés Los Angeles környékén. Az ex-KROQ műsorvezető Richard Blade a Stuck In The '80s 2017-es interjújában azt mondja, hogy amikor a koncert előtt Andy Fletcherrel interjút készített a "turné 101. koncertjéről", Richard ezt követően az egyszerűség kedvéért továbbra is "1 0 1"-nek nevezte a koncertet, amire - Richard állítása szerint - Alan Wilder azt válaszolta, hogy "1 0 1!". Imádom!" Korábban a munkacím "A Brief Period Of Rejoicing" volt, ami egy Winston Churchill-mintára utal, amely ugyanezt a mondatot tartalmazza DM Black Celebration című dalának elején. Martin egyszer azt is említette, hogy „Mass” volt a munkacíme a lemeznek.
 
A hangulatos, nyolcvanas évek tökéletes lenyomatát adó, kissé cseng-bongóan szóló dupla koncertlemezre a Depeche Mode kicsit populárissá fésülte a Music For The Masses Tour setlistjét. Ejtették a Pipeline-t (a Somebody kedvéért), elhagyták az ekkortájt gyakran játszott Sparks-feldolgozást (Never Turn Your Back On Mother Earth), és visszavettek olyan, ekkortájt cseredalként használt slágerket, mint a People Are People és a Just Can’t Get Enough (!).
 
Itt a legteljesebb koncertfelvétel a 101-ből:

Szólj hozzá!
live koncert 1989 sparks los angeles 1988 mass kiadvány feldolgozás 101 megjelenés turné jubileum alan somebody koncertlemez kroq 2024 setlist people are people winston churchill pipeline just cant get enough pasadena music for the masses tour rose bowl never turn your back on mother earth richard blade a brief period of rejoicing
süti beállítások módosítása