Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

35 éves a Black Celebration! 6. A Question Of Time

2021. március 17. - Szigi.
A ma 35 éve megjelent Black Celebration album B-oldalán az első hangok keménysége és a vérforraló dob és basszus egy pillanatra nem hagy kétséget afelől, hogy Dave visszatér! A dal címe A QUESTION OF TIME, és a lemez legnagyobb slágere, de az albumon valahogy nem ugrik ki a többi közül, szépen belesimul a koncepcióba. Dave elképesztően jól játszik a hangjával: ha kell, lágy, ha kell, kemény. A kőkemény, agresszív ritmusú dal az ikonikus szintihangjával az ártatlanság elvesztéséről szól: a szövegíró félt egy csinos valakit, ám ugyanakkor minduntalan kitűnik, hogy önös érdekekből akarja őt bezárva, a saját maga közelében tartani, majd a végén ki is bújik a szög a zsákból, hogy valójában a szerző is ugyanolyan, mint azok, akiktől félti az "ő kicsikéjét" ("ismerem a fajtámat, tudom, hogy mi jár a fejünkben".). Dave egy interjúban elmondta, hogy ez a dal a sampling technológia csúcspontja: állítása szerint ez a dal kizárólag hangmintákból épült fel. Kemény, agresszív ritmusú, igazi vérpezsdítő sikerdal tehát, amelyből aztán - jóval slágeresebb dobokkal - óriási sikerszám, majd koncertkedvenc lett.
 

35 éves a Black Celebration! 5. It Doesn't Matter Two

Mi lehet meglepőbb, mint 2 Martin-dal egymás után? Hát, természetesen 3 Martin által énekelt dal egymás után! A keményen induló Black Celebration már-már végképp az érzékiség mocsarába süllyed? Természetesen erről azért nincs szó, ugyanis az ötös szám a lemezen, az IT DOESN'T MATTER TWO ismét egy kísérteties alkotás. (Valószínűleg) Martin hangja van beeffektezve, és ez adja a dal keretét, ami mintha egyfajta állandó rémült sajnálkozást fejezne ki a dal résztvevői iránt. Pedig itt sem egyértelmű, hogy pozitív, vagy negatív az üzenet; noha a szégyen fekszik velünk, mégis mi ketten fogjuk legyőzni a gonosz külső világot - de aztán kiderül, hogy ez mégis mintsem számít.... A dalnak azért van ilyen furcsa címe, mert az előző lemezen is volt már egy It Doesn't Matter című dal (ebben az időszakban Martin nem volt a legötletesebb korszakában, ha a dalcímeket nézzük; lásd a "question" a "dress", és az "it doesn't matter duplázása). A dal csodálatos (bár ebben is van egy kis odavetettség-érzet; nincs refrénje, és 3 perc alatti), de mégis telis-tele van harmóniákkal és bravúros zenei váltásokkal (talán azért is jelent meg a dal az A Question Of Lust kislemezen instrumentális változatban is, mert annyira jónak találták a zenéjét). Ezzel a dallal zárul tehát a Martin-féle "mesterhármas" a lemezen, és egyben az vinyl A-oldala is. Most jöhetne valami keményebb, Dave által énekelt dal is, nem? :)

35 éves a Black Celebration! 4. Sometimes

Mi nem volt még soha Depeche Mode lemezen, és ezután se lesz soha többé? Hát az, hogy két Martin-dal következzék egymás után! A következő dal, a SOMETIMES esetében pedig ez történik: egy meglepő, "sometimes"-t éneklő Louis Armstrong hangminta után (ami a "Sometimes I Feel Like A Motherless Child" című dalból származik) olyasféle hang hallatszik, mintha egy templomban leülnének a hívek, majd pedig máris jön egy igencsak Somebody-ra emlékeztető zongoradallam. Jön Martin szövege, rendkívül erősen megvisszhangosítva (több másodperces késéssel érkezik csak meg a visszhang számunkra). Ez egy hasonlóan érzékeny és őszinte dal, mint a Somebody: a dalszerző bevallja, hogy néha elég idegesítő, sőt, kínos is lehet, de bizony néha a másik is ilyen... Majd egy kellemetlen fordulat következik: a gyönyörű dal egy popos, lágy "uuuuh sometimes"-kanyarral lezárul kevesebb, mint 2 perc alatt, ezzel elvéve a lehetőséget, hogy egy második Somebody váljék belőle, valamint torzó mivoltával örök célpontja lesz a "mit kellett volna lehagyni a Black Celebration" elnevezésű, DM rajongók körében viszonylag népszerű játéknak. Nagy eltékozolt lehetőség, ugyanis ez a dal: csodálatos, de a visszhang-effekt túltolása, és a dal kettévágása csak fájdalmasabbá teszi a kihagyott ziccert.
 

35 éves a Black Celebration! 3. A Question Of Lust

A sötétségből előtörve, és a Fly On The Windscreen-ből "átfolyva" meg is érkezik az első igazi dalszerű dal a lemezen, ez az A QUESTION OF LUST! Az eddigi kemény, agresszív hangvételű, direkten ható dal után kifejezetten jól jön egy lágyság, egy igazi, Martin-féle jól felépített ballada. Már-már szokványos, Phil Spector producelte produkciókra hajazó kezdés, majd jön Martin kifacsart, érzékeny, őszinte szövege, szinte teljesen kiteríti a lapjait a partnere előtt. Mintha egy fontos, kapcsolatról szóló beszélgetés egyik oldalát hallanánk... A refrén csodálatos, az egekig tör, szinte hihetetlen, minden pillanatban azt érezzük, hogy nem lehet tovább fokozni, de lehet; majd a refrén végén szépen elegánsan vissza lehet térni a kiindulópontra. Az ünnepélyes, térszerű hangzás a végén teljesedik ki: a refrén alatt megjelenik a világ egyik leggyönyörűbb, legfelemelőbb, már-már himnikus szintű szintetizátorszólója. És amikor azt gondoljuk, hogy ez nem fokozható, akkor a szintetizátorszóló egyedül, önmagában is megszólal, majd pedig újra Martinnal... szinte fokozhatatlan az élmény. A dal elegánsan, lehalkulással zárul, rendkívül pozitív érzetet hagyva maga után. Itt a dal végén nincs átmenet, tényleg elhalkul minden.
 

35 éves a Black Celebration! 2. Fly On The Windscreen-Final

A Black Celebration szekvenszerhangjai elhalkulnak és máris átfolyunk a következő számba (milyen kevésszer folynak egybe dalok Depeche Mode-lemezen, pedig mennyire szeretem ezt!). És máris ismerős, agresszív torokhangok következnek, ismétcsak kérlelhetetlenül szekvenszerdallammal, valamint Daniel Miller fiatalkori hangjával, amint azt mondja egymás után sokszor (és igen gyorsan), hogy "over and done with"... ez tehát a FLY ON THE WINDSCREEN-FINAL, azaz az It's Called A Heart B-oldalasának továbbfejlesztett, "végső" változata, amelyet - Gareth Jones elmondása alapján - mindigis az albumra szántak - sőt, még kislemez is lehetett volna belőle, ha nem az lenne az első szó a dalban, hogy "death". Egy levert, ereszkedő szintidallam már az első versszak után bemutatkozik nekünk, majd a gyászos, kemény, középtempós, zongora által díszített versszakok után jön az elsőre nem túl bonyolult "come here, kiss me now" refrén, már emelkedő szintidallammal... azaz ismét a gyászos hétköznapok (legyek a szélvédőn) és az ezt elfedő érzékiség szembeállítása a téma, mint az első dalban. A Depeche Mode dalszövegeiből az egyik kedvenc szókapcsolatom a harmadik versszakban van, ez pedig a "sense of urgency", azaz a sürgősség, sietősség érzete. A harmadik versszak már zeneileg sem olyan rideg, mint az első kettő, és végül győz a testiség, a mindent elborító refrénnel, amelyet ekkor már Martin "touch me" vokálja is díszit, mintegy felelgetve Dave-nek. Így lesz tehát ebből a ridegen, keményen induló dalból egy érzékeny, érzéki himnusszerű alkotás... Aztán a dal Martin és egy vokóderhang felelgetésével zárul ("touch me" - "touch me"), majd ismét komor hangokba burkolózunk. Lassan jól jönne egy "igazi" dal, nem?...
 

35 éves a Black Celebration! 1. Black Celebration

Egy Depeche Mode lemez sem kezdődik olyan kísértetiesen, mint ez! A BLACK CELEBRATION című címadó dal halkan induló, sötét, ijesztő, torzított emberi hangokkal indul: egy iszonyatosan lelassított mély férfihang mondja, hogy "black celebration", majd egy gyerekhang (?) mondja (valószínűleg) ugyanezt, de mintha egy feketemisén (!) lennénk... majd jön Winston Churchill eltorzított hangja, amint azt mondja hogy "a brief period of rejoicing", azaz "rövid ideig tartó élvezet". Ekkor a sötétségből előtörő hangokat villámgyorsan lejátszott szekvenszerhang ellensúlyozza, egy dallam, ami mindannyiunkba belénkégett már... aztán jönnek a kemény dobok és a gyászos akkordok, majd pedig Dave egyszerre panaszos, egyszerre diadalmas hangja: "let's have a black celebration... a black celebration, tonight". Aztán a szekvenszerhang más, keményebb hangszínen szólal meg, és beindul a pörgős dobalap. A rendkívül atmoszférikus, rengeteg visszhanggal és számos effekttel megbolondított alkotás szövege meglepően konvenciális: a napról napra élésről szól, az egymásra utaltságról szól, és az album fő mondanivalóját hozza: csak egymás közelsége ad feloldozást a gonosz, elidegedett, munkával teli világ elől. És persze a másik menekülőút, az alkohol, ezzel zárul a dal: "black celebration, i'll drink to that", azaz erre iszom - ezzel egyfajta morbid, furcsa győzedelmes érzést adva a dal végének - ezt a groteszk győzelmet sejteti az első refrén utáni emlékezetes, már-már duhajnak ható szintidallam is. Az album programadó, meghatározó dala, tulajdonképpen minden benne van, ami az egész lemezt jellemzi (erős térhatás, "bezárkózós" szöveg), viszont szerintem zenei szempontból az album egyik legkevésbé előremutató felvétele (amivel persze nincs gond; a World In My Eyes sem túl előremutató és mennyire jó!). Mindenesetre nagyon hatásos kezdés - Andy, amikor nem a World In My Eyes-t mondja a kedvenc dalának, akkor a Black Celebration-t mondja :)
 

Ma van a nagy nap: 35 éve jelent meg a Black Celebration!

11 dal, 2 szó, egy óriásit fejlődő zenekar, és egy jubiláló nagylemez, amelyről az egész március szól itt a Depeche Mode blogon, valamint a Freestate.hu Facebook oldalán: 35 éve jelent meg a BLACK CELEBRATION! Íme a teljes lemez - és ahogy azt már megszokhattátok fontos jubileumoknál, 2 napos bejegyzésdömping indul a témában :)
 

A Black Celebration korszak ritka kiadványai

Ma a Black Celebration-korszak ritka kiadványairól jön egy bejegyzés, de közben belefér egy interjú Dennis Burmeister-rel, a Monument című könyv egyik szerzőjével is.

"Ahogy már említettem a korábbi posztokban, jónéhány limitált kiadvány akad a Black Celebration korszakban, és némelyiket már igencsak nehéz beszerezni. Lentebb kiválasztottam 11 olyat, ami nekem megvan, és mivel én nagyon szeretek nézelődni mások kollekciójában, remélem ti sem bánjátok ezt. Azt hiszem, hogy a legritkább lemezem a Stripped promó lehet, vagy a nyugatnémet fehér Stripped 12'' vinyl. Mivel csak a saját tulajdonomban található dolgokat hoztam, ezért nincs itt a korszak csodálatos japán kiadásaiból egy sem, és nincs itt a szinte beszerezhetetlen francia A Question Of Lust CD, vagy a némiképp könnyebben beszerezhető számotott francia A Question Of Time CD.

Az alábbi fotók az én gyűjteményemből származnak - ha ennél több és jobb képet szeretnétek, akkor keressétek fel a depmod.com-ot, a Facebook-on a Depeche Mode Classic Photos And Videos csoportot, vagy csapjátok fel a témában verhetetlen Monument könyvet, ami minden elképzelhető tudást lefed a zenekarról. Ha nem tudod, mi az a Monument, akkor tedd félre ezt a blogot, menj fel a könyvnek szentent Facebook oldalra és szerezz be egy példányt. A Black Celebration időszak is gazdagon dokumentálva van, sok szó esik a korszak lemezeiről, CD-iről és még sok egyéb másról. A könyvet Dennis Burmeister és Sascha Lange írta és Dennis volt olyan kedves, hogy időt szakított arra, hogy megválaszolja néhány kérdésemet a Black Celebration-nel kapcsolatban.

Almost Predictable Almost (APA): Melyik a kedvenc ritkaságod a Black Celebratino időszakból?

Dennis Burmeister (DB): Nos... Mondjuk az az aranyozott díj, amit a németországi 250.000 feletti eladásért kaptak.

APA: Tudod esetleg, hogy az Intercord miért döntött két különböző színű 12'' Stripped vinyl kiadása mellett?

DB: Ez a két szépséges lemez 1987-ben került kiadásra az Intercord "The Colour Collection" elnevezésű speciális értékesítési kampányában. De nem tudom megmondani, hogy a Stripped-ből miért jelent meg kettő.

APA: Tudja valaki, hogy hány színes 12'' kislemez jelent meg?

DB: Nem. Nem hiszem, hogy ennyi év után bárki is képes lenne pontosan megadni ezeket az információkat.

APA: Mit gondolsz, melyik a legritkább kiadvány a Black Celebration időszakban? Talán a fehér vinylen kiadott Stripped 12'', vagy valamelyik japán kiadás?

DB: Hosszú időbe telt, mire megtaláltam az RRBONG10-et, a Stripped bélyegzővel ellátott fehér 12'' promo vinyljét, ami rendkívül korlátozott mennyiségben került kiadásra.

APA: Maga a Black Celebration lemez mennyire fontos mérföldkő volt a zenekar számára Németországban? Még nagyobbak lettek, mint amilyenek a Some Great Reward után lettek?

DB: Ebben nem vagyok biztos, mivel a People Are People hatalmas sláger volt 1984-ben. A Black Celebration mégis növelte azért a státuszukat, ekkor lettek brit bandából nemzetközi popsztárok.

APA: Végül, de nem utolsó sorban Dennis, melyik a kedvenc dalod a Black Celebration-ről?

DB: Egyértelműen az A Question Of Time. Ez a dal óriási hatással volt rám. Egy Ronny's Pop Show nevű TV másorban láttam először a dalt, amelynek egyik fő attrakciója egy beszélő majom volt. Ebben a műsorban láttam először az A Question Of Time videóját. Ez 1986-ban volt, és ez volt számomra a megvilágosodás pillanata!

Nagyon szépen köszönöm Dennisnek az interjút. A Monument angol nyelvű változata továbbra is elérhető az Amazon-on, és számos nyelven vannak egyéb kiadások is (pl. csehül). Nem tudom eléggé ajánlani a könyvet.

Egy igazi DM szakértő után most rajtam a sor. Itt van a 11 legkedvesebb saját Black Celebration-ritkaságom (megjegyzés a Mode-pedánsoknak: kihagytam a piros 7'' nyugatnémet vinylt, hogy a felsorolás ne legyen túl hosszú).

1. DRESSED IN BLACK (PRE RELEASE VERSION)

1986 február 8.-án az Egyesült Királyságban a Record Mirror zenei magazin egy ingyenes 7'' EP melléklettel jelent meg 4 exkluzív dallal, amelyek közül az egyik az akkor még ismeretlen Dressed In Black kiadás előtti változata volt. Nem különbözik hatalmas mértékben az albumverziótól, de egy kicsit nyersebb és kevesebb hang alkotja. Ezt a 7''-t nem különösebben trükkös megtalálni, és ha meg akarod szerezni, már 40 fontért a tiéd lehet a Discogs-on.

2. STRIPPED - 12" PROMO RRBONG10

Ez egy kétszámos 12'', amely a Stripped-et reklámozta. A két szám a Stripped (Highland Mix) és a Breathing In Fumes. A címkét egy speciálisan elkészített gumibélyegző takarja. A promóciós lapon, ami a lemez mellett található a Breathing In Fumes úgy van lefestve, mint "egy agresszív táncdal", és egy "sokkal jobb lehetőség a táncra", mint a Stripped Highland Mixe. Hogy lehet agresszíven táncolni a Breathing In Fumes-re? Ahogy Dennis említette fentebb, ez igen ritka kiadvány.

3. STRIPPED - BLUE VINYL 12" INT 126.835

Ez az egyik legszebb színes vinylkiadás, az együttes nyugatnémet kiadájónak, az Intercord-nak az 1987-es színes bakelit-sorozatából. Ugyanazok a dalok szerepelnek rajta, mint a U.K. 12''-esen, és gyönyörűen mutat a lemezjátszódon.

4. STRIPPED - WHITE VINYL 12" INT 126.835

Ugyanaz, mint a fenti, csak fehér. Ja igen, és hihetetlenül nehéz beszerezni. Valójában nevetségesen nehéz. A szürke 12'' Just Can't Get Enough mellett ez a fő álma egy DM gyűjtőnek.

5. A QUESTION OF LUST CASSETTE SINGLE CBONG 11

Ezt már említettem az A Question Of Lust-ról szóló cikkben, és tényleg, ezek a képek, amit itt láttok, nem adják vissza a valóságot. Minden itt van - kitűző, füzet, kazetta és rettenetes képek a zenekarról, ahol mind a négy tag rendkívül másnaposnak néz ki.

6. A QUESTION OF LUST BLACK AND WHITE MARBLED 12" INT 126.841

Egyesek szerint ez szürke-márvány, én azt mondom, hogy inkább fekete-fehér márvány. Ez ismét a már említett Intercord kiadó színes vinyl kampányából származik, 1987-ből, és ez is gyönyörű. Valójában mindegyik színes bakelit gyönyörű, nem? Ugyanaz az 5 szám van rajta, mint a U.K. 12'' kiadványon.

7. A QUESTION OF LUST YELLOW VINYL 12" INT 126.844

Azért ezek a nyugatnémetek nem voltak buta emberek. Lehet, hogy nem volt kazettás kislemezük az A Question Of Lust-ból, mint a franciáknak, de az Intercord kiadta helyette ugyanezeket a dalokat vinylen. Ugyanazok a számok, ugyanaz a füzet, viszont nincs kitűző, ami valami elképesztően kellemetlen :D Az elülső ellenörzőlista is ott van, de csak annyit ír, hogy "beleértve füzetet", azaz nem említi a kazettát és a kitűzőt. A lemez azonban bitang jó - olyan lejátszani, mintha egy hatalmas forgó Nap énekelne neked a kéjről. Csodálatos.

8. A QUESTION OF TIME - UK 12" PROMO L12BONG12

Ez egy számozott promo 12'' változata az L12 kiadásnak, ugyanazokkal a dalokkal. Ez sem nagyon nehezen beszerezhető. Szintén van egy lebélyegzett 12'' promója is a normál 12'' kiadványnak, de ezt még nem kaptam meg. Már rajta volt a kezem, de az eladó emailen azt írta, hogy a fia "tönkretette" a lemezt, amikor elküldte volna postán nekem. Elképesztően hihetetlen hülyeség. De meg fogom szerezni.

9. A QUESTION OF TIME BLACK AND WHITE MARBLED 12" INT 126.850

Erre megint néhányan azt mondják, hogy szürke márványozott, de hát mit lehet tenni. Az Intercord ismét hipnotizál; egyszerűen nézned kell lejátszás közben a lemezt. Ugyanazok a számok szerepelnek rajta, mint a U.K. 12'' vinylen.

10. A QUESTION OF TIME GREY VINYL 12" INT 126.853

A UK limitált 12'' dalai jelentek meg ezen a szürke vinylen, ami megintcsak egy nagyon szép kiadvány. Intercord ismét, ahogy a fentiek.

11. BLACK CELEBRATION GREY VINYL LP INT 146.818

Listát kellett készítenem a 11 szereplőről, mert mindig elfelejtettem valamelyiket. Egyik kislemez se létezne, ha a nagylemez nem létezne, így hát ennek a pompás szürke vinylnek is itt a helye.

Összességében elmondható, hogy ez a Black Celebration Top 11 kiadványom. Nem a legeslegnagyobb ritkaságok ezek, de bízom benne, hogy érdekesnek találtad őket. Mások lemezeit nézegetni olyasfajta dolog, amit nagyon szeretek, és mivel én vagyok az, akit valószínűleg egy tipikus Depeche Mode rajongónak neveznél, biztos vagyok benne, hogy ti is élveztétek."

A cikk eredetije a lemezek képeivel és Discogs linkekkel az alábbi linken található:
http://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2016/03/the-black-celebration-era-rarities.html

süti beállítások módosítása
Mobil