Ahogy azt említettem, a gazdag, 3 CD-nyi anyagot tartalmazó REMIXES 81-04 válogatás mellett megjelenet egy "titkos" oldal, ahonnan többek között exkluzívnak ígért remixeket, igazi rajongói csemegéket lehetett letölteni, digitális formátumban: ez volt a REMIXES 81-04 (RARE TRACKS). Ez volt a Depeche Mode első "digital download" lemeze. Az már persze más kérdés, hogy az itt szereplő remixek egy része olyan nagyon azért nem volt nehezen hozzáférhető korábban sem. Az amerikai kislemezeken szereplő People Are People (on-USound), Master And Servant (black&blue), Nothing (Justin Strauss) vagy But Not Tonight (extended) mixek, vagy éppen a Behind The Wheel/Route 66 megamix sem voltak teljesen hozzáférhetetlenek 2004-ig, és az angol, illetve amerikai promo 12'' vinylen megjelent Freelove (Powder Productions) vagy a Just Say Da! válogatáson megjelent Personal Jesus (Kazan Cathedral) átdolgozást is birtokolták már az igazán érdeklődő rajongók. Volt azért szerencsére pár olyan mix, ami valóban nem igazán volt hozzáférhető korábban. A LITTLE 15 BOGUS BROTHERS mixe például korábban kalózmixként volt számontartva, de most félig-meddig mégis bekerült a hivatalos remixek "kánonjába" (a World In My Eyes Safar mixével egyetemben). Hallgassuk meg ezt a mixet, ami elég jól tiszteletben tartja az eredeti dalt, ugyanakkor érdekes dobalapot és új basszust ad neki:

A ma 20 éves Remixes 81-04 internetes letöltős aloldala, a Rare Tracks egyébként a BEHIND THE WHEEL/ROUTE 66 Megamixszel kezdődött. Ez a Sire Records Amerikában megjelenő kiadványán azért könnyen hozzáférhető volt korábban, így talán az USA-n kívüli rajongóknak akartak kedveskedni azzal, hogy elérhetővé tették ezt a remixet. A megamix története annyi, hogy a Behind The Wheel és a B-oldalas párja, a Route 66 anyira hasonlítanak egymáshoz, hogy ez szinte felkínálta az alkalmat különböző megamixek elkészítéséhez. A Depeche Mode amerikai kiadója nem is volt rest hivatalos kiadványra tuszkolni egy bizonyos Ivan Ivan nevű remixelő úriember 4 (!) különböző megamixét is. Valljuk meg, hogy a maguk módján szórakoztatóak ezek a rendkívül táncos, jókedvű, tűrhető ízléssel összerakott mixek, azon meg maximum a kortársak bosszankodhattak, hogy hirtelen mennyire táncos, "kommersz" lett a Depeche Mode... Ide a kiadványra a majdnem 8 percnyi hosszúságú "eredeti" megamix került. Kicsit felpörgetett tempó (Dave hangja kicsit "mikiegeresített" is), aztán szépen váltakoznak a Behind The Wheel és a Route strófái, Dave és Martin hangja. Ráérősen építkező, nagyon jól táncolható remix!

A 20 évvel ezelőtti "titkos letöltő oldal" következő mixe ismét egy olyan alkotás, ami korábban inkább az Egyesült Államokban kiadott kiadványokon volt elérhető, ez a DREAM ON (MOREL'S PINK NOISE CLUB MIX). Richard David Morel Jr. 4 remixet is készített a Dream On-hoz, és szerencsére mindegyik hozza a kellemes, meleg basszusokat és a lüktető táncos ütemeket. Morel, aki Pink Noise néven már a Pet Shop Boys remixelőjeként is letette a névjegyét 1996-ban (Se A Vida É), ezúttal sem okoz csalódást - igazi élvezetes, klubos, house-os mixekről van szó, amely kifejezetten kellemes hallgatnivaló.

A FREELOVE (JOSH WINK DUB) tényleg ritkaság volt, csak valami nagyon belsős promó CD-n volt korábban hozzáférhető. Ez a verzió eltér a Josh Wink Vocal Interpretion-tól (ami azóta már nem is ritkaság, hiszen megjelent az Exciter | 12'' Singles vinyl boxban), nem dobokkal kezdődik, és nincs benne az eredeti Josh Wink fátyolos, megszűrt Dave-éneke sem. Ami megmarad: a szikár, sodró Philadelphia-sound, azaz maga Josh Wink :)

A Remixes 81-04 Rare Tracks két utolsó dala aztán tényleg ritkaság, és szinte fellelhetetlen volt korábban. Elsőként itt a SLOWBLOW (MAD PROFESSOR MIX), ami a dub-reggae atyaúristen, Mad Professor (polgári nevén Neil Joseph Stephen Fraser) munkája. Az ő neve leginkább a Massive Attack-kel közös No Protection lemezről lehet ismerős, és ezt a fűszagú, besztondult szellemiséget (és húzós dobokat) hozzáadta a Slowblow-hoz is, ami már eleve nem áll túl messze ettől a világtól. A remix aztán két évvel később felkerült a The Complete Depeche Mode válogatásra is.

És az utolsó mix a 20 évvel ezelőtti Remixes 81-04 titkos letöltő oldalán, a "Rare Tracks"-on a RUSH (BLACK SUN REMIX). A formabontó, absztrakt A formabontó, Throbbing Gristle és Psychic TV tagjaiból verbuválódott zenekar - amely pont ebben az évben, 2004-ben oszlott fel - talán kicsit túlzottan tisztelettel nyúlt a Songs Of Faith And Devotion klasszikusához, de így is egy jól sikerült remixszel van dolgunk!

És végül egy igazi ritkaság: 20 évvel ezelőtt, a Remixes 81-04 kiadásának a környékén elérhető volt az Egyesült Államokban egy promóciós CD-n egy megamix, ami az A CONTINUOUS MIX BY MOUNT SIMS címet viselte. A mix készítője egy amerikai zenei producer, Matthew Sims. A megamix alig több, mint 10 perces, és elég önkényesen váltogat a dalok között. Az alábbi dalok mixei vannak egybemixelve: Enjoy The Silence (Ewan Pearson remix - ez nincs is rajta a Remixes 81-04 válogatáson :D ), Policy Of Truth (Capitol Mix), World In My Eyes (Mode To Joy), Strangelove (Blind Mix), Personal Jesus (Pump Mix), Just Can't Get Enough (Schizo Mix), Get The Balance Right (Combination Mix), Never Let Me Down Again (Split Mix). Szerintem egy DM buliban kifütyülnénk ezt a keverést, de ez mégis hivatalos :) Ezzel a mixszel búcsúzunk a Remixes 81-04 megemlékező naptól!

Kerek jubileumhoz érkeztünk: ma 20 éve került a boltokba a Depeche Mode első hivatalos remixlemeze, a REMIXES 81-04! A kiadvány 1, 2, és 3 CD-s verzióban is napvilágot látott, sőt,  útjára indítottak a rajongók számára egy speciális "titkos internetes oldalt" is, amelyhez csak a CD-kben fellelhető kulccsal lehet hozzáférni, és amelyen sample-k, háttérképek, és egyéb grafikai elemek mellett egy „Rare Tracks” válogatás is megtalálható volt, ahol Depeche Mode-ritkaságok voltak digitálisan letölthetőek.

A Remixes 81-04 - szemben például a 7 évvel későbbi Remixes 2: 81-11 válogatással - egyértelműen a „nagy nevekre” lőtt: a Depeche Mode népszerű mixei mellett olyan nevek átdolgozásai kaptak helyet, mint az Underworld, az Air, a Portishead (Johnny Dollar), a Renegade Soundwave, a Meat Beat Manifesto (Jack Dangers), a Cypress Hill (DJ Muggs), DJ Shadow, Dave Clarke, a The Beloved (Jon Marsh), a Beatmasters, a Kruder+Dorfmeister, Alan Moulder, vagy éppen Adrian Sherwood (neki két remixe is szerepel a kiadványon). A Depeche Mode által készített mixek közül is sok olyan került ide, amely népszerűnek számított a rajongók körébe nkorábban is (pl. a Never Let Me Down Again grandiózus Split mixe, a Get The Balance Right táncos Combination mixe, valamint a Just Can’t Get Enough bohókás Schizo Mixe).

A kiadvány harmadik CD-jén félig új mixek szerepeltek (nagy részük az Enjoy The Silence ’04 kiadványról lett idemásolva), félig pedig olyan átdolgozások, amelyekért korábban gyűjtők vagyonokat áldoztak. Elérhetővé vált hosszú évek után például az A Question of Lust Flood mixe, valamint a World In My Eyes Daniel Miller mixe is.

A gazdag kiadvány félig-meddig feledtette, hogy éppen súlyos válságban volt a Depeche Mode. Dave éppen nem igazán volt biztos abban, hogy együtt akar-e még dolgozni a zenekarral, illetve Martin sem volt biztos abban, hogy a néhány szerencsétlenebb nyilatkozatot elejtő Dave-vel szeretne még együttműködni a jövőben). Szerencsére ez az időszak aztán csak múló rosszullétnek bizonyult a zenekar életében.

Martin véleménye a Remixes 81-04 válogatásról: „Elképesztő mennyiségű remix állt már a rendelkezésünkre. Daniel mindenképpen szerette volna ismét megjelentetni az 'Enjoy The Silence' kislemezt, amihez végül klip is készült. Hogy szeretem-e mondjuk a Timo Maas féle remixet? Véleményem szerint, elég nehéz egy ilyen jól ismert dalt sikeresen remixelni, de neki volt bátorsága megváltoztatni az akkordokat és a dolog működik. Ewan Pearson remixe szintén jó, viszont az Air Doors-os 'Home' változatát egyenesen imádom... "Elképesztő érzés hátradőlni és meghallgatni azt az érdekes egyveleget, amelyben különböző zenészek megragadják a Depeche Mode szellemiségét, és más dimenzióba helyezik azt."(Martin szavainak a fordítását a HDMFC honlapjáról másoltam).

Merüljünk el tehát ma jónéhány poszt erejéig a REMIXES 81-04 izgalmas világában! Mindjárt kezdésnek itt a teljes lemez: csaknem 4 órányi vegytiszta Depeche Mode!

Playlist:

Nézzünk meg néhány ritkaságot, érdekességet a ma 20 éve boltokba kerülő Remixes 81-04 válogatásról! Az első két lemezen talán a leginkább különlegesnek a PAINKILLER (KILL THE PAIN - DJ SHADOW VS DEPECHE MODE) remix számít, ami állítólag még a Barrel Of A Gun kislemezre készült volna el, de lekésett onnan, így végül az Only When I Lose Myself kislemez extra limitált kiadványára került fel - hogy aztán az exkluzívitását elveszítve rákerülön a háromlemezes Remixes 81-04 válogatásra. Ahogy azt ettől a remixlemeztől megszokhattuk, újabb nagy név bukkan fel, a trip-hop/hip-hop/elektronika világából, DJ Shadow, aki ráadásul rá is énekel a remixre, legalábbis nekem az ő hangjának tűnik - azaz tulajdonképpen "énekelt" dalt csinált egy DM instrumentálisból. A remix remek munka, meglepően tiszteletben tartja az eredeti Painkiller-t, és nagyon élvezetesek a hozzáadott részek is. 

 A ma 20 éve megjelenő Remixes 81-04 kiadvány igazi csemegéi a harmadik CD-n (és a digitálisan letölthető Rare Tracks kiadványon) találhatóak. Az egyik legnagyobb dobás a korábban csak kazettán, horribilis pénzekért hozzáférhető A QUESTION OF LUST (FLOOD MIX) hozzáférhetővé tétele volt, mindjárt a harmadik CD első számaként. A sztorit érdemes újra feleleveníteni: amikor a fiúk meghallgatták Flood remixét, kicsit meglepődtek, mert az általuk felhasznált hangok fele hiányzott a számból. Érthető módon elég bosszúsak voltak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Mute a hunyó, hiszen az ezeket a hangokat tartalmazó szalagokat is elfelejtette elküldeni Floodnak... :) Ez egy nagyon kellemes, az eredeti verziót - érthető okokból - tiszteletben tartó változat. 

A következő mix, ami komoly ritkaságnak számított 2004-ig, ám itt mindenki számára könnyen hozzáférhetővé vált, a WALKING IN MY SHOES (RANDOM CARPET MIX (FULL LENGTH)). William Orbit kiváló változata itt bő 2 perccel hosszabban élvezhető. 

Egy másik nagyon-nagyon ritka mix is napvilágra került 2004-ben, ami korábban a gyűjtök féltve őrzött kincse volt: ez pedig a WORLD IN MY EYES (DANIEL MILLER MIX)! Állítólag ez lett volna a kislemezverzió, ám aztán végül egy, az albumverzióhoz nagyon hasonló, kicsit rövidebb verzió lett a "befutó". Nem tudni, miért nem erre a mixre esett a választás, mert kitűnő átdolgozás: a szintidallam még elidegenítőbb, a dob viszont sokkal élőbb, szinte szokatlan a Violator-korszak többi szerzeményéhez képest. Érdekesség, hogy a The Complete Depeche Mode iTunes-válogatáson elérhető változata nem lehalkul, hanem - kissé egyébként tufa hatást keltve - "cold-end"-ként, azaz hirtelen félbeszakadva ér véget. 

A következő remix a ma 20 éves Remixes 81-04 válogatáson a NOTHING-ból készült zajos, vad átdolgozás, a HEADCLEANR (sic!) alteregó mögé bújó Ray Caroll-tól. (Neki van ebből az időszakból egy Madonna: Love Profusion remixe is). Nem a DM csúcspontja, egy harsány pub-rock feldolgozásról van szó, torzított Dave-énekkel, kásás gitárokkal. Tulajdonképpen ez nem is remix, hanem inkább feldolgozás, aminek inkább egy tribute lemezen lenne a helye, nem egy remixlemezen.

Az Enjoy The Silence '04 kislemezről alig néhány mix nem került fel a REMIXES 81-04 nagylemezre; és az új mixek közül a nagylemezen is kettő volt csak, egyetlen egy volt csak, ami új volt a maxi tartalmához képest. A Nothing HeadClnr remixe mellett a másik a LIE TO ME volt, amelyhez az azóta jobblétre szenderült Mark Bell vezette LFO készített remixet, THE PLEASURE OF THE PRIVATE SHAME néven. Az 1984-es korszak rideg, indusztriális hangulatát jól sikerült megragadni - főleg a 3:42.-től kezdődő résztől. A vége briliáns!

Már, ha ideszámoljuk a Soulsavers neve által megjelent 2012-es The Light The Dead See-t. 

Itt a lemez playlistje:

Egy különleges változattal, a lemez instrumentális verziójával emlékezünk.

Szintén tavaly veséztem ki.

Nézzük mit írt David McElroy az Almost Predictable Almost blogon a ma 20 éves Enjoy The Silence '04 kislemezről!

"2004-ben a Depeche Mode a 12'' remixek készítésében betöltött úttörő szerepét a Remixes 81-04 című kiadvánnyal ünnepelte, amely a legikonikusabb remixeikből, a kifejezetten erre a célra készített új remixekből és a Freelove DJ Muggs remixéből állt. 

A kiadás népszerűsítéséhez szükség volt egy kislemezre. Az Enjoy The Silence-re esett a választás, amelyet különböző remixelőknek adtak át, hogy elkészíthessék a dal saját verzióját. A Linkin Park-os Mike Shinoda remixét választották a kislemez verziójának, aki eltávolította a dal eredeti szépségét, és túltolt Linkin Park hangzással helyettesítette azt. Az Enjoy The Silence (Reinterpreted) nem éppen a zenekar kislemeztörténelmének csúcspontja.

Szerencsére a kislemez formátumait érdekesnél érdekesebb remixekkel tömték tele. Íme az Enjoy The Silence 04 története.

Az Enjoy The Silence 04, azaz a BONG34 2004. október 18-án jelent meg. Ez volt az első kislemez, amit a zenekar a BONG magazin megszűnése óta kiadott, így nem volt hivatalos bejelentés a BONG magazinon keresztül. Emlékeim szerint (és ha tévedek, akkor kérlek küldjetek képeket) nem küldtek képeslapot a levelezőlista tagjainak, mint a korábbi kislemezek esetében. Mivel beköszöntött a digitális letöltések kora, lehet, hogy küldtek e-maileket - nem tudok olyan messzire visszamenni a postaládámban, így ezt nem tudom megerősíteni. Természetesen sajtóközlemények is készültek volna, azonban ezekről sem találok képeket. Annyi biztos, hogy a kislemez 2004. október 18-án jelent meg.

Legalább a szokásos recenziókat megoszthatom a zenei magazinokból, ugye? Nos, nem, igazából nem tudok ilyesmit megosztani. Az internet minden szegletét átnéztem, és nem találtam semmit. Az albumkritikákban azonban volt néhány dolog, ide passzol. Íme a Pitchfork véleménye, a Remixes 81-04 című lemez kritikájából:

„A lemez az „Enjoy the Silence”-szel zárul, amelyet a Linkin Park-os Mike Shinoda „újraértelmezett”. A zenekar 1990-es Violator című remekművén megjelent eredeti kislemez egy régi, még Gloria Estefan számára is ismerős téma elegáns, kifejező feldolgozása volt: „Words Get in the Way”. De én a Miami Sound Machine-t választanám Shinoda gengszteres, hamisan lázadó thrashe és a Pro Tools tökéletes gitár torzításával való közös szeretete helyett, ami olyan frigid, mint az exbarátnőd. „A szavak értelmetlenek és sajnálatosak”, énekli Gahan, és ez a remix is az - a maga antiszeptikus dicsőségében.”

Tipikusan „éles” Pitchfork nyelvezet, de ezt félretéve, egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a remix semmit sem tesz a dalért. Jó látni Gloria Estefant is. Talán ő és a Miami Sound Machine jobbá tehette volna a remixet. Oké, talán nem.

Nem volt promóció a zenekar részéről, így a slágerteljesítmény a videoklipre támaszkodott, ami rendkívül sajnálatos, de erre majd rátérünk. A kislemez az Egyesült Királyságban a top tízbe került, és a lenyűgöző 7. helyen landolt. További négy hétig maradt a slágerlistán, a 15., 24., 41. és végül a 67. helyen.

Annyiszor ismételtem, hogy már én is unom, de az Enjoy The Silence volt az, ahol számomra minden kezdődött a Depeche Mode-dal, és ennek következtében nagyon szeretem a dalt. A dal összes 1990-es remixét is imádom, így amikor ez a kislemez megjelent, kíváncsian vártam, hogy Mike Shinoda mit alkotott belőle, hiszen egy-két Linkin Park-dal sem volt ellenemre. Nem tetszett, amikor hallottam, és mikor most ezen a héten újra meghallgattam, közel 17 év kihagyás után, még most sem tetszik. Alapvetően egy ostoba verziót csinált belőle, egyfajta nu-metal átalakítást adott a dalnak, a vége pedig valami olyan, ami úgy hangzik, mintha három percbe telt volna, mire összeütötte. Amikor egy remix úgy nyújt újragondolást egy dalhoz, hogy közben megtartja azokat az elemeket, amelyek eredetileg is nagyszerűvé tették a dalt, az csodálatos tud lenni. Amikor egy remix szétveri az eredetit, az egy káosz. Ez az utóbbi kategóriába tartozik. A dalnak ezt a verzióját hála Istennek még soha nem játszották élőben.

Most pedig a videóról. Ó, édes Istenem.

Ez a videó minden szinten katasztrófa, ezért nem fogom az időtöket azzal pazarolni, hogy megpróbálom rávenni titeket, hogy olvassátok el a teljes leírását. Ehelyett, itt van, pontokba szedve:

A rajzfilmes dolgozók mindannyian a One Night In Paris-t nézik az asztaluknál.
Miért nem azt mutatják a One Night In Paris című filmben, amikor legalább az Enjoy The Silence-t játsszák?
A Reinterpreted verzió hirtelen felcsendül az irodai hangszórókból, kétségtelenül büntetésből.
Nézd, van egy kis Devotional is.
Férfiak kalapban
Mindenki elszalad.
Virágok kezdenek nőni az irodában, minden lehetséges helyről kihajtva.
Ah, a Violator rózsa
Köcsögök.
Nos, összességében nem egészen egyezik az eredeti 1990-es videóval. 

A cikk eredetije a formátumok végigvevésével itt található.