Talán a leghíresebb feldolgozás az 1998-as For The Masses lemezről származik, és a Monster Magnet műve:
A leghíresebb magyar feldolgozás a The Cas!o Samples-é a Thank U Too tributelemezről:
A Bicircular feldolgozása:
A Crematory korhatáros metálfeldolgozása:

Martin az NEM magazinban, 1990-ben így filozofált: „Nem bánom, ha az egzisztencializmust emlegeted, mert abszolút hatással van rám. Valószínűleg ugyanúgy hatással van rám Camus, Kafka és Brecht, mint a popdalok. Mint például a ‘Black Celebration’-ben, ahol a pozitív elem egy újabb szürke nap végének megünneplésének gondolata.”
2006-ban, amikor a Depeche Mode összes stúdióalbumát remasterelték és újra kiadták, Kevin Paul hangmérnök a Sound On Sound magazinnak így nyilatkozott:
„A ‘Black Celebration’ – az album címadó dala – nagyon nehéz volt, mert a hangzások annyira egyediek voltak. Gareth [Jones] és én is a fejünket vakartuk, és még Gareth is azt mondta: ‘Nem emlékszem, hogy csináltuk!’”
Gareth Jones ugyanebben az interjúban ezt mondta:
„Amikor mintavételeztük, ügyeltünk arra, hogy ne használjunk senki más zenéjét, és ezt még ebben a számban is betartottuk, ahol Sir Winston Churchill hangjának a mintavételezése volt az ötletünk. Szerettük volna felhasználni az ‘Rövid ideig tartó kellemes időszak’ idézetét a címadó dalban, mert szerettük ezt az ötletet. Nem használtuk azonban a hangját – ehelyett Daniel mondta a szavakat, mi átdolgoztuk ezt az előadását, és ezt használtuk. Ennyire eltökéltek voltunk abban, hogy ne használjuk fel senki más munkáját!”
Martin Gore a 2003-as 101 DVD-n található kommentárban ezt mondta:
„[A ‘Black Celebration’ előadása] nem volt igazán a zenekar kedvence, legalábbis nekem és Alannek nem. Mindig nehéz volt a dal végén lévő vokálokat összeegyeztetni a többi résszel. Úgy tűnt, mintha annyira eltávolodtak volna a zenétől. Minden mindig teljesen más hangnemben hangzik számomra. Tetszik a dal, csak az a nehézség, amikor megpróbáljam előadni. A számítógépes dolgok összerakása is elég sokáig tartott. Régen Alan csinálta a legtöbbet ezekből.”
Amikor a Depeche Mode-ot a francia Best magazin 1989. áprilisi számában interjúvolták meg a 101-es CD dalairól, Martin Gore (francia fordításban) ezt mondta:
„Nem voltam különösebben lelkes a ‘Black Celebration’ előadásáért. Nem mintha untam volna ezt a dalt, de például a ‘Lie To Me’-t szívesebben adtam volna elő. Sajnos ez nem igazán ‘táncdal’, és nem illett a műsor többi részéhez.”
A Black Celebration Tour – akárcsak a nagylemez – a Black Celebration-nel kezdődött. De nem akárhogy: ahogy azt az A Question Of Time kislemezen található birminghami felvételen is hallható, a koncert introja a Christlas Island című dal volt; majd ezután jött a Stripped-ből „Dave Porschehangja”, ám aztán a bekúszó sötét hangok egyértelművé tették, hogy a Black Celebration lesz a nyitódal! A dal szinte semmiben nem tér el az albumverziótól: de például a beindulós rész előtt (az „another black day” rész után) nem változik meg a dalt végigkísérő szintidallam hangszíne, mint az albumverzióban. Az „I want to take you in my arms” sort Martin énekli ebben a verzióban., és a dal kicsit hosszabbra engedett lezáró részén egy plusz szintiszólam is bejön. Ezen a videón az 1986-os londoni koncertről láthatjuk a nagysikerű Black Celebration Tour nyitányát.
A Black Celebration című dal természetesen a következő turnéra is a setlist része maradt: a Martin-blokk után gyújtotta be újra a hangulatot. Rövidebb lett a dal eleje, mint a Black Celebration Touron, ezt leszámítva viszont ugyanazt a pörgős változatot hallhatjuk Természetesen a 101-verziót hozom erről a turnéról, íme:
A Black Celebration a World Violation Tour-ra is a setlistben maradt; ezúttal az első ráadás első számaként szerepelt az 1990-es koncerteken. Ezúttal is ugyanaz a változat szerepelt, mint a korábbi koncerteken, nem változtattak semmit a dalon.
Az It Doesn’t Matter Two 2006-ban is bekerült a setlistbe; sőt, mivel főleg a turné vége felé játszották sokat, ezért jónéhány Live Here Now kiadványra is felkerült. Ez is egy Peter Gordeno-Martin Gore koprodukció, akik az előző turné zongoráját ezúttal némi meglepetésre gitárra cserélték. A stockholmi fellépésről a produkció (hejj, azok a skandináv világos nyári esték…)
A World Full Of Nothing 1990 után már csak egyetlenegy alkalommal csendült fel Depeche Mode koncerten, mégpedig az Exciter Tour ünnepélyes zárókoncertjén Mannheimben, 2001 novemberében. Martin meglepetés pluszdalként (!) a ráadásban a Home előtt eljátszotta a World Full Of Nothing-ot, amit németül úgy vezetett fel, hogy „ezt a dalt még sohasem játszottuk – bár ti ezt jobban tudjátok!”. Természetesen ez vaskos tévedés, 1990-ben a World Violation Tour-on 61-szer is előadta Martin a dalt. Így szólt 2001-ben a World Full Of Nothing:
Vaughn George a borító tervezőjével, Brian Griffin-nel beszéltet a témáról. Őszinte szavak Martyn Atkinsról és Anton Corbijnról!
Érzelemteli gondolatok a Black Celebration albumvokáljairól
Vaughn George gondolatai az album A oldalának dalairól, dalstruktúrájáról, hangszereléséről, dallamairól. Ebben a részben tehát a Black Celebration, a Fly On The Windscreen, az A Question Of Lust, a Sometimes és az It Doesn't Matter Two kerül alapos kielemzésre.
Itt pedig a B-oldal kielemzése: A Question Of Time, Stripped, Here Is The House, World Full Of Nothing, Dressed In Black, New Dress.
01 Egy hónapos örömünnep - Black Celebration hónapot indítunk!
02 Dressed In Black - a Depeche Mode 1986-ban
04 A But Not Tonight különös története
05 Először kézben tartani a Black Celebration-t - Aidan Berry visszaemlékezése
06 David McElroy interjúja Gareth Jones-szal a Black Celebration korszakról
07 Depeche Mode interjú, No. 1 magazin, 1986 február 26.
08 Ritka képek a Black Celebration korszakból
09 A brit és az amerikai popzenei sajtó írásai a Black Celebration-ről
10 Interjú a Speak&Spell tribute bandával - a fő téma a Black Celebration
11 A Black Celebration artworkje
12 Panos Sialakas, egy görög rajongó gondolatai a Black Celebration albumról
13 Az A Question Of Lust története
15 A Black Celebration korszak ritka kiadványai
16 Megváltoztathatod a világot - a Black Celebration megjelenésének napja.
17 1986 Münster - egy német rajongó, Niggels Uhlenbruch visszaemlékezése a Black Celebration Tourra
18 Ritka képek a Black Celebration turnéjáról (ezt nem fordítottam külön le, úgy látszik)
20 A DM Live Wiki és a Black Celebration Tour - David McElroy interjúja Matthew Wolfe-fal
21 Korabeli kritikák a Black Celebration Tourról
22 A Black Celebration női szemmel - Amanda Stock gondolatai
23 Sean Salo 1986-ban a Jones Beach-en
24 A Black Celebration különböző formátumai
26 Black Celebration DJ Mix (ezt sem fordítottam le külön)
28 Here Is The House, az elveszett klasszikus
29 Forced To Mode interjú, a Black Celebration lemezzel a fókuszban
31 A Black Celebration öröksége
32 Egy hónapos élvezet - ezt sem fordítottam le külön
A Home Fórum összeállítása a Black Celebration korszakról
Az utolsó, hálálkodó poszt magyarul: